Nanking már az úgynevezett Három királyság kora idején, a III. században a Keleti Vu királyság fővárosa volt Csiankang néven. Hosszú történelme folyamán többször lerombolták, majd újra székhellyé tették, végül a Ming-dinasztia idején ismét fővárossá vált, és át is nevezték Nankingra, vagyis „Déli fővárosra”. (Könnyű kitalálni, hogy Peking jelentése ezek szerint „Északi főváros”.) Nanking sosem volt szabályos téglalap alakú város – ellentétben több más kínai testvérével ‒, de így is impozáns falak vették körbe, amelyek több helyen ma is állnak. 1386-ra ezek egy 55 km²-es területet határoltak, amivel alighanem a történelem legnagyobb megerődített városa volt. Összehasonlításként: az ókori Róma Aurelianus-féle falai 14 km²-t vesznek körbe, és egyéb paramétereiben (magasság, szélesség) is eltörpül a nankingi védművek mellett... A városfal déli kapuja, a barbakán-szerű Csunghua-, vagyis Kína kapu önmagában 118x128 méteres, amelybe Csesznek vagy Drégely vára kétszer beleférne. És ez csak egy kapu! A város a kínai kultúra egyik ékköve, amelyet azonban 1937-ben súlyos trauma ért.

A szamurájvilágot 1868-tól maga mögött hagyó és modernizációs pályára álló Japán hamar ráérzett a kolonializmus ízére. Hódító szemei előtt azonnal Kína bukkant fel mint célpont, amely közel volt, gazdag volt, és szemlátomást egyre kevésbé tudta megvédeni önmagát az európai hatalmakkal szemben a XIX. század végére. Nem ez az első eset, hogy Japán Kínára vetette magát, hiszen a középkortól kezdve a japán kalózok folyamatosan fosztogatták annak part menti városait. Az 1592-ben Korea ellen vezetett japán hadjárat célja eredetileg szintén Kína volt. Japán 1894-95-ben háborút indított ellene, és megszerezte tőle Koreát. A szigetország ettől kezdve egyre inkább beleszólt Kína belügyeibe – akárcsak a többi európai nagyhatalom, valamint az Egyesült Államok ‒, és a 18. században még hatalmas birodalom félgyarmati státuszba került. Az első világháború tovább erősítette Japán pozícióit a térségben. Németország és Ausztria-Magyarország megszűnt nagyhatalomnak lenni (előbbi csendes-óceáni birtokain éppen Japán és Nagy-Britannia osztozott meg), Oroszországban a bolsevikok vették át a hatalmat, így kevesebb riválisa maradt. Kínában 1911-ben megszűnt a császárság, miután felkelés tört ki ellene, de az országnak ez inkább ártott, mint használt, mivel a peremterületek gyakorlatilag elszakadtak, a törzsterület pedig hadurak egymás elleni vetélkedésének csataterévé változott.

A helyzetet súlyosbította, hogy 1927-től nyílt polgárháború kezdődött a Csang Kaj-sek vezette kínai nemzetiek (Koumintang) és a szovjetek által támogatott Mao Ce-tung-féle kommunista hadsereg között. Japán kihasználta ezt, és 1931-ben egy incidensre hivatkozva elfoglalta egész Északkelet-Kínát (Mandzsúriát), ahol Mandzsukuo néven az elűzött kínai császár, Pu Ji névleges vezetésével bábállamot hozott létre. Japán és Kína között végül 1937-ben végleg elmérgesedett a helyzet, mikor egy újabb incidens a Peking melletti Marco Polo-hídnál nyílt háborút robbantott ki a két ország között 1937 júliusában, habár hadüzenet nem történt egyik oldalról sem. A japán haderő ezt követően megindult Sanghaj ellen – egy újabb incidens okán ‒, amelyet két és fél hónapnyi ostrom után tudtak csak bevenni, mivel a nagy létszámú kínai helyőrség igen elkeseredetten védekezett. Csang Kaj-sek abban bízott, hogy a kemény csata Sanghajban felkelti a nyugati diplomaták figyelmét Kína iránt, és védelmet nyújtanak neki Japán ellen, de azokat az európai események kötötték le. A már akkoriban is Kína kapujának számító, több milliós Sanghaj bevétele sok japán katona életébe került, ami a bosszúvágyukat jelentősen növelte. Ezerszám pusztultak el kínaiak a megtorlás következtében, mégsem Sanghajon csattant elsősorban az ostor. A japán hadsereg ezután Nanking ellen vonult, amelynek ostromát Aszaka herceg és Macui Ivane tábornok december 7-én rendelte el. A közeledő japánok elől a civilek jelentős része és az európai kolónia szinte egésze elmenekült. A milliós nagyvárosban így is több százezer kínai civil maradt, mikor bezárult az ostromgyűrű. Tokió nemhogy féken tartotta volna a katonáit, hanem egyenesen támogatta a megfélemlítés politikáját. Lelkesítő újságcikkek jelentek meg például, melyekben bemutatták két japán tiszt vetélkedését, hogy ki tud több kínait lefejezni szamurájkarddal…

