Varga Zoltán Zsolt, akivel most találkozhattunk először a Győri Könyvszalonon, 1962-ben született Szombathelyen. A Magyar Képzőművészeti Egyetem kőrestaurátor szakán diplomázott. Kőrestaurátor vállalkozást irányít, köztéri és alanyi szobrokat készít. Önálló tárlatai is voltak többek között Gödöllőn és Székesfehérváron. 1989-ben a Liget esszé pályázatán II. helyezést ért el, azóta több esszéje, majd 2005-től novellái jelentek meg a Liget folyóiratban. 2013-ban Önkéntes száműzetés címmel adták ki novelláskötetét az Orpheusz Kiadónál.

Varga Zoltán Zsolt a Könyvszalonra új, Kerekerdei mesék című kötetével érkezett, amelyben 13 történet található. Mai mesék ezek, ökotudatossággal, áramfejlesztővel és a túlnépesedés veszélyével. Ismerős világba csöppenünk hát, ha fellapozzuk a derűt sugárzó illusztrációkkal ékes könyvet. A főszereplői: Medvenc, a polgármester, Bagoly, aki meglepő módon a legbutuskább állat az erdőben és Borzas, a bronz-öntő borz. Kulisszatitokként a bemutató közönsége megtudhatta, hogy a szerző önmagát is beleírta a figurákba: „Borzas és Bagoly között vagyok valahol.”

A szerző a kisiskolás korosztálynak szánta meséit, de a szülők szórakoztatására is elrejtett néhány kikacsintást. A kötet érdekessége, hogy olyan ismerős mesehős is felbukkan benne, mint Mekk mester. Varga ezzel a motívummal is biztatni szeretné az anyukákat, apukákat, hogy saját gyerekkori élményeiket osszák meg gyermekeikkel, gazdagítva a közös olvasás élményét.

Varga Zoltán Zsolt bevallottan tanítani is szeretne meséivel. Kezdetektől megvan benne a pedagógus véna. De gyakorolta is a tanítást, amíg nem vették föl a képzőre, képesítés nélküli tanító volt.

A Kerekerdő meséi sok ismeretterjesztő érdekességet tartogat a kicsik számára, ráadásul izgalmas kalandokba öltöztetve. Így a játszva tanítást valósítja meg az olvasáson keresztül. Emellett a történetek természetesen a humort sem nélkülözik.

„Másnap reggel, amikor Medvenc kibotorkált a barlangjából, hatalmas káposztaföldet látott maga körül. Azonnal sejtette, mi történt. Előkotorta régi horgászbotját, és a tóhoz sietett. Egy szem kukoricát tűzött a horogra, és bevetette a tó közepére. Az Aranyhal örömmel kapta be a csalit. Medvenc feltekerte az orsót, és mancsába kapta a fickándozó halat.
– Medve, ha elengedsz, teljesítem három kívánságodat!
Medvenc óvatosan kihúzta az Aranyhal szájából a horgot, és a csodatévőt visszadobta a vízbe.
– Azonnal változtasd vissza a káposztaföldet erdővé, rajtam és Borzason kívül mindenki felejtse el, hogy itt jártál, és végül, örökre tűnj el a Kerekerdőből!
Abban a pillanatban helyükre szökkentek a fák, Nyúl szájában megakadt az utolsó falat káposzta, és csak vakarta, vakarta a fejét, hogy mi történt vele. Aranyhal pedig eltűnt örökre.”

Varga Zoltán Zsolt azt is elárulta, hogy meséinek első kritikusai a saját unokái. Első mesekötetét a Magyar Napló Kiadó fogadta be, és mint megtudtuk, már elkészült a folytatás is.

Szabados Éva
Fotók: Szabados Éva (1. kép), Vas Balázs (2. kép)