Az életvidámnak, sőt energikusnak tűnő újságíró-író egyébként nyíltan vállalja szorongásait, depresszióját. Írásainak hangneme nyers, nem szépíti, nem önti nyakon valamilyen szirupos mázzal történeteit. Követői tudják, hogy ugyanez mondható el Facebook-posztjairól is, mert nem az örömteli dolgokat közli a közösségi oldalon, vagy a saját tevékenységét menedzseli. Herczeg Szonja másra használja ezt a felületet, nem akar hamis képet festeni, azt szeretné megmutatni, hogy igenis lehetnek gyengeségeink, rosszul sikerült dolgaink. Bármelyikünknek lehet, így ebben a magamutogató világban bárki könnyebben azonosulhat ezzel.

Regényében is nyíltságra törekszik, hiteles, ironikus őszintesége játékos, a sebzettsége miatt reflektálásra késztet. Először próbálta ki magát ebben a műfajban. Egy rendhagyó terápia üléseinek mozaidarabkáiból, a harminckilenc éves Kincses Hanna monológjaiból áll össze a történet. A pszichológusával folytatott terápiás beszélgetések adják a mű vezérfonalát, amelyből jól kirajzolódik élete, lelki- és gondolatvilága, szorongásai, hogy milyen mentális betegséggel élni, amely a lélekgyógyász kanapéjáig vezeti. Elindul egy krimiszerű kutatás, az ismeretlen utáni nyomozás az emberi lélek útvesztőibe, ahol a tanácstalanság, érzelmi kiszolgáltatottság és csalódások hullámzása jellemző – a főszereplő „mindennapjainak otthonos pokla” ez (Dr. Szekeres György pszichiáter).

A kötetborítón szereplő kanapé és a festmény (amelynek alkotója maga a szerző) is hordozzák a szorongásos üzenetet, a címről szólva pedig megtudjuk, hogy az a főszereplő saját magához való viszonyát és a másikkal való játszmázását is kifejezi. „A szeretetéhség és az egó vezérel minden emberi cselekedetet. A legnagyobb gondolkodóktól kezdve az alattam lakó szomszédon át boldog-boldogtalannak csak az számít, hogy szeressék és elismerjék. Koldulsz érte, megalázkodsz, és neked ez jó” – mondja a regénybeli főszereplő.

Az író, aki nyíltan vállalja, hogy maga is küzd mentális problémákkal, könnyedén helyezkedik bele Hanna sorsába. „Szerettem volna végre írni arról, hogy lehet mentális zavara annak is, akinek nem konkrét nagy traumához kapcsolódik a betegsége, nekik segíteni. Nincs kis trauma vagy nagy trauma, csak trauma van, rosszul megélt helyzet, mindegy, hogy az mekkora. Ezeknek a feldolgozása sokszor több év, élethosszig tanuljuk, és nehezen tudatosul, hogy nem feltétlenül baj, ha valami nem sikerül" – magyarázza a kötet kapcsán. Segítő szándékáról az a tény is árulkodik, hogy köteteinek bevételét jótékony célra fordítja.

Beszélgetőtársa, dr. Horváth Sándor Domonkos egyfajta „beavatási folyamatként” értelmezi a regényt, amely befejezésének lehet optimista vagy akár hátborzongató kimenetele is. Hiteles és igaz történetet tár elénk, nem játszadozik és nem manipulál érzelmileg, nem akar bármiféle hatást elérni, hanem egész egyszerűen bemutatja, hogy esendő emberek vagyunk, különböző a sorsunk, sok mindent hordoz, de ezt méltósággal viselni mindenképpen tiszteletet érdemel.

Herczeg Szonja Szeretlek, mégsem szeretlek című regénye a Scolar Kiadó gondozásában jelent meg.

SzaSzi
Fotók: Szabó Béla (1. kép), Óbert Klára (2-3. kép)