Ezért találtam furcsának a tájház vezetőjének a bevezetőjét, amikor a horvátok illír(!) eredetét emlegette. Ironikus felvetésemre visszakozott, mikor azt mondtam, hogy ezen az alapon a románok tényleg rómaiak és dákok, vagy az „észak-macedónok” Nagy Sándor népének leszármazottai.

Kik voltak az illírek? Valóban „előhorvát” nyelven beszéltek? Nos, valóban az Adriai-tenger mellett is éltek, de a régészeti leletek tanúsága szerint a legtöbb településük a mai Albánia és Bosznia területén lehetett. Valószínűleg nem alkottak homogén népességet, több néptöredéket is magukba olvaszthattak. A venét nép is rokonuk lehetett. Antik szerzők is írnak róluk. Például ifjabb Plinius „Illiry proprie dicti” szoros értelemben vett illírekről ír. Megemlékezik róluk az ókor egyik legnagyobb geográfusa, Sztrabón is. Nyelvükről kevés ismeret maradt fenn, ezek az antik szerzőknél megtalálható szómagyarázatok, valamint szórvány emlékek, így tudjuk, hogy a rbinor ködöt, a ren felhőt jelent, a sabaia pedig sört. Bizonyos illír, talán még a nyelvüket is őrző népcsoportok az albán őstörténetben játszhattak szerepet. Mindenesetre a nyelvészek több albán szót, köztük a mal (hegy) szót is illír eredetűnek tarják.

Latin-illír szótár (Magyar Ferences Könyvtár CC BY)

Érdekes dolog a letűnt nyelvek világa. A történelem évezredei alatt sok nép elpusztult, eltűnt nyelvileg, beolvadt más népekbe. Sok népnek a nyelvéből alig maradt emlék, viszont a Föld első nyelvei teljes egészében ismertek. Mezopotámiában például a sumer és az akkád nyelv jött létre. Mint közismert, egy nyelv jellemzői a szókészlet, a hangrend és a nyelvtani szabályok. A nagy ókori keleti államokban az Óbabilóni Birodalomban és a kegyetlenségéről „híres” Asszír Birodalomban is az akkád nyelv dialektusát beszélték. Amerikai ókorkutatók több nemzedéke állította össze 90 évnyi munkával a Nagy Asszír Szótárt. Egy nagy sikerű ismeretterjesztő műsorban megkértek professzorokat, hogy olvassanak fel asszír szövegeket, és egy előre összeállított, tehát számukra ismeretlen, de teljesen hétköznapi szöveget fordítsanak le, mondják el asszírul. (A kegyetlen asszírok emlékét egyébként valószínűleg nem tudatosan az iszlám állam igyekezett eltüntetni, amikor a több ezer éves asszír szárnyas oroszlán szobrokat, mint a „sátán alkotásait” felrobbantotta.)

Egy kihagyhatatlan szakmunka (Együd Árpád Kulturális Központ ©Minden jog fenntartva)

Teljesen más volt az akkádok által meghódított sumerek sorsa. Mai szemmel is azt mondhatjuk, példamutató „nemzetiségi politikát” folytattak. Sumer-akkád szótárakat készítettek. A sumer kultúra minden elemét igyekeztek összegyűjteni, még a meséket, szólásokat is. A sumer nyelv „hivatali” nyelvként is sokáig fennmaradt. Az ókori kelet egyik legjelentősebb nyelve lett a szintén sémi-hamita nyelvcsaládba tartozó arámi nyelv. Az arámiak vezér törzse a káld volt. Az Úbabilóni Birodalom nyelve is az arámi volt, az Újszövetség első „könyve” is arámi nyelven íródott. Az arámi ma is élő nyelv, Libanonban és Szíriában is beszélik, főként a keresztény közösségek, ma is arámiul imádkozzák a Miatyánkat, arámi nyelvű Bibliák is készültek és készülnek.

Libanon, még török fennhatóság alatt (Piarista Rend Magyar Tartománya CC BY-NC-ND)

A „fáraók fiai”, az egyiptomi civilizáció népének leszármazottai, a kopt népcsoport már keresztény, az ősi nyelv már csak szertartási nyelv, a nép arabul beszél, és sajnos már a szertartásokban is kezd visszaszorulni a 17. században kihalt kopt nyelv. Az ősi vallási rítusokban az istenek szobrait vitték bárkákon körbe a hívek között, a keresztény szertartásokban pedig a szentek szobrait. A zsidóság anyanyelve, a héber a legtöbb helyen visszaszorult az ókorban, sok helyen már csak szertartási nyelv lett, de a kopttal ellentétben sikerült megújítani a 19-20. században, és ma Izrael Állam hivatalos nyelve.

