Az advent szó jelentése „eljövetel”. A latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: „az Úr eljövetele”. A fogyasztói társadalomnak viszont épp a leginkább csúcsra pergetett időszaka esik decemberre, ilyenkor mindenkinek könnyebben nyílik a pénztárcája. Mert szeretnénk egymást meglepni, örömet szerezni. És tényleg nagyon jó érzés, ha a másik kitalálja, amire vágytunk. Gyerekkorban pedig óriási dolog egy új bicikli, egy szép baba vagy egy kedvenc mesekönyv. A tárgyak is kifejezhetik a szeretetünket, odafigyelésünket egymás iránt. De nem pótolhatják azt. Hiszen azok a tárgyak, amelyek hosszabban elkísérnek bennünket, általában nem önmagukban fontosak számunkra, hanem amiatt, akit vagy amit felidéznek bennünk. Emlékeztethetnek egy szeretett emberre, vagy egy gondolatra, ideára, ami átsegít bennünket a nehézségeken.

Az ünnep legfontosabb szerepe azonban nem a tárgyakról szól. Hanem arról, hogy újra összehangolódjunk egymással és önmagunkkal. A természettel való kapcsolat ápolása is nagyon fontos, hiszen annyi mindent tanulhatunk tőle. Mire jó a téli visszahúzódás időszaka? Ilyenkor az erő a gyökerekbe, gumókba, a föld alatti részekbe vonul vissza. A fák, növények számára ezek a pihenés, regenerálódás, átszerveződés hónapjai, amelyek előkészítik a tavaszi újjáéledést.

A hagyományokban ez az időszak a Fény újjászületéséről szól – Jézus születése is ezt a jelentést hordozza szimbolikusan. 

„A karácsonyi ünnepkör jellege főként évkezdő. Katalin napjától, illetve már Márton naptól kezdve sok szokás a téli napfordulat illetve újév közeledtére figyelmeztet… Manapság a karácsonyi ünnepkör Szent Andrással kezdődik. Advent négy vasárnapra szűkült. Régen – mi magyarok a Fény születésére szüntelenül várakozva – Szent Mártonnal indítottuk adventet, a karácsonyra való bensőséges készülődés idejét.” (Kerkayné Maczky Emese: Karácsonyi ünnepkör)

A várakozás egyben felkészülés is. Ennek sokféle formája lehet. Nagyon jó, ha egyre több időt tudunk együtt tölteni a szeretteinkkel. A természetben tett séták pedig segíthetnek az elcsendesedésben. Így mi is közelebb kerülhetünk saját gyökereinkhez. Sokan szeretnék elkerülni a kiégést és a lelki elöregedést. A ciklikus megújulásra, amelynek legelevenebb példáját a természet nyújtja, mi is képesek lehetünk, ha újra megtanulunk ünnepelni.

A hangolódás egyik szép és hasznos módja az ajándékkészítés. Az ügyes kezűek előnyben vannak, de a kreatív ötletek kiválthatják az egyéb készségeket. Egy gyerekek körében különösen népszerű hagyomány az adventi naptár, amelynek már egész kis történelme van.

A legelső kézzel készült adventi naptár 1851-ből való, és egyáltalán nem hasonlít a maiakhoz. A naptár eredete, hogy a vallásos családokban naponta kis bibliai képeket akasztottak a falra, vagy meggyújtottak egy-egy gyertyát december elsejétől karácsony napjáig. Az első nyomtatott adventi naptárat Gerhard Lang készítette 1908-ban, bár ezen még nem voltak kis ablakok, csak színes képecskéket lehetett feltűzni naponta egy kartonra. Később azonban a nyithatós változatot is ő kezdte el nyomni, az ablakok mögött vallásos jelenetekkel.

