Az evangéliumok szerint Krisztus életét is angyalok kísérik, égi követek, az égiek és földiek között mozgó különleges köztes lények, ők terelgetik a halandókat a helyes irányba. Jóságuknak akad ellenpéldája is, Lucifer, a bukott angyal, aki szembeszegülve az isteni paranccsal, kiűzetett a mennyből.

Botticelli: Angyali üdvözlet (kb. 1489-1490)

A művészettörténet első angyalábrázolásai a korai kereszténység idejéből származnak, a kis puttók viszont már korábban, az antik mitológiában is felbukkantak. Az ókori római gyermekszarkofágokon is szerepeltek repkedő és nyilazó istengyerekekként, amelyeket a 15. század elején a reneszánsz művészet felkapott és előszeretettel elterjesztett. A keresztény, egyházi művészetnek a legkorábbi időktől törekvése volt, hogy a híveknek segítsen elképzelni a mennyei oltalmazókat, erősíteni a hitet. Kezdetben a puttók főleg vallási témájú szobrok mellékalakjai. Donatello vagy Jacopo della Quercia művein például rendszeresen visszatérő figurák, de a síremlékeknek is gyorsan kedvelt díszévé vált.

Donatello és Jacopo della Quercia angyalkái

Talán a világ legismertebb angyalkái a Raffaello mester által 1512-ben festett Sixtusi Madonna című képen láthatók. A festmény középpontjában bodros, vattapamacsféle felhőn állva Madonna a kis Jézussal a karján. Ha jobban megnézzük a képet, az alsó részén ott könyököl két kis pufók, pucér puttó. Érdekes őket megfigyelni, különösen az arckifejezésüket! Nem ünnepi hírnöknek tűnnek, inkább amolyan kis unatkozó bajkeverőknek.

Raffaello: Sixtusi Madonna (kb. 1513-1514)

Ez egyáltalán nem téves gondolat! Nyilvánvaló, hogy a kis égi statiszták emberi vonásokat tükröznek. A csíntalanság már az ókori puttókat is jellemezte, gyakran ábrázolták őket a mitológiai tárgyú képeken nyilazva, röpködve a szárnyas szerelemisten, Amor (Cupido) kíséretében. Innen jön további nevük: ámorka, amorett, kupidó.

Az elképzeléseinket az angyalokról nagy részben a keresztény művészet alakította, főleg azért, mert a zsidó és iszlám vallás tiltja az emberábrázolást. Ez persze nem jelenti azt, hogy az évszázadok során ez nem változott. Sőt, sokszor teljesen különböző tulajdonságokkal ruházták fel őket: kedves, méltóságteljes, védelmező, biztonságot sugárzó, harmóniát hozó mellett vannak üzenethozó, harcoló és fenyegető angyalok is. A védőangyalok mellett megjelennek a bosszú, a gyász angyalai is.

Rubens: Madonna virágkoszorúval (1619 körül)

Az angyalok csak a 4. századtól kaptak szárnyakat, és főleg kezdetben férfiként ábrázolták őket. Később nőiesedtek, és láthatjuk őket például Mária udvarhölgyeiként. A reneszánsszal egyértelműen pufók istengyermekként lopták be magukat a vallásos közönség szívébe.

Ezek a kis rózsás arcú puttók olyan népszerűvé váltak, hogy később önálló díszítőelemként is megjelentek. Sőt egyre világiasabb szerepekben tűntek fel, mint például korlátdísz, lámpa- vagy gyertyatartó. A „funkcióbővüléssel” egyre újabb „feladatok” is tapadtak az égi küldöttekhez, például ők hozzák az ajándékot karácsonykor, sőt gyakran azonosítják a gyermek Jézussal. Ma már mindenféle használati tárgyon feltűnhetnek, s ha nincs ajándékötletünk, egy angyalkás bögre vagy bármi más mindig kedves meglepetés lehet.

Gyertyatartók , zsebóra, urna angyalokkal (Hallwyl Museum, Stockholm)

Miért ragaszkodunk annyira hozzájuk? Talán mert egész lényük tisztaságot, hitet, reményt sugároz, és ez az, ami az évszázadok alatt nem változott.

SzaSzi

Forrás: wikipedia, dka.oszk.hu, she.life.hu, harmonet.hu, kreativliget.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép, 2. kép, 3. kép, 4. kép, 5. kép, 6. kép, 7. kép, 8. kép, 9. kép, 10. kép.