Felmenők, család, iskoláztatás

Már kapuvári felmenői is a közügyi tevékenységükkel vívtak ki elismerést maguknak, a család nevét utca is megörökítette; a Vargyas utca szerepel az 1850 és 1856 között készült kataszteri térképen.

Vargyas Endre 1842. december 3-án született Kapuváron. Édesapja Vargyas András nagygazda, édesanyja, Horváth Kovács Anna a háztartást vezette. Öt gyermeket neveltek, házuk a Vargyas és a Damjanich utca sarkán helyezkedett el. A család kiegyensúlyozottan élt, a gyerekek munkaközpontú közegben nevelkedtek. Endre elemibe a szülőhelyén járt, utána a győri gimnáziumba, a 4. évfolyam sikeres lezárását követően a kisszemináriumban tanult.

A kisszeminárium épülete (Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Digitális Könyvtár):

Leérettségizett, majd a Győri Nagyszemináriumban folytatta tanulmányait a harmadik tanévig, ekkor világi pályára tért. Döntésében közrejátszott az 1867-ben létrejött kiegyezés, az alkotmány helyreállítása. Erősen bízott egy új világ elindulásában, és hitte, hogy küldetése van, amit világi pályán eredményesebben tud megvalósítani. Jogi tanulmányokba kezdett Budapesten, közben egy évig nevelő volt gróf Batthyány Géza családjánál (pedagógiai tapasztalatokat szerzett, kapcsolatokat épített a társasági szalonokban, és a grófi családdal bejárta Európát).

Batthyány Géza és a Batthyány-palota nagyterme (Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjtemény és Ország-Világ 1888. 1. sz.):

Mint magántanuló a Pozsonyi Akadémián diplomázott, majd 1869-ben Sopron vármegye aljegyzője lett.

Tanügyi pályája

A kiegyezést követően Eötvös József lett a Vallás és Közoktatási Minisztérium vezetője, aki az egész magyar közoktatás gyökeres átformálását tűzte ki célul. Törvényjavaslata nyomán megszületett Magyarország első népoktatási törvénye, az 1868. évi XXXVIII. tc., és Eötvös remélte, hogy a királyi tanfelügyelők elősegítik majd ennek gyakorlati megvalósítását. A minisztérium több megye összevonásával alakította ki egy-egy tanfelügyelő működési területét.

Eleinte Győr vármegye együtt alkotott tanfelügyelői kerületet Esztergom és Komárom vármegyékkel. Pauler Tivadar miniszter 1871. december 8-án helyezte ide másodtanfelügyelőnek Vargyas Endrét.

Néhány év múlva a tankerületet két részre osztották, külön tankerületté vált Győr vármegye. Vargyas harminc éves sem volt, amikor másodtanfelügyelő lett, de rövid idő alatt bizonyította rátermettségét, hamarosan a főtanfelügyelői státuszt is elnyerte (1876), és 16 évig volt Győr vármegye tanügyének felelős irányítója, erélyes harcosa.

Nagy buzgalommal látott munkához. Alig fél év alatt a megye és a város valamennyi iskoláját meglátogatta, s így villámgyorsan tájékozódott területének népoktatási helyzetéről, viszonyairól.

Albert Anker (1831-1910) Falusi iskola című festménye (1848):

A meglátogatott iskolák közül csak tizenhatot talált megfelelő állapotban, huszonegy épületnél azonnali javítást sürgetett, de a többinél is kisebb-nagyobb átalakításokat javasolt. Beszámolt arról is, hogy elhanyagoltság miatt máris nyolc iskola fenntartóját részesítette megrovásban. Kilátásba helyezte, ha őszi ellenőrző körútja során nem tapasztal szembetűnő változást, úgy tömeges minisztériumi megintést fog kezdeményezni. A törvény szigorának megfelelő határozottsággal lépett fel, de a nép szegénysége miatt eleinte kevés eredményt tudott elérni. A közigazgatási bizottságnak írt jelentésében az érem másik oldalára is rámutatott: „…tekintve az évenkinti silány termést, s hogy a Duna, Rába és Rábcza árjai a múlt évben is óriási károkat okoztak, az illető hitközségek a legjobb akarat mellett sem voltak képesek a még szükséges tantermeket felállítani… Bár a törvény szigora kérlelhetetlen, a sújtott körülményekkel is számolni kell!” – írta.

