Egy kívülálló számára nehezen képzelhető el, hogy élete legnagyobb részében mindenféle gyarló, hétköznapi problémákkal küszködjön olyasvalaki, aki Hollywood aranykorának egyik legnagyobb ikonjaként vonult be a mozgókép történelmébe, egy sor klasszikus film főszereplőjeként, mint a Macska a forró bádogtetőn, a Butch Cassidy és a Sundance kölyök, a Pokoli torony, de említhetnénk pályájának utolsó, kiemelkedő alakítását A kárhozat útjának maffiavezéreként.

Az Egy hétköznapi ember különleges élete című könyv minden, csak nem tipikus önéletrajz. Paul Newman és barátja, Stewart Stern eredetileg egy interjúköteten dolgoztak, melynek anyaga öt éven át, 1986 és 1991 között készült, megszólaltatva benne nemcsak a főhőst, de voltaképpen mindenkit, aki életének adott szakaszában jelentős szerepet játszott és a szerzők rendelkezésre állt, beleértve családtagokat, barátokat, bajtársakat a hadseregből, meg persze rengeteg kollégát, köztük olyan neveket, akik saját jogukon is legendának számítanak a film világában.

Az akkor elkészült, majd hosszú időn át elveszettnek hitt kézirat végül alaposan átdolgozott formában, de az eredeti anyag alapvető célkitűzéseit és irodalmi igényű szövegét megtartva látott napvilágot. Mivel már az is rengeteget hozzáad az olvasás élményéhez, amíg a Melissa Newman – a színész másodszülött lánya – által írt előszó során megismerjük a könyv megszületésének körülményeit, ezekre most bővebben nem térünk ki. Maradjunk annyiban, hogy számos véletlen szerencsés együttállása kellett ahhoz, hogy ez a memoár megjelenjen.

A végleges formát David Rosenthal szerkesztőnek köszönhetjük, aki a Stern által készített mintegy 14.000 oldalnyi interjút végül olyan könyvvé formálta, amiről a háttérinformációk ismerete nélkül azt hihetnénk, hogy Newman eredetileg ebben a formában, saját kezűleg gépelte le valamiféle fióknak szánt önvallomásként. Varró Attila magyar változata pedig minden tekintetben méltó tolmácsolása a szerző(k) gondolatainak: letisztult, túlfordításokat nélkülöző, de amikor kell, pont eléggé szókimondó, ahogy ez a sokszor a főszereplő lelkét teljesen meztelenre vetkőztető mondanivalóhoz illik.

Mert itt bizony szó esik mindenről, a traumákkal teli gyerekkortól a szülők esendőségén, a függőségeken, a számos elkövetett hibán át a megélt sikerekig, a gyerekszobától a vörös szőnyegig. A könyv bővelkedik meglepő, néha könyörtelenül őszinte, és gyakran kifejezetten megható fejezetekben, ugyanakkor mentes az ilyen életrajzokra sokszor jellemző mítoszépítésről, hiszen Newman célja pont az volt, hogy leszámoljon az őt övező legendákkal. Ez pedig könnyen átélhetővé és azonosulhatóvá teszi ezt a bő háromszáz oldalt még akkor is, ha a huszadik század egyik legnagyobb filmcsillagának gondolatait olvassuk születése után majdnem száz évvel, Magyarországon, mondjuk egy vidéki külvárosban.

Az, hogy megismerhetjük Paul Newman élettörténetét a főszereplő saját nézőpontjából, kivételes alkalmat jelent arra, hogy eszünkbe jusson, még a bálványok is sebezhetők és halandók. Ez tanulságnak sem utolsó, és persze reményt is adhat egy-egy olyan, mindenki által ismert napon, amikor hajlamosak vagyunk kétségbeejtően szürkének gondolni a saját, kicsit sem filmsztáros életünket. Ez pedig nem kevés egy könyvtől.

Kovács Attila
Forrás: langolo.hu