Leo Modena XVI – XVII. században élt velencei rabbi eredeti héber nyelvű levelei és kéziratai (Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem Egyetemi Könyvtára PDM)

Az is súlyos dolog, ha egy nyelv a 20. vagy a 21. században hal ki, sajnos elég sok példa van erre is. Az USA-ban lévő indián nyelvek közül több már menthetetlen, hiszen vannak olyanok, amelyek beszélőinek száma 10-15 fő, sőt ez alatt van. A legnagyobb USA-ban beszélt indián nyelv a navajo. Különleges szerepe volt a 2. világháborúban, nyelvükből sajátos kódnyelvet alakítottak ki. A legfontosabb alakulatoknál voltak navajo „távbeszélők”, akiknek a kommunikációját hiába hallgatták le a japánok, nem értették. Finnugor nyelvek is veszélyben vannak, például az izsórok, inkeriek, vepszék. A finnugor lív nyelvet 2013-ban kihaltnak nyilvánították, de érdekes módon hallatszik még lív beszéd, ugyanis a tallini egyetemen a finnugor szakos hallgatók egy csoportja „hobbiból” megtanulta az észthez nagyon közel álló lív nyelvet.

Levél egy vepsze ballada közlésének a hírével (Móra Ferenc Múzeum CC BY-NC-ND)

Török nyelvek is haltak ki a 20.században. Ilyen volt a kamassz, amelynek az utolsó beszélője 1989-ben halt meg. Norvég tévéstáb találta meg az utolsó jukagirt. A jukagirok rendkívül szegény nép volt, a nyelvük kihalásának a folyamata a 19. század végén indult meg. A lányaikat szívesen adták férjhez a tehetősebb jakutokhoz, így a jukagir népesség és a nyelv használata is visszaszorult. Az utolsó jukagir című dokumentumfilmet egyébként a Duna Televízió is bemutatta.

Érdekes a kelta nyelvek világa. Franciaországot például a nagy migránsáradatokig viszonylag homogén népességű országnak gondolhattuk. Kevéssé ismert, hogy mielőtt a középkori újlatin okcitán nyelvből kialakult a francia nyelv, őslakos kelták éltek a területen, például britek(!), akik tényleg a mai Anglia és Skócia területéről érkeztek, és a 11. századra beolvadtak a francia népcsoportokba. Jelentős népesség a bretonok, ők Bretagne „névadói”. Egy kutatás szerint az első világháború idején még több mint 1 millióan beszélték a kelta breton nyelvet. Ez komoly dolog, hiszen a 19. század második felében a politikai rendszerében és alkotmányosságában talán igen, de nemzetiségpolitikájában semmiképpen nem demokratikus Franciaországban olyan rendelkezés is érvényben volt, hogy a tanügyi hatóság megbüntette a francia tanítót, ha tudomására jutott, hogy a breton kisdiákok anyanyelvükön beszélgetnek a tanórai szünetekben. „Természetesen” igyekeztek a tanügyi vezetők a breton iskolákba francia tanerőt elhelyezni. Ma még jelentős számban beszélik a bretont, de olyan már alig van, aki csak breton nyelven beszél. A több mint 6 milliós lakosságból már csak negyed millióan beszélik, de ők is inkább csak második nyelvként.

Breton asszonyok népviseletben egy 19. századi rajzon (Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum CC BY)

A mai angol nyelvi hegemónia mellett nem nagyon kerülnek előtérbe a sziget őslakosainak, a keltáknak a nyelvei. Az „Edward király, angol király” által meghódított walesieknek még 30 százaléka beszéli a kelta anyanyelvet, ez több mint 750 ezer embert jelent, ami jónak tűnik, de ha azt nézzük, hogy 1990 körül ez az arány 50% volt, már nem ennyire jó a helyzet. A walesi nyelvet még tanítják az iskolában, van könyv- és újságkiadás, rádió és tévéadás, internetes felületek is. A skót-gael nyelvnek, amely az ír és a kihaló manx rokona, már nem ilyen jó a helyzete. Beszélőinek száma már csak 60 ezer körül van, ami az angol környezetben nem sok jövőt jósol az anyanyelvnek. Nekünk, magyaroknak egy nagyon negatív élményünk van a skótokkal kapcsolatban. Skót származású a hírhedt Seton-Watson (Robert Williams), aki magát Scotus Viator, azaz „skót utazó” néven emlegette, Trianon egyik „apostola” volt, nyíltan magyargyűlölő nézeteket vallott, ugyanakkor az angolosodás útján jelentősen előrehaladott skót népének nyelve, nyelvi jogai és kultúrája védelmében semmit sem tett, hiszen már az anyanyelvet is alig ismerte.

Wales-kitűző (Király József Gyűjteménye CC BY-NC-ND)

Az ír nyelv 2007 óta az EU elismert, hivatalos munkanyelve, de ennek a nyelvnek a fennmaradása sem sokon múlott. Részben a 19. századi nagy kivándorlás miatt a nyelv használatának rohamos visszaesése következett be, amely folytatódott a 20. században, csak a század közepén kezdett növekedni az írül beszélők száma. Jelentős intézkedéseket hoztak a nyelv védelmében. Például kötelező az iskolai tanítása, és vizsga is van belőle, illetve hivatali nyelvként ismert. Rádió és tévéadások is vannak, de sokan így sem tudnak ír nyelven. A statisztikák döbbenetesek. A kormány szerint 260 ezren használják mindennapi nyelvként az írt, a nyelvvédők szerint csak alig több mint 65 ezren. Az írül tudók nagy része tehát mindkét nyelvet használja, és többen csak nemzeti kiállásból mondják azt, hogy az ír az elsődleges a nyelvhasználatukban. (folyt. köv.)

Címlapkép: Az utolsó jukagirok? (hogyantortent.com)

Holecz Tibor
Forrás: forumhungaricum.hu