Ebben az időben Győr vármegye népiskolákkal való ellátottsága, az iskolák állapota, felszereltsége – hasonlóan az országos viszonyokhoz – elég keserves képet mutatott. A helyzetet jól érzékelteti a helyi sajtóban (Győri Közlöny, 1873. január 16.) megjelent tudósítás (részlet):

Vargyas tanfelügyelő hangyaszorgalommal járta a megye iskoláit, és látogatásairól rendkívüli alapossággal, körültekintéssel írta meg összegző jelentéseit, melyek Tanügyi elmefuttatások címen 1872 júniusában jelentek meg rendszeresen a Győri Közlönyben, és elkészítette Győrmegye tanügyi állapota című beszámolóját is (ezek a leírások hosszú évek távlatában helyismereti kincsesbányák a korabeli iskolai, tanügyi állapotokat, azok fejlődését tekintve).

Jelentéseit heves viták, nyílt összecsapások, egyetértések, ellenvélemények kísérték, és közben haladt előre a népoktatás ügye. Fáradhatatlanul intézkedett, a pillanatnyi helyzetnek megfelelően hol bírált, hol pedig dicsért. Az erélyes fellépés, ha lassan is, de eredménnyel járt. 1881 végén már azt jelentette, hogy az előző évhez képest háromszázzal emelkedett az egész éven át iskolába járók száma. Megpróbálkozott a jótékonykodás módszerével is. 1874-ben Krajczár Egyletet szervezett a legszegényebb gyermekek ruha- és tanszerellátása érdekében. Kezdeményezése azonban csak Győrött, a megyeszékhelyen talált visszhangra.

Vargyas Endre munkája során, a rá jellemző igényességgel a megye tanítóinak felkészültségét, a tanítói pályára való alkalmasságát is minősítette. Az első tényszerű megállapítások ezen a téren is tőle származnak. Győrbe érkezésekor a megyében már működő tanítók közül mindössze 97-nek (57%) volt tanítói oklevele. Az Eötvös-törvény hatályba lépése után csak képesített tanítókat lehetett alkalmazni. Akik képesítés nélkül már alkalmazásban álltak, azokat nyaranta szervezendő póttanfolyamok elvégzésére kötelezték. 1872 nyarán Vargyas országosan az elsők között szervezte meg Győr vármegyében a póttanfolyamot, melyre több mint száz tanító iratkozott be. A tanfolyam végeztével az összegyűlt tanítóknak vetette fel 1872. szeptember 18-án egy általános tanítóegylet megalakítását, és a szervezet lebonyolítására 20 tagú bizottságot választottak.

Vargyas nem elégedett meg az iskolák és az osztályok, s a tanítói állások számának szaporításával, azon is őrködött, hogy az iskola valóban eredményesen szolgálja a nemzeti kultúrát. Az iparoktatás elkötelezett harcosa is volt, minden erővel igyekezett előmozdítani, hogy „a győri iparosvilágra kiáradjanak a műveltség áldásai”.

A tanfelügyelő jelleme

Szeretetre méltó modorú, kedves ember volt, aki szíves előzékenységgel bánt mindenkivel, aki hivatalában felkereste. Érdekesség, hogy a nála járó egyházi férfiakkal latinul társalgott. Rendkívül művelt, szellemes, karakán férfinak ismerték. Egyenes, nyílt viselkedés jellemezte, munkája során megvesztegethetetlennek bizonyult, minden lekötelező szívesség elfogadásától tartózkodott. Az iskolákat látogatva, szándékosan nem jelezte előre az érkezését, így sosem tudták, mikor toppan be. Amikor megyebeli körútján dél felé járt az idő, s meg akarták hívni ebédre, csak olyan helyen fogadta el, ahol mindent rendben talált, ahol viszont az iskola elhanyagolt volt, ott a meghívást udvariasan elhárította.

