Ganz Ábrahám 1814. november 6-án született Svájcban, Unter Emrachban. Sokgyermekes kántortanító család tagjaként először az ácsmesterséget tanulta ki, majd iskolai tanulmányai befejezése után Zürichben öntőinasként dolgozott. Ezután tapasztalatszerző körútra indult, megfordult Párizsban, Milánóban, Rómában és Bécsben is – itteni munkálkodása során, 1840-ben figyelt fel egy hirdetésre, melyben a Széchenyi István által létrehozott öntöde vasipari szakmunkásokat keresett. A lehetőség felkeltette az érdekélődését, s bár ekkor még nehezen beszélte a magyar nyelvet, elhatározta, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia területén fog letelepedni.

1841-ben érkezett Pestre, ahol a város csodálattal töltött el, és rögtön felvételt nyert a Széchenyi alapította József Hengermalom Társasághoz. Itt hamar felismerték szaktudását, azonnal komoly feladatokat bíztak rá, köztük az első magyar kupolókemence megépítését, hamarosan pedig már az öntöde vezetői pozícióját látta el. 1843-ban súlyos baleset érte: a folyékony vas a szemébe fröccsent és fél szemét elveszítette. Azonban hiába ért el eredményeket a Hengermalom Társaságnál, anyagilag nem érezte magát elég megbecsültnek, ezért továbblépett, és a saját útját választotta.

1844-ben saját üzemet indított a Vízivárosban, amelyet bevételei visszaforgatásával folyamatosan fejlesztett. Széchenyi nem nézte jó szemmel a távozását, Ganz új üzemét nehéz helyzetbe hozta azzal, hogy leállította a vas- és szénszállítást. Kossuth Lajos közbenjárása békítette ki őket, és végül Széchenyi a Lánchíd építéséhez rendelt öntöttvas elemeket Ganz gyárából.

1845-ben az iparmű kiállításon öntöttvas kandallójával ezüstérmet nyert. A szabadságharc idején ágyúkat, ágyúcsöveket és lövedékeket öntött a magyar honvédségnek. Emiatt a szabadságharc leverése után bíróság elé állították, csak svájci állampolgárságának köszönhetően sikerült a börtönt elkerülnie, egy jelképes, hathetes, felfüggesztett büntetéssel megúszta az ügyet. A gyár pedig a katonai megbízások megszűnte után pár évvel már egy új területen, a vasúti piacon kezdett el működni.

Az 1846-ban átadott Pest-Vác vonallal hazánkban is megkezdődött a vasutak építése. Ekkortájt kontinensünkön egyetlen öntödéje sem készített vasúti kocsikereket öntvényből, Amerikában és Angliában viszont már alkalmazták őket. Ganz Ábrahám lett az első Európában, aki 1853-tól sikerrel alkalmazta a kéregöntéses eljárást vasúti kocsikerekek előállításánál. 1855-ben 3 évre elnyerte a kéregöntésű öntvények gyártásának kizárólagos jogát az egész osztrák birodalom területére. 1856-ban szabadalmi oltalmat kapott a továbbfejlesztett – antimonmasszát is alkalmazó – eljárásra.

Az 1855-ös párizsi világkiállításon első osztályú bronzérmet nyert, ezzel megindult a nemzetközi érdeklődés az irányában. 1857-ben találmányára a birodalom egészére vonatkozóan nyert szabadalmi oltalmat. Gyárában egy évtizeden át Közép-Európa első és hosszú ideig egyetlen kéregkerék-öntödéje működött. 1858-ban az egyre növekvő kereslet kielégítésére új gyárat építtetett.

Ganz Ábrahám még a József Hengermalom öntödéjében megismerkedett az őrlőhengerek közönséges szürkeöntvényből való előállításával. Saját öntödéjében, a kéregöntéses eljárás bevezetése után kopásállóbb gabonaőrlő hengereket is készített, amellyel egy új gyártási ágat alapozott meg, melyet később Mechwart András fejlesztett tovább.

A reklámhoz is kiváló érzéke volt, így a nagy vasúttársaságoknak kétéves, ingyenes próbaidőt ajánlott fel, melynek letelte után kellett csak fizetniük a vásárolt alkatrészekért. A stratégia bevált, és az 1860-as évekre szinte a teljes európai vasúthálózat Ganz kerekeken futott. Az 1862-es londoni kiállításon már több éve használatban lévő kerekeit ezüstéremmel jutalmazták. A szakmai sikerek meghozták a társadalmi elismerést a rendkívül kreatív és hihetetlen munkabírású Ganznak.

1861-ben tagja lett Buda város képviselő-testületének, és ő lett a város leggazdagabb embere. 1863-ban Buda város díszpolgára és az osztrák koronás arany érdemkereszt tulajdonosa címeket érdemelte ki. 1865. június 8-án Ferenc József is megtekintette Ganz gyárát, ahol immár több mint 300-an dolgoztak. Kevés szabadidejét feleségének szentelte: 1849. október 24-én vette el a 16 éves Heiss Josefát. Mivel gyermekük nem született, két rokon kislányt fogadtak örökbe.

Ganz Ábrahám kiváló mecénás is volt: támogatta a jótékony intézeteket, munkásainak kórházat alapított, és nyugdíjpénztárat létesített a beteg és megöregedett dolgozók számára. Azonban nem tudta munkájának eredményeit élvezni. A vagyon, a pénz, a siker nem hozta meg száméra a boldogságot és függetlenséget. Idegrendszerét az állandó feszültség, az izgalmak felőrölték, folyamatos fejfájások gyötörték, ezen orvosai sem tudtak segíteni.

1867. november 23-án volt a százezredik vasúti kerék öntésének ünnepe: ebből az alkalomból régi dolgozói gyönyörű albummal lepték meg, ő pedig mindegyik munkását az ünnepségre készített jubileumi emlékéremmel ajándékozott meg. 1867. december 15-én egy szűk körű családi ebéd közben Ganz Ábrahám elnézést kért, majd kisétált Duna-parti palotája étkezőjéből, és kivetette magát az ablakon. Halála máig is rejtély.

Végrendelete szerint házát és ingóságait feleségére, gyárát és más ingatlanait még élő svájci testvéreire hagyományozta, öntőmestereire, támogatóinak és barátainak gyermekeire pedig jelentős összegeket hagyott. A gyárat Mechwart András vezette tovább, így vált virágzó vállalatbirodalommá. Az eredeti öntöde a II. kerület szívében, a Margit hídhoz közeli üzem 1964-ig működött.

Ganz Ábrahám hamvai a Kerepesi temetőben, az Ybl Miklós tervezte, műemlékké nyilvánított mauzóleumban nyugszanak (a képen). Emlékét őrzi a volt budai öntöde helyén és épületében 1969-ben megnyílt Öntödei Múzeum (Budapest, II. Bem József u. 20.), melynek parkjában mellszobrát is felállították.

Nagy Mária

Forrás: Ganz Ábrahám, a kéregöntés meghonosítója.= In.: Honismeret, 1990. 4. sz. 48-50.p.; pestbuda.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.