Ignotus Hugónak hatalmas szerepe volt abban, hogy a Nyugat aranynemzedéke világszínvonalra emelje a magyar irodalmat. Ehhez méltón a költőkből, írókból, fotósokból álló győri művészklub célja a közművészet népszerűsítése, eljuttatása a város, de akár országszerte is több olyan intézménybe, mint például idősotthonokba, kórházakba és börtönökbe, hogy egy csepp színt, életet, vigasztalást vigyenek az emberek szürke hétköznapjaiba.

Az alapító tagok a győriek előtt nem ismeretlenek, egymást is jól ismerik: Kollár János Sándor, Kerecsényi Éva, P. Nagy Gabi, Szabó Béla és Rákóczy Ádám. Bemutatkozásuk, céljaik, feladataik körvonalazása volt a téma az ülésen, amelynek hangulatát dr. Kámfor Barnabás gitárral kísért megzenésített verse alapozta meg.

Kollár János Sándor, az Ignotus Közművészeti Társaság egyik alapítója elmondta, hogy beszélgetések, találkozások, esélylatolgatások előzték meg a társaság alapítását. „Nagyon fontos, hogy mindannyian úgy gondoljuk, hogy a mai világban a szeretet és a szolidaritás az, ami mindenképpen megerősítésre szolgál. Nem vagyunk szentek, megvannak a saját hibáink, de ha van rá lehetőség, hogy másoknak tudunk egy kis örömöt szerezni, és rávilágítani arra, hogy ez a két dolog az életben a legfontosabb, akkor azt meg kell tenni” – magyarázta.

„Most, 2022-ben, amikor nagyon sokan és sokszor szorongva kelünk fel, újra és újra feltéve a kérdést, Mi lesz holnap?, akkor úgy gondolom, kötelessége az írástudóknak, művészeknek, tanároknak és mindazoknak, akik a kultúra birtokosai, megnyilvánulni, hitet tenni, felemelni a szavukat. Tevőleges cselekedetekre van most szükség, mert nagyon nagy jelentősége van az emberi szónak, de csak akkor ér valamit, ha ezt tett is követi” – hangsúlyozta P. Nagy Gabi versmondó, aki Eljő a nap című költeményének felolvasásával zárta bemutatkozását.

Kerecsényi Éva tanár és költő egy Saint-Exupery idézettel kapcsolódott a Szeretet és Szolidaritás jelszavához: „Csak egyvalami fontos, egyetlen lényeges kérdés van ezen a Földön: hogyan lehetne visszaadni az embereknek a szellemi jelentőségüket? Kellene valami, ami úgy harmatozik a fejükre, mint egy gregorián dallam … Most már nem élhetünk tovább költészet, színek és szeretet nélkül.” Biztosan akkor írta ezt a szerző, amikor azt érezte, hogy nehezebb időszak már nem következhet be az életében. Az elmúlt évek bezárkózásai ráébreszthettek bennünket arra, hogy a mindennapok félelmeiből, szürkeségéből, gondjaiból úgy tudunk kiszakadni, ha a művészetek felé fordulunk, amelyek olyan fényt, szeretetet és jó érzéseket közvetítenek, amelyek átsegítenek bennünket a nehézségeken, mert ez ennek a legszebb és a legüdítőbb formája. Éva a Fényhozó című kötetéből választott kettőt: az Újratervezés és az Ennyi című verseket.

A fotósok egy-egy alkotásukkal képviselték művészetüket. Szabó Béla szellemesen Henri Cartier-Bresson mondását idézte: „Amikor a látvány elemei tökéletes harmóniát alkotva állnak össze, akkor kell megnyomni az exponáló gombot. Mind ezt a pillanatot keressük, mert azt még senki nem tudta leírni, hogy ez pontosan mikor van. Lényeg, hogy igyekezzünk magunkból a legtöbbet kihozni” – tette hozzá.

A társaság legfiatalabb tagja, Rákóczy Ádám szintén fotós, jelenleg a Kisalföld égisze alatt dolgozik. Az ülésen Radek József, a Palatia Nyomda igazgatója és dr. Német Mária, a győri táncművészeti iskola megalapítója is szót kaptak, támogatásukat és egyetértésüket fejezték ki.

Az Ignotus Közművészeti Társaság tagjai munkájukkal már bizonyították a kultúra iránti elkötelezettségüket. Egyelőre öten vannak, de hiszik, hogy elindul valami, mert együtt sokat lehet tenni a Szeretet és a Szolidaritás jegyében.

SzaSzi
Fotók: Rákóczy Ádám