Macui Ivane tábornok 1937. december 17-én bevonul a meghódított városba

Nankingban az ellenállás lényegesen kisebb volt, mint Sanghajban, a kínai hadsereg itt képtelen volt komoly ellenállásra, és december 13-án a Csungsan kapunál a japánok betörtek a városba. Ez hat hétig tartó poklot hozott a megmaradt lakosságra. Februárig egyes becslések szerint 2-300 ezer civilt öltek meg a hódítók (köztük gyerekeket és csecsemőket), miközben nők tízezreit erőszakolták meg. A város közepén a hátramaradó európaiak, látva a helyi lakosság rémületét, a német John Rabe vezetésével – aki a harmadik birodalom polgáraként és NSDAP-tagként jó kapcsolatban volt a japánokkal – egy biztonsági zónát alakítottak ki, amit végül még a japánok is tiszteletben tartottak. Ezen a 4 km²-es területen sokan átvészelték a mészárlást, és többen megírták, dokumentálták a történteket. Hiába, a történelem nem fekete és fehér: a japánok elől egy német náci mentette a civileket... A vérengzés január vége felé csillapodott, mikor már Tokióban is érzékelték, hogy a nemzetközi visszhangok nem tesznek jót Japán hírnevének. Aszakát és Macui tábornokot így hazarendelték. Utóbbi egyébként az ostrom kezdetén beteg volt, így személyesen nem lehetett jelen a vérengzés kezdetén, és állítólag élete végéig bántotta a bűntudat.

Hogy mi vezetett a bestiális kegyetlenséghez, annak összetett a magyarázata. A kelet-ázsiai hadviselés, kegyetlenségét tekintve, mindig más volt, mint az európai. Gondolhatunk itt akár a mongolokra (tatárjárás) is. Az ellenfél elrettentését a hadviselés egyik természetes velejárójának tartották. A célzott kegyetlenség csökkenthette az ellenség ellenállási képességét és megtörhette annak morálját, ilyen szempontból a konfliktus gyorsabb lezárását eredményezhette. Ez persze más kultúrákra is jellemző, nem egyedi eset, de Kelet-Ázsiában egészen a XX. századig teljesen megszokott volt az elrettentés. A tradicionális kínai büntetések brutalitása például a XIX. Században egészen borzalmas volt az európai szemeknek. Magam is láttam fotóalbumokat, amelyek a Boxer-lázadás utáni megtorlást dokumentálták, hát jobb lett volna nem belepillantani... Ugyanakkor az is számított, kivel álltak szemben a japánok. Az I. világháború során japán fogságba került német és osztrák-magyar hadifoglyok – teszem azt – kiváló bánásmódban részesültek, de ugyanerre Nanking elkeseredett ostromát követőn a kínaiak nem számíthattak. A japánok lenézték a kínaiakat, nem tekintették magukkal egyenrangúnak őket. A világháború során még a brit vagy holland hadifoglyok is mindennapos életveszélyben voltak, a kezükre került civilekkel viszont a japánok tényleg kényük-kedvük szerint bántak. Az erőszak elharapózásához nagyban hozzájárult, hogy a tisztikar asszisztált ehhez, holott egy erőskezű tiszt sok atrocitást képes lett volna megakadályozni.

Japán a Kína ellen egészen a világháború végéig folyó – többnyire sikeres – háborúját még csak háborúnak sem tekintette, végig „Kína-incidensnek” nevezte. A két ország a mai napig másként emlékezik az eseményekre, és ez súlyos konfliktusokat okoz kapcsolataikban, érthető okokból. Japán igyekszik minimalizálni a „Nanking megerőszakolása / megbecstelenítése” néven ismert eseménysorozat jelentőségét, sokáig még a megtörténtét is tagadták. Kína pedig – ilyen a politika természete – ütőkártyaként használja időnként bizonyos célok eléréséhez. Ami tény, Nankingban a mai napig kerülnek elő tömegsírok, amelyek 1937-hez köthetők. Macui Ivane tábornokot 1948-ban háborús bűnösként felakasztották, Aszaka herceget ellenben sosem vonták felelősségre.

Horváth Gábor

Felhasznált irodalom: rubicon.hu 1; rubicon.hu 2; mult-kor.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.