Az írónő nem először jár a győri könyvünnepen, így a helyi olvasóközönség már jól ismeri provokatív írói módszereit, szilárd értékrendjét és őszinte nyíltságát. A napokban megjelent legújabb könyvéről, Az Ég tartja a királyt címűről Werner Krisztina újságíró kérdezte a szerzőt, aki éppen tíz éve írja történeteit – szám szerint eddig hetet. Ezeknek a műveknek közös sajátja, hogy bár történelmi regények, személyes élményeken és tapasztalatokon alapulnak, s bár fikciók, alapos kutatások adják hitelességüket.

A mű előzménye 2020-ban jelent meg Az Ég tartja a Földet címmel, és Szent Erzsébetről (1207-1231) szól. A szerző saját bevallása szerint ez volt az eddigi legnehezebb munkája, mert egy olyan hősnőt kellett megformálnia, aki élete – és a történet – során nem megy át semmiféle jellemfejlődésen. Nem is a saját ötlete volt a regény, Szikora Róbert (1953) felkérésére írta meg, akinek kész zenéje volt egy Erzsébet-musicalhez, de nem volt hozzá sztori. Ám amikor beleásta magát a témába, rájött, hogy ez az Árpád-házi szentünk olyan hús-vér nő volt, akinek kiapadhatatlan ereje elér a 21. századig. Így kelt életre a 800 éves legenda, s megszületett a zenés színdarab is Lezsák Sándor (1949) szövegkönyv- és dalszövegírónak, valamint Cseke Péter (1953) rendezőnek köszönhetően. Az Erkel Színházban mutatták be.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

Erzsébet testvére, Az Ég tartja a királyt IV. Bélája (1206-1270) nagyon komoly változásokon és fejlődésen megy át a könyvben, és csak részben hasonlít a történelemórán tanult uralkodóra, aki megmentette Európát a tatároktól, újjáépítette hazánkat a háború romjaiból, s akit Budavár alapítójaként tartunk számon. Ezek mind történelmi tények, de arról nem szól a fáma, hogy jutott el idáig, és az emberről sem tudunk túl sokat. Ezek mind megjelennek Zsuffa Tündénél, aki a valódi történelmi személyiséget ábrázolja minden hibájával, bűnével, pusztításával, sőt gyilkosságával, hangulatingadozásaival, kétségeivel együtt. Megjelenik a történetben az őt ért sorscsapások miatt érzett kétségbeesése is, valamint élete mélypontja, mikorra már mindenkivel haragban volt: a családjával, a népével, a barátaival, a főuraival, a pápával, a német-római császárral, a francia királlyal, de legfőképpen az Úrral. És innen épült fel az általunk ismert személyisége, mikor rájött, hogy haza és Isten nélkül nem lehet élni. Mivel a főhős ilyen ellentmondásos személyiség, nem csoda, hogy maga a regény is olyan alapvető ellentétekre épül, mint a gyilkosság és a szeretet (sőt szerelem), a hit és a kétség, a pusztítás és az építés, a derű és a kétségbeesés, az elbukás és a talpra állás, vagy a veszteség és a győzelem.

A szerző megdöbbenve tapasztalta a 13. századi Magyarország utáni kutatásai során, hogy mennyi hasonlóság van az akkori és a mai helyzet között. Igaznak bizonyult a mondás, miszerint a történelem rendre megismétli önmagát. Sajnálatos módon az ember viszont semmiből nem tanul...

tmoni
Fotók: Óbert Klára

A YouTube-ra feltöltött videó beágyazása a nyilvános videómegosztó webhely API általános szerződési feltételeinek betartásával történt, a feltöltő/tulajdonos felhasználók felé történő általános engedélyét követve. A beágyazott videó ezen a linken található a feltöltő megnevezésével.