Az írónő többször járt már szeretett városunkban, könyvfesztiválunkon bemutatta több művét is, legutóbb például tavaly az Egyedül című kötetét. Akkor is – mint most – szerkesztője, Illés Andrea beszélgetett vele telt ház előtt. Tisza Kata egy nagyon speciális műfajban alkot, mely a szépirodalom és a tudományos irodalom határán egyensúlyoz. Pszichológia és irodalom sosem álltak messze egymástól (biblioterápia, irodalomterápia, írásterápia stb.), de a pszichopróza egy kicsit más. Irodalmi és szakmai novellák jól megszerkesztett gyűjteményéről beszélünk, mely miközben teljes egészében körbejár egy témát, a szakemberekhez és a nagyközönséghez is el tud jutni, hiszen könnyedén beszél fajsúlyos kérdésekről, pszichológiai problémákról, és könnyen befogadható. Nem utolsósorban terápiás célokat is szolgálhat, amennyiben segítenek felismerni, hogy baj van, megvilágítják a bejárandó utat, s elindítanak az önmegismerés felé.

Saját, egyedi, rendkívül olvasmányos stílusában a szerző a Hipnózis 6-kor című legújabb művében – az érzelmi bántalmazás és a szerethető öregedés után – a párkapcsolati problémákkal foglalkozik. Úgy véli, hogy ezek a gondok nagyrészt a gyerekkorban gyökereznek, a magunkkal hozott hibás kötődési sémák okozzák, melyeket továbbviszünk. Természetesen több faktorú, komplex bajokról van szó, melyekben a társadalom is szerepet játszik, de a gyökerek nagyon fontos elemeik. Nem tudatosan hozzuk magunkkal és adjuk tovább őket, mert ha nem foglalkozunk velük, automatikusan öröklődnek a rossz sémák. Amíg nem történik valamiféle trauma, krízis vagy csalódás, fel sem ismerjük, hogy valami nincs rendben. Ekkor viszont dönthetünk: megpróbálunk változtatni, s elindulunk az önismeret rögös útján, vagy nem veszünk tudomást róla, és minden marad a régiben.

A kötet novellái több szempontból, több szemszögből mutatják be a hibás kötődési sémák működését: láthatjuk a kapcsolatfüggőség, a megfelelési kényszer, a családfüggőség és még sok más sérült módon való szeretet megnyilvánulásait női szemmel, férfi szemmel, sőt néha a pszichológus szemén keresztül is. Szerepeket játszunk, de legbelül ott vagyunk mi a magunk teljes valóságában. Ha rájövünk, hogy miért mutatjuk magunkat másnak, az már félsiker. Ebben segíthet ez a könyv. Nem helyettesíthet semmilyen terápiát, de arra csak a legsúlyosabb esetekben van szükség. Legtöbbször elég, ha elindulunk az önmegismerés felé, s megpróbáljuk tudatosan, őszintén alakítani kapcsolatainkat. Mindenkinek vannak gyerekkori sérelmei, de ha legalább egy részüktől sikerül megszabadulnunk, annyival kevesebbet adunk tovább.

tmoni
Fotók: Óbert Klára