Gárdonyi Géza a Győrött kiadott Tanítóbarát 2. számában néhány oldalon keresztül nagyrabecsüléssel rajzolta meg Vargyas „tanfelügyelői portréját”, ennek rövid részlete: „Önzetlen tanítóbarát, fáradhatatlan munkása a tanügynek… Nem csak érti a pedagógiát és gyakorlatilag is mester benne, de szereti is, és azt lehet mondani, szenvedéllyel foglalkozik megyéje tanügyi állapotával.”

Teljesen az iskolaügynek élt, múló ígéretekkel ámítani, elodázó várakozásokkal kecsegtetni nem hagyta magát, és semmitől sem zavartatva, leplezetlen őszinteséggel írta le beszámolóiban az iskolákban tapasztaltakat. A törvény volt a „pajzsa és fegyvere”, rendíthetetlenül tisztelte, és ennek tiszteletét várta el mindenkitől, aki a hatáskörébe tartozott. Célja a népnevelés felvirágoztatása volt, s ehhez ha kellett, „vasvesszőt suhogtatott”. Jellemző volt rá a hazafias gondolkodás és magyarosítási törekvés, egyik példája ennek, hogy biztatta az idegen nevű tanítókat a névmagyarosításra.

Rendkívüli lelkiismeretessége, kötelességérzete mellett a jóságát, együttérző szívét is volt alkalmuk megtapasztalni. Amikor már városunkból elkerült Esztergomba, a helyi lap egy győri történettel mutatta be őt, épp ez utóbbi tulajdonságát kiemelve.

Esztergom és Vidéke, 1898. január 20. (részlet):

Társadalmi tevékenysége

Megalapította a Győrmegyei Általános Tanítóegyletet (később Győrvidéki Tanítóegylet), és annak első elnöke volt (1874-1884). Öt év múlva elindult a Győrvidéki Tanítóegylet Értesítője, amelyben megoldást kereső írások is megjelentek. A Győrvidéki Gazdasági Egyesület munkájában is részt vett mint titkár, szerkesztette az egylet évkönyvét.

Ő szervezte a győri állami tanítónőképző intézetet, az állami polgári leányiskolát, a győrszigeti állami elemi iskolát. Tankerületében elsőként javasolta a Győrvárosi és Megyei Kisdedvédő Egylet megalakítását (későbbi feleségével együtt munkálkodtak ennek létrejöttén), amely 1873-ban szerveződött, és 1874. január 11-én tartotta első közgyűlését. Az egylet alelnöke Vargyas Endre tanfelügyelő lett, aki az óvodákat is nagyon fontos intézményeknek tekintette, és mindent megtett azok gyarapítása, korszerűsítése érdekében.

Az egyesület még évtizedekkel később is működött:

Vargyas Endre különösen sokat fáradozott Győr egyik városrésze, „a szegényebb sorsú dolgozó lakókból” álló Újváros népiskolai és óvodai viszonyai rendezése érdekében. A társadalmat ébresztgető felhívásai hatásosak voltak, és az új óvodák létesítését szorgalmazó társadalmi mozgalom a következő években egyre szélesedett. Kezdeményezésére gyűjtés indult az ún. „cigánylaposi” óvoda létesítése érdekében, 1877-ben 690 Ft gyűlt össze, és az egylet kérte hozzá a város támogatását. Mivel nem kapta meg, ezért 1878-ban hatósági támogatás nélkül Fröbel-féle gyermekkertet állított fel. 1887-ben Vargyas erélyes fellépésének köszönhetően átvette az óvodaalap kezelését a városi hatóság; ekkor az adományokból már jelentős összeg állt rendelkezésre, és lehetővé vált az óvoda létesítése.

Házasság, család

Vargyas Endre 1875. szeptember 4-én megnősült, győri lányt vett el, Petz Vilmát (1852-1938), a székeskáptalan ügyészének, Petz Adolfnak a leányát, aki anyai ágon Deák Ferenc unokahúga volt. Már győri tanfelügyelői munkássága kezdetén ismerte. Szerelmét kifejező versei 1873-tól jelentek meg a Győri Közlöny „Tárcza” rovatában, majd házasságuk alkalmából Egy menyasszony emlékkönyvébe címmel megjelent írásában őszinte sorok olvashatók a társa iránti érzéseiről: szeretetéről, tiszteletéről.

