Üres ég alatt – a „mély hitű” Both Balázs ötödik verseskötete

Both Balázs Bella István-díjas költő, író. Világát a természet szeretete mellett a történelem iránti mély érdeklődés határozza meg. Lelkesen kutatja például a II. világháború eseményeit, részleteit. Hihetetlen szuggesztivitással képes megidézni egy-egy történelmi pillanatot. Sorai nyomán lelkekbe égett történetek elevenednek meg, amelyek csak lírai nyelven tolmácsolhatók.

„csak ez a tűzfoltos éjszaka áll még
hatvanöt éve vagyok a foglya
sisak és koponya plakáton árnyék – 
csak ez a tűzfoltos éjszaka áll még
lángvető orral három vadászgép
fordul a veszteglő vagonokra
csak ez a tűzfoltos éjszaka áll még
hatvanöt éve vagyok a foglya”

(Both Balázs: Triolett)

Kézzelfogható a csend, ahogy Both Balázs saját versét mondja, a szépen és fájdalmasan lüktető szavak nyomán erőteljesek a képek. Mondja, nem tud szabadverset írni. Milyen jó. A tartalom és a forma egymást erősítik. A beszélgetés lehetőséget ad, hogy megtudjuk, egy idős hölgy traumatikus élménye adta az ihletet az íráshoz, aki megosztotta vele, hogy nem tud megszabadulni a fiatalon a háborúban átélt „tűzfoltos éjszakától”.

Az egyéni szenvedés közösségi üggyé, háborúellenes mementóvá növekszik a líra ereje által. Both Balázs kifinomult formakultúrával rendelkező író, aki széles horizontjának köszönhetően képes párbeszédet folytatni a történelemmel és az emberekkel.

Tranzit Felvidék – Zsille Gábor költő átutazóban

Zsille Gábor József Attila-díjas költő, műfordító, publicista. 2014 óta a Magyar Napló folyóirat versrovatát szerkeszti, valamint 2018-tól a Parnasszus folyóirat olvasószerkesztője. A Magyar Írószövetség Műfordítói Szakosztályának elnöke.

A lengyel kultúra szerelmese egy tematikus kötettel érkezett a Könyvszalonra. Írásainak háttereként szolgál a Krakkóban töltött négy év, amelyet egy családi örökség tett lehetővé – fájdalmas történetből kisarjadt tápláló gyümölcs. Mert ugyan most inkább csak érintőlegesen merültek föl a lengyelországi élmények, érezhető, mennyire sokat jelentenek Zsillének, aki Krakkóban több jelentős íróval találkozhatott, többek között Adam Zagajewskivel, akit irodalmi értelemben az apjának tekint.

Új kötetében Zsille Gábor a Felvidékre fordítja a figyelmünket, ahová őt régi családi gyökerek is kötik, Trianont ők is megszenvedték. „Lakosságcsere” – két család egy vagon, s néhány bőröndnyi poggyász... Megint fájdalmas szálak, melybe ő mégis tud humort csempészni, az élet teljességét megidézve. A szívbéli humor jó sebgyógyító. Talán elfogadható a sztoikus jelző, teljesen pozitív értelemben. Ezt erősíti a nyitrai vár romkapujától kapott költői üzenet. Ez a kapu már nem vezet sehová, valaki szlovákul mégis ráírta: Lépjetek be!

„Körbevezettél az óvárosban,
s ahol a magyar szakon végeztél,
az egyetemet is megmutattad.
Nagy szavakat mondtunk: hit, életcél.

A várdomb zugában romos boltív,
szlovákul ráírták: Lépjetek be!
Nem fogadtunk szót. Betoppanhattunk
volna pedig a közös életbe.”

(Zsille Gábor: Nyitra 2)

A kötetben négy útvonal – több nézőpont – és egy szerelmi ciklus is helyet kapott. Zsille Gábor, az átutazó költő azt is megosztotta, hogy a romkapu élménye hatására mi fogalmazódott meg benne: az ember saját magát viszi mindenhová – sztoikusoktól ismerős gondolat.

Különleges élmény egy-egy kötetbemutató. Kinyílik előttünk egy-egy ember lénye, élete, néhány sort tudunk csak átfutni. De további olvasásra inspirál.