A második világháború miatt megtorpant az adventi naptár terjedése, mivel a kartonpapír hiánycikk lett. Így egészen 1946-ig kellett várni, hogy Richard Sellmer kezei közül kikerüljön az első, háború utáni kalendárium. Ebből a változatból alakult ki aztán 1958-ban a ma is mindenfelé kapható, csokit rejtő adventi naptár. Ám az igazi ünnepre hangolódást a napi csokiadag önmagában nem fogja biztosítani. Ezért érdemes megpróbálni közelíteni a naptár eredeti jellegéhez, és kiegészíteni vagy helyettesíteni a gyerekek számára az édességet valami mással. Például egy-egy adventhoz, Mikuláshoz, karácsonyhoz kapcsolódó mesével, mondókával, játékkal.

Néhány meseötlet az adventi várakozáshoz:

• Grimm fivérek: A suszter manói
• Grimm fivérek: Csillagtallérok
• Kicsi dió – székely mese
• Hans Christian Andersen: A hókirálynő
• Hans Christian Andersen: A rendíthetetlen ólomkatona
• Lev Tolsztoj: Pánov apó karácsonya

Végül egy ismeretlen eredetű legendát szeretnék megosztani a Fényről, szeretetről és bölcsességről:

„Megtölteni a termet

Volt egyszer egy messzi-messzi ország, és abban a messzi-messzi országban, egy pompás palotában élt egy hatalmas, nemes szívű, igazságos király. Mivel élete a végéhez közeledett, el kellett döntenie, hogy a három fia közül melyiknek adja az országát: ki lenne a legbölcsebb, legjobb királya ennek a csodás kincsekben bővelkedő, virágzó birodalomnak. Maga elé hívatta hát őket, és így szólt:
– Kedves fiaim, mivel mindhármatokat egyformán szeretlek, próba elé állítalak benneteket. Ez majd segít eldönteni, hogy melyikőtök kormányozza halálom után az országot. A feladat, amire kérlek benneteket, a következő. A palotám báltermét pirkadattól éjfélig meg kell töltenetek színültig valamivel, akármivel. Akinek ez sikerül, az kapja meg a koronámat és a királyságomat. Kezdd te, kedves legidősebb fiam!
A legidősebb fiú gondolkodott, és mivel a környéken jó sok homok volt, azt gondolta ki, hogy majd színültig megtölti azt a báltermet homokkal. Nosza, hozzá is látott, száz szolga lapátolta, talicskázta vele a homokot, hordták pihenés nélkül, szakadatlanul dolgoztak pirkadattól éjfélig, ám hiába, a terem még csak félig sem telt meg.
A középső fiú úgy gondolta, szénával próbálkozik, hisz aratás volt, rengeteg a széna, hátha azzal sikerül megtölteni a termet a padlótól a mennyezetig. Neki is száz szolga segített, hordták, hányták, vasvillázták, cipelték a szénát, izzadtak a melegben, ám a pirkadattól éjfélig tartó kemény munka eredményeképp a terem még így is csak kétharmadáig telt meg.
A legkisebb fiú következett. Pirkadatkor leült a bálterem közepére, a földre, és nem csinált semmit. Egész nap csak ült és mosolygott. A testvérei elhűlve kérdezték, hogy akar így megfelelni a próbán, de ő nem szólt semmit, csak derűsen üldögélt. Amikor elérkezett az éjfél, és jött a király, hogy megnézze, mit végzett a legkisebb fia, a fiú a bálterem közepén ülve elővett egy mécsest és meggyújtotta. A mécses fénye egy szempillantás alatt betöltötte a báltermet, a padlótól a mennyezetig világított, a legtávolabbi sarkocskába és zugba is jutott a fényből.
A király szívét mérhetetlen melegség töltötte el, és így szólt:
– Fiam, látom, hogy nemcsak okos vagy, hanem a szíved is teli van szeretettel, alázattal és bölcsességgel. Kívánom, hogy királyságod alatt a Fény vezéreljen az uralkodásban!
Így a legkisebb fiú kapta meg a koronát, és igazságos, bölcs, nemes királya lett a virágzó országnak, olyan, akit mindig a világosság vezetett.”

Szabados Éva

Forrás: Wikipédia, mek.oszk.hu, 3szek.ro, karacsonynapja.hu, gyermekszoba.blog.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.