Vargyas Endre és Petz Vilma ifjúkori képe (Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, F.1063 és F.1010):

Vilma 1872-től szintén a tanügy területén működött, szülővárosában „Magán felsőbb és elemi leánynevelő- és tanintézetet” nyitott, melynek 15 évig igazgatónője volt. Férjéhez hasonló szemléletű, Endrének mindenben méltó társa volt. Három gyermekük született (Jenő, Tivadar, Andor), a család Győrben, a Király u. 4. szám alatt (az ún. Napóleon-házban) lakott.

A Napóleon-ház (regigyor.hu):

Irodalmi munkássága

Már győri iskolás éveiben megmutatkozott írói tehetsége, egy irodalmi dolgozatának díjazása a helyi lapban is megjelent (Győri Közlöny, 1863. augusztus 2.):

Korán elkezdett foglalkozni az írással, ezen a téren is kiemelkedőt alkotott. Az 1860-as években, huszonéves fejjel vőfélyversek költésére is szánt időt. 1864-ben jelent meg Győrben a Rábaközi vőfény-köszöntések című füzete, 1864 és 1867 között a győri Katholikus Néplap hasábjain folytatásokban közölte további verseit. A nagy sikerre való tekintettel 1867-ben Legújabb vőfély-köszöntések címmel Hennicke Rezső nyomdája kiadta ezeket a szövegeket is egy önálló füzetben, majd 1888-ban Rábaközi vőfénykönyv elnevezéssel jelent meg Budapesten Méhner Vilmos kiadásában. Szívhangok, vagy újévi, név- és születésnapi s egyéb alkalmi üdvözletek kötött és kötetlen alakban címmel (társszerző Nagy Antal, Győr, 1865) adták ki egy könyvét, illetve egy általa gyűjtött anyag jelent meg Gyöngyök, Pázmány Péter összes műveiből címmel (Győr, 1867; Veszprém 1869. Pázmány Péter életrajzával).

Még mint jogász és nevelő írta a főművének tartott, több mint hétszáz oldalas Magyar szabadságharcz története 1848-1849. című népies illusztrált munkáját (Pest, 1867), mellyel páratlan sikert aratott, rövid idő alatt tízezer példány kelt el belőle. (Német fordításban is megjelent 1879-ben.)

Az 1869. évi kiadás címlapja:

A legelső magyar nyelvű soproni újság alapításában is szerepet játszott. 1871. január 5-én, még megyei aljegyzőként Sopron cím alatt egy hetilapot indított három társával, melynek egy évig szerkesztője és kiadója volt.

Az újság nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a német kultúrájú társadalom lassan átalakult, és nyelvében is magyar lett.

Mint másodtanfelügyelő, 1873-ban kiadta Győr vármegye népoktatásügyi állapota címen a vármegye tanügyi monográfiáját. 1872-től tíz éven át főmunkatársa, öt évig (1883-1887) szerkesztője volt Vas Borona álnéven a Győri Közlönynek, és mint ilyen, irányadója a győri társadalmi életnek. A Kisfaludy Károly emlékének megörökítését célzó első javaslat is az ő tollából származott 1880-ban, „Emléket jeleseinknek” című felhívásában a költő téti szülőházának emléktáblával való megjelölésére biztatott, és felvetette egy Győrött felállítandó szobor ötletét is; a megvalósítás lehetséges határidejének Kisfaludy születésének nyolc év múlva esedékes centenáriumát jelölte meg (a szobor később, 1892-ben készült el). Újságíróként tengernyi cikk fűződik a nevéhez, de elbeszéléseket, verseket is írt. 1883-ban Győrmegyei Tanügy címen folyóiratot is megjelentetett.

