Nézetei később hatottak a geológia, a zoológia, a botanika, a paleontológia, a filozófia, az antropológia, a pszichológia, az irodalom és a teológia területére is. Az angol természettudós Charles Darwin 1809. február 12-én született vagyonos családban, melyben a természettudományok szeretete hagyománynak számított. Nagyapja, Erasmus Darwin költő és szabadgondolkodó természettudós volt, apja, Robert Waring Darwin pedig orvos, aki a felesége, Susannah Wedgwood halála után gyermekeit szigorúan nevelte. Az akkor nyolcéves Charles-ról nővérei gondoskodtak. Ahogy a család tagjait, őt is természettudományos érdeklődés vezette. Orvosnak készült, de nem bírta az akkoriban még érzéstelenítés nélkül végzett sebészeti műtétek látványát, ezért teológiát tanult Cambridge-ben. Itt is lehetősége volt a természettudományokkal foglalkozni, azon belül geológiával és botanikával.

1831. december 27-én Robert FitzRoy kapitány a HMS Beagle nevű hajón a Tűzföldre indult, és egy geológust is kért az útra, hogy a tisztek elsősorban a vízrajzi feladatokkal foglalkozhassanak. Cambridge-ben Darwint ajánlották természettudományi kísérőnek. Az akkor még tapasztalatlan fiatalember az utazás során találta meg életcélját. A legénység feladatai között szerepelt Patagónia és a Tűzföld megfigyelése mellett Chile, Peru, valamint néhány Csendes-óceáni sziget felkutatása és feltérképezése is. Végül eljutottak a Zöld-foki-szigetekre, Brazíliába, Montevideóba és Buenos Airesbe, a Falkland-szigetekre, Dél-Amerika nyugati partjára, a Galapagos-szigetekre, Tahitire, Új-Zélandra, Ausztráliába, a Kókusz (Keeling)-szigetekre, Mauritiusra és Fokvárosba. A hajó 1836 őszén tért vissza.

Bár az utazás kimerítő volt és az állandó tengeri betegség megviselte, Darwin élete legboldogabb eseményének nevezte. Megismerkedett a különböző vidékeken élő bennszülött népekkel. Tanulmányozott osztrigahéjakat geológiai szempontból, emellett hernyókat, lárvákat, darazsakat. Megfigyelte a helyi élővilágot. Összegyűjtötte kihalt emlősök csontjait, koponyákat, combcsontokat és páncéllemezeket. 1835. január 15-én látta az Osorno vulkán kitörését.

Chilében szemtanúja volt, ahogy a földrengés során a tengerfenék a partvonal fölé emelkedett. Ezzel közvetlen bizonyítékot szolgáltathatott Charles Lyellnek A geológai alapelvei (Principles of Geology) című munkájában kifejtett nézeteire. Lyell a 19. század legismertebb geológusaként földtörténeti kutatásokat végzett, azon belül a szilád földkéreg volt a legfontosabb kutatási területe. A hajó indulása előtt megkérte a Beagle kapitányát a partmenti sziklaképződmények vizsgálatára. Darwin az utazás során elolvasta Lyell könyvének első két kötetét. Visszatérése után hamarosan barátság is szövődött a két tudós között. Darwin tagja, majd titkára lett a Londoni Geológiai Társaságnak (Geological Society of London). Az utazás nemcsak az elismerést, de az anyagi függetlenséget is meghozta a számára, és néhány évvel később házasságot kötött Emma Wedgwooddal.

1839-ben Beszámoló őfelsége hajója, a Beagle által meglátogatott országok geológiájára és természetrajzára vonatkozó kutatásokról (A Journal of Researches into Geology and Natural History of the Various Countries visited by H. M. S. Beagle) címmel Darwin kiadta úti naplóját, mely később A Beagle utazása (The Voyage of the Beagle) címmel többször megjelent. A napló mellett közel kétezer oldalnyi jegyzetet írt, tizenkét katalógust készített, és több mint ötezer darab csontot, maradványt gyűjtött össze. A zoológiai és geológiai anyag feldolgozása tíz évig tartott.

„A Galápagos-szigeteken olyan növények, madarak és hüllők figyelemre méltó populációját találta, amelyek a szárazföldtől elszigetelten fejlődtek ki, de gyakran különböztek egymástól az egymás mellett fekvő, szinte azonos szigeteken, és amelyek jellemzőit csak a különböző fajok fokozatos átalakulásával tudta magyarázni.” Az itt szerzett tapasztalatok nagyban hozzájárultak nézeteinek fejlődéséhez. Legismertebb műve, A fajok eredete első jegyzeteit 1842-ben vetette papírra, de elméletét, megállapításait a konzervatív egyházi korszellem miatt sokáig titkolnia kellett.

Darwin erős, sportos ember volt, ám harmincéves kora körül rejtélyes betegség támadta meg, mely szívdobogással és gyomorproblémákkal járt, és egész életét megváltoztatta. Egyre jobban kerülte a társaságot, családjával a kenti Downe faluba költözött. Könyveket írt: méhekről, virágokról, a korallzátonyokról és a dél-amerikai geológiáról. Elismert geológussá vált. Élete során számos tudományos kitüntetést kapott.

A fajok eredete első változata 1859-ben jelent meg A fajok természetes kiválasztással való eredete, avagy a sikeres fajok fennmaradása a létért folyó küzdelemben (On the Origin of Species by Means of Natural Selection, or the Preservation of Favoured Races in the Struggle for Life) címmel. „Több egyed születik, mint amennyi felnőhet és szaporodhat, ez a létért folyó küzdelemhez és kiválasztáshoz vezet. Ebben az egyedileg eltérő, örökletes változatok eltérő mértékben sikeresek. Az örökletes eltérések a folyamatos kiválasztás révén felhalmozódnak, ami adaptációkat (a túlélést és a szaporodást segítő jellegeket) hoz létre.”

Mivel Dawin kerülte a nyilvánosságot, barátai, köztük Thomas Henry Huxley képviselték a tudományos vitákon és előadásokon. Elméletét többször átdolgozta. 1882. április 19-én szívroham miatt bekövetkezett haláláig főművéből összesen hat kiadás jelent meg, az utolsó, a legrészletesebb 1872-ben. Magyarul először a Királyi Magyar Természettudományi Társulat adta ki 1873-ban A fajok eredete a természeti kiválás útján címmel, Dapsy László fordításában.

Bogár Erika

Forrás: Charles Darwin: Egy természettudós utazása a Föld körül, Révai, 1913 (Elérhetőség itt), mek.niif.hu, hu.wikipedia.org, agoradebrecen.hu, darwin-online.org.uk, galapagosconservation.org.uk, britannica.com, darwinproject.ac.uk

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.