E siker előzménye, hogy Turczi István Üresség című kötetét egy szabadkai műfordító, Fehér Illés átültette szerb nyelvre, a kétnyelvű kötet pedig nagy sikert aratott irodalmi körökben. A díjnak Magyarországon is nagy visszhangja volt, ami természetesen nagy öröm a szerző számára.

A beszélgetés ezt követő részében a műfordítás módszereiről és jelentőségéről, a kultúrák közötti kapcsolatteremtésben játszott szerepéről esett szó. Turczi István műveit eddig 26 nyelvre fordították le – köztük szuahélire, mandarinra ‒, s most készül egy hindi átültetés is. Ő maga – akár műfordítás alanyaként, akár fordítóként – úgy tartja, hogy ilyenkor ablakok nyílnak nyelvekre, kultúrákra. Lehetővé válik egy teljesen másfajta gondolkodás megismerése. Nem kell azonban feltétlenül, hogy az író és fordítója személyesen ismerje egymást, de szükséges, hogy az írott szó révén lelkileg kapcsolódjanak, ilyenkor működik a transzláció.

E felvezetés után esett szó magáról az új könyvről. A Scolar Kiadónál megjelent kifinomultan egyszerű, elegáns kötet a 2017-2022 között íródott versekből ad válogatást. A különleges címadás ‒ Reggelre megöregszünk – egy régi emlékből táplálkozik. Városi legendának gondolnánk, pedig valóban létező jelenség – Turczi István szemtanúja volt anno –, hogy valaki egy éjszaka alatt megőszül. Ha áttételesen nézzük, akkor akár a tervezés, a jövőkutatás, az előrelátás hiábavalóságára is utal vele a szerző, aki egy olyan kötetének adta ezt a címet, amit elhunyt mesterei, pályatársai emlékére írt. Turczi István ugyanis ahhoz a szerencsés generációhoz tartozik, aki még találkozhatott a XX. századi magyar klasszikusok közül néhánnyal, pl. Vas Istvánnal, Petri Györggyel, és Tandori Dezső barátai közé tartozhatott. Hogy ne csak értsük, hanem érezzük is, miről szól a diskurzus, a szerző tolmácsolásában pici ízelítőt kaptunk az Éjféli bagatellekből.

A továbbiakban magáról a költőről tudtunk meg többet: Mi áll a rendkívüli aktivitása mögött? Mi módon jut el a világban annyi helyre? Megélt-e alkotói válságot? S az utolsó kérdés: Van-e valamilyen mottója? Olyan sarkalatos gondolat, amit minden előadásán elmond? Két idézet volt a válasz:

Rainer Maria Rilke: A nyolcadik elégia

„...Elönt a sok. Rendezzük. Szétesik.
Újra rendezzük. S mi is szétesünk…”

(Fordította Rónay György)

Valamint Szent Pál apostol szerint a hit „szilárd bizalom abban, amit remélünk, meggyőződés arról, amit nem látunk.” (Zsid 11,1)

Berente Erika
Fotók: Szabó Béla