Fővárosi Lapok, 1883. január 13.:

Népiskolai tankönyvíróként is kitűnt. A Földművelésügyi Minisztérium a „földmíves-iskolák” számára írt Népszerű természettan című munkáját első pályadíjjal jutalmazta.

Szinte minden évben írt egy-két tankönyvet, nemcsak a népiskolák, de a felsőbb iskolák számára is. A tankönyvei népszerűek voltak, már 1886-ban 100.000 példány kelt el belőlük, és még életében 154 kiadást értek meg. Történelemkönyvei voltak a legkelendőbbek, a fővárosi iskolatanács is „egyedül használandóként” ajánlotta őket.

Számos könyvéből válogatva:

Nemes ügyben fáradozott – nemessé avatták

A tanügy területén végzett kiemelkedő munkája, illetve társadalmi vonalon kifejtett érdemei elismeréséül, Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter javaslatára I. Ferenc József osztrák császár és magyar király 1884. április 29-én magyar nemességet adományozott neki.

Nemesi előneve

A címert és nemesi előnevet a jutalmazott maga választhatta ki. Vargyas előnévként születési helyét, Kapuvárt jelölte meg, így ettől az évtől a tanfelügyelő hivatalos neve „kapuvári Vargyas Endre” lett.

Kapuvár főtere a 19. században (Rábaközi Múzeum, RM TD 1017):

Nemesi címere

A címerét úgy tervezte, hogy az vizuális megjelenésében kifejezze foglalkozását, tevékenységi körét.

Vargyas Endre nemesi címere és Győr címere:

A negyedelt pajzs bal felső sarkában a nyitott könyv az értelmiségi hivatására utal, írói munkásságának magas színvonalát az aranyszínű toll jelzi. A szárnyas oroszlán és az egyik kezében tartott lándzsa az erőt jelképezi, a másik kezében három vörös rózsát tart fel (több jelentése is lehet, pl. tisztaság, fény, élet). A pajzs harmadik negyedében kék osztályban egy ezüstszínű hullámos szelemen van, fölötte egy, alatta két aranyszínű, hatágú csillag látható. A jobb alsó osztásban elhelyezett, félig nyitott kapuval ellátott vár nem a kapuvári, hanem a győri címer várára emlékeztet, így valószínűleg Győr városát, tevékenységének akkori helyszínét idézi fel, ahol Vargyas Endre beírta magát a magyar pedagógia történetébe.

Áthelyezése Győr megyéből

Néhány évvel később, 1887-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium kapuvári Vargyas Endrét elhelyezte Győrből. A megye tanítói kara szomorúan vette tudomásul a hírt. Azt a vezérférfiút veszítették el – mondták a búcsúbeszédben –, akit magukénak ismertek és szerettek, akinek páratlan jósága és kötelességérzete mindenkit megnyert. Megbecsülése, tekintélye, az iránta megnyilvánuló szeretet hivatástudatának, ügybuzgalmának és hatalmas szakmai felkészültségének volt köszönhető. A helyi lapok, noha gyakran kritizálták a tanfelügyelői intézményt, mindig hozzátették, hogy Vargyas Endre kivétel. A királyi tanfelügyelő elköszönő szavaiban maga is áttekintette 16 évig tartó Győr megyei tevékenységét, és számadatokkal bizonyította az időközben végbement fejlődést. 

Utolsó évtizedek...

Hosszú győri életszakasza után előbb Veszprémbe, majd saját kérelmére Esztergomba, végül Budapestre helyezték át; ezeken a helyeken is nemes céljait szem előtt tartva, az addig megszokott színvonalon és buzgalommal végezte munkáját. 25 éves tanfelügyelői munkásságát jutalmazva 1898-ban királyi tanácsosi címet és rangot kapott. Ekkor még csak rövid ideje tartózkodott Esztergomban, de már felismerték erényeit, és így értékelték kitüntetését a helyi lapban (Esztergom és Vidéke, 1898. február 20.):

Pedagógiai pályafutása – saját kérelmére – 1905. január 1-jével ért véget, ezután tudományos témákkal foglalkozott, írásai rendszeresen jelentek meg a fővárosi lapokban.