...csak szeretek – Kulin Borbála hosszan érlelt első kötete

Kulin Borbála költő, irodalomtörténész, a Vörös Postakocsi főszerkesztője. Mint megtudhattuk, már régóta a „frontvonalon harcol” irodalmi körökben, mégis első kötetes. A speciális helyzet oka, hogy számára kimaradt az úgynevezett pályakezdés. Az egyetemi évek alatt nem írt, akkor az irodalomtörténész énje bontakozott ki. Később pedig már szigorúan válogatott írásaiból. Olyan kötetet szeretett volna, amely valóban megállja a helyét. A bő tíz évet átölelő verseskönyv „tétre menő, őszinte írás” – Zsille Gábor olvasatában. Bátor líra, amely ugyanakkor igyekszik megfelelni a kihívásnak, hogy megőrizze a megfelelő határt a személyességben

Saját hangjának kiérlelődését a Kürti Lászlóval folytatott műhelymunka segítette. Meghatározó létélménye a haza iránti fájdalom – a nosztalgia szó görög eredetije, amit akkor tapasztalt meg, amikor családjával két évet töltöttek Amerikában biológus férje ösztöndíja révén. Lélekmozgató volt számára a hazatérés bizonytalansága – először nem tudták, meddig tart a külföldi munka.

„A gép egyenesbe fordul, a pilóta engedélyt kap
a felszállásra. Felzúgnak a hajtóművek, szaladni kezd
az aszfalt, és egy hirtelen rántással,
ahogy sebtapasz vagy nők lábáról a gyantacsík,
leválik rólad a hazád.

*

Az óceán tükre fölött elalszol.
Ahol ébredsz, az újvilág
ismerős jelekből épül.
Utakból, fényekből, arcokból könnyen eltájékozódsz.
A hegyeket nem érted, a folyóktól félsz,
időnként mégis hozzájuk menekülsz
ismerős öleket, örvényeket keresve.”

(Kulin Borbála: Nosztalgia – részlet)

Komfortzónán kívül intenzívebb az élet, több a történés – fogalmazta meg Kulin Borbála. Ez a gondolat át is vezet Király Farkas új kötetéhez, amely címében hordozza a végesség elleni küzdelmet. Ennek egyik legerősebb emberi megnyilvánulása a szerelem.

A végtelen meghosszabbítása – Király Farkas harcai

Király Farkas költő, író, műfordító, szerkesztő, újságíró. A sok kötetes szerző a lehetetlent kísérli meg. Hangsúlyozza, írásai nem terápia gyanánt születtek. Mégis amikor minden szerelmét, múltbélit, elképzeltet és meg sem valósultat is igyekszik versbe foglalni, a végesség elleni küzdelmet folytat. S azt is tőle tudjuk meg, egy komoly törés – a válása után, írás közben vált boldoggá.

Király Farkas 180 verset írt egy év alatt. Zsille Gábor kérdése a lényegre tapint: „Miért olvashatatlan a szerelem a könyvedben?” Kicenzúrázta belőle – mondja a költő, mert interaktívvá szerette volna tenni a kötetet. Harc az egyértelműség, sőt helyenként a líraiság ellen. Kitárulkozás és cinikus tagadás, szenvedély és nihil egyszerre jellemzi írásait.

„az ég szemében felhők vöröslenek
beömlenek a tiszta azúrba –
magas az istenek vérnyomása

ég a nafta élénk a forgalom
az autókat számolom
vajon melyiknek utasa
a magány a gyűlölet a fájdalom
s melyikben utazik a ...

lehúzok az első parkolóba
bőröm alatt karcolni kezdenek
hiányod növekvő tüskéi
felhámom sejtjei porként szállnak fel
szélben kavarogva
utaznak feléd…”

(Király Farkas: A végtelen meghosszabbítása 08_30)

A végtelen szerzői értelmezése egyszerre időbeli, szerelmi és földrajzi. Király Farkas Kolozsváron született – 2002-ben települt át. Hat-hét évbe telt, mire sikerült állampolgárságot kapnia. Erdélyre mindig nagy szeretettel gondol, s amikor újra eljut, szülőföldjén mindig ihletet kap.

A költői világokba és pszichékbe betekintést nyújtó kötetbemutatókon megtudhattuk, hogy a XXI. század költői már legtöbbször a telefonjuk jegyzeteibe írják be verseiket. A fogyasztói társadalomban nehéz lehet költőnek maradni igazán. De a lehetetlent megkísérlők köteteikkel igyekeznek biztató fényjeleket írni. Petőfi, kinek szelleme áthatotta a Könyvszalont – évfordulója közeledtének apropóján – emlékeztet a költők felelősségére:

„Ne fogjon senki könnyelműen
A húrok pengetésihez!
Nagy munkát vállal az magára,
Ki most kezébe lantot vesz.”

(Petőfi Sándor: A XIX. század költői – részlet)

Nagy munka. Elmesélésekből tudjuk, nagy költőink volt, hogy majd belehaltak egy-egy korszakos versük megírásába. A közvetítés hivatás. Honnan és mit? Nem mindegy. Mert a vers lenyomatot hagy bennünk. S az sem mindegy, milyet.

Szabados Éva
Fotók: Óbert Klára (1. kép), Szabó Béla (2-3. kép)