A XXI. Győri Könyvszalonra a József Attila-díjas író legújabb könyvével érkezett, amely egyben „műfaji” debütálás is a számára. A győri könyvtár belvárosi épületének muzeális gyűjteményében rendezett kötetbemutatón a beszélgetőtárs dr. Horváth Domonkos, az intézmény igazgatója bevezető kérdésével időben messziről indított, ám korántsem véletlenül. A Budapesten született Benedek Szabolcstól megtudhattuk, hogy a gyermekévek, a gyerekkori meghatározó emlékek, benyomások Szolnok városában érték, ahová másfél éves korában költöztek vele szülei, így aztán az általános- és középiskolát ott járta ki. Az érettségi után került aztán vissza Budapestre, az akkori Közgazdaság-tudományi Egyetemre (ma Corvinus), s bár nevelővárosában mára nem maradtak „gyökerei” (édesanyja és testvére is elköltözött onnan), de bizonyos fokon mindmáig kötődik a Tisza menti városhoz ihletek formájában.

Legújabb kötete, A fehér ruhás lány egy nyíregyházi ösztöndíj folytán készült el: vállalásként le kellett tennie egy regényt az asztalra, így hát írt egy ifjúsági történetet, a kézirat pedig a köteteit 2005 és 2010 között gondozó Pont Kiadónál talált otthonra. S bár Benedek Szabolcs eddigi bibliográfiájában nem találunk klasszikus előzményképet ehhez az alműfajhoz, de Horváth Sándor Domonkos a szerző korábbi kötetei közül szóba hozta a Kádár hét napja című regényt, a Király! történelmi „gyűjteményét”, illetve A kvarcóra hét dallama korrajz-krimijét, mivel mindegyikükben tapinthatóan közös pontként jelenik meg a – még talán nem is tudatos – szándék, hogy szóljon a fiatalok felé.

Habár számos nonfiction kötet fűződik a nevéhez (történelem, sport, zene témában), Benedek Szabolcs saját bevallása szerint az író a fikcióban jobban el tudja engedni magát, kevésbé „számonkérhető”, és talán személy szerint jobban is fekszik neki. A fehér ruhás lányhoz ráadásul az is remek táptalajt adott, hogy maga is „szellemjárta” épületekben, a saját bőrén tapasztalta „a jelenlegi tudomány által megmagyarázhatatlan” dolgokat. Új regénye ugyanis vérbeli „kísértethistória”, ahol a helyszín egy régi, klasszikus pesti bérház, amelyben megjelenik egy fiatal szellem, Flóra, aki töviről hegyire ismeri a régi, száz-egynéhány évvel ezelőtti Budapest utcáit, épületeit, kinézetét. A könyvben a jelenés, a kísértet azonban „csupán” egyfajta „ürügy” a szerző számára, hogy a főhős gyerekek – és egyúttal a történetet olvasó fiatalok – megismerhessék a múlt századi Budapestet, és összevethessék azt az időszakot a mostani életvitellel. Végső soron pedig levonhassák azt a következtetést, hogy nem is esik egymástól olyannyira messze a kettő (gondoljunk csak az akkori és a mostani járványhelyzetre).

Végezetül megtudhattuk, hogy Benedek Szabolcs következő könyve ismét felnőtteknek szóló, valós történelmi tényekkel dúsított fikció lesz, melyet az idén tavasszal Splitben töltött időszak alatt átéltek katalizáltak.

Szilvási Krisztián
Fotók: Szabó Béla