Budapesten hunyt el 1913. március 30-án, földi maradványait április 2-án katolikus szertartás szerint helyezték el a Farkasréti temetőben. Emlékét szülővárosában, Kapuváron a Rábaközi Muzeális Kiállítóhelyen (Fő tér 1.) a család által megőrzött és az intézmény részére átadott néhány dokumentum őrzi.

Vargáné Blága Borbála

Felhasznált irodalom:
Győri Életrajzi Lexikon. – Győr, 1999.
A hivatás bűvöletében. – (Jeles pedagógusok Győr-Moson-Sopron megyében ; 4.). – Győr, 2013. p. 283-310.
Pallas Nagy Lexikona. – Bp., 1900.
Tóth Arnold: Vőfélykönyvek és vőfélyversek a 19. században. – Miskolc, 2015.
Birkásné Pápay Judit: A közoktatás kezdetei. In: Kisalföld, 39. évf. 113. sz. (1983. máj. 14.), p. 9.
Elismerés. In: Esztergom, 10. évf. 1. sz. (1905. jan. 1.), p. 4.
Horváth József: Adalékok Kisfaludy Károly téti és győri kultuszának történetéhez. In: Arrabona 43/2. – Győr, 2005. p. 43.
Horváth József: A dualizmuskori Győr időszaki sajtójának történetéből. In: Győri tanulmányok. – Győr, 2010. p. 157.
Irodalom. [Megjelent és szerkesztőségünkhöz beküldetett a győrvidéki tanitóegylet „Értesítője.] In: Győri Lapok, 1. évf. 14. sz. (1879. febr. 15.), p. 3.
Kelemen Elemér: A Dunántúl népoktatása (1867-1900). In: Somogy megye múltjából – Levéltári évkönyv. – Kaposvár, 1982. p. 272.
Nagy Erzsébet: Vargyas Endre és a jubiláló iparosoktatás. In: Kisalföld, 65. évf. 2. sz. (2010. jan. 4.), p. 14.
Néma Sándor: Adatok a Győrvidéki Gazdasági Egylettörténetéhez. – Győri tanulmányok. – Győr, 1995. p. 74-75.
Őrszem: Névmagyarosítás Esztergomban. In: Esztergom és Vidéke, 1898. június 19. p. 2.
Sáry István: Győr város óvodái a 19. században. In: Győri tanulmányok. – Győr, 2002. p. 142.
Szeptember események. In: Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri ezredévi naptára az 1898-ös évre. Győr, 1897. p. 197.
Tanügy: A Vargyas-pár jubileuma. In: Győri Hírlap, 41. évf. 225. sz. (1897. okt. 3.), p. 2.
Varga Imréné: Adalékok a Sopronban és Sopron megyében megjelent magyar nyelvű újságok történetéhez. In: Soproni Szemle, 22. évf. 2. sz. (1968), p. 155.
Vargyas Endre: Meghívás a győri tankerület összes néptanitóihoz. In: Győri Közlöny, 18. évf. 60. sz. (1874. júl. 26.), p. 247.
Vargyas Endre meghalt. In: Budapesti Hírlap, 33. évf. 77. sz. (1913. ápr. 1.), p. 7.
Vargyas Endre meghalt. In: Esztergom és Vidéke, 1913. április 3. p. 4.
veterán: A „Népnevelő”. In: Esztergom és Vidéke, 20. évf. 12. sz. (1898. febr. 9.), p. 1.
arcanum.com
kapuvar.blog.hu
kodolanyi.hu
mek.oszk.hu
wikipedia.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 5. kép; 31. kép.

A 3. képet a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjtemény, a 12. és 13. képet a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, a 29. képet a kapuvári Rábaközi Múzeum engedélyével adjuk közre. A 30. kép forrása: A hivatás bűvöletében. (Jeles pedagógusok Győr-Moson-Sopron megyében ; 4.). Győr, 2013. p. 283-310. A könyvben szereplő Vargyas-tanulmány szerzője nem kifogásolta a kép felhasználását.

A Várostörténti puzzle cikksorozat korábbi részei itt találhatók felsorolva.