170 éve született Jászai Mari, a magyar színjátszás nagyasszonya

Nagy Mária írása

Én soha nem játszottam a szerepeimet, hanem mindig AZ voltam. Én senki sem voltam, ezért tudtam mindenki lenni a színpadon.Jászai Mari 170 évvel ezelőtt, 1850. február 24-én született Ászáron. Édesapja Krippel József, az Esterházy-birtok uradalmi ácsa volt, édesanyja Keszey Julianna. A családnak öt gyermeke született, négy fiú és egy lány.

1853-ban, amikor a fiúk iskoláskorba értek, a család a jobb megélhetés reményében Győrbe költözött. Az édesanya tanult embereket szeretett volna nevelni gyermekeiből, a győri városi élet azonban nem hozta meg a várva várt jobb életet. Jászai Mari édesapja ácsból megyei hajdú lett, édesanyja pedig éjszakákon át gazdag menyasszonyok kelengyéit hímezte erején felül. Mari még ötéves sem volt, amikor édesanyja meghalt, ezután ínségessé fordult a gyermekkora. Édesapja gondokkal küszködött, újra megnősült, felesége is hozott a házasságba gyerekeket. Marit édesapja – zabolátlan természete miatt – gyakran megverte.

Általános iskoláit az Orsolyita-rend szerzetesi iskolájában végezte, itt szerepelt először, a püspök jelenlétében mondott verset. 11 éves korától kezdve volt kocsmai dolgozó, pesztonka (dada) Bécsben, majd Pesten egy cirkuszos családhoz került, és így jutott el Ausztriába, ahol egy magyar markotányos lett a kenyéradó gazdája. 16 éves korában közelről megtapasztalta a háború testi-lelki gyötrelmeit. A Königgrätzi csatatéren tanúsított helytállásáért elismerő oklevelet és pénzjutalmat kapott.

Ezután visszatért Győrbe. Itt szerepelt ekkor Hubay Gusztáv színtársulata, Jászai Mari megszökött otthonról, és 17 esztendősen megkezdte színésznői pályafutását. Először Székesfehérváron, a Peleskei-nótáriusban lépett színpadra. 1867-ben Bényei Istvánnal, majd Molnár György népszínházánál játszott Budapesten. 1869-ben a kolozsvári színházhoz szerződött. Még ebben az évben feleségül ment Kassai Vidor komikushoz, akitől 1879-ben elvált. 1872-ben Laborfalvi Róza utódaként a Nemzeti Színház tagja lett, egy év megszakítással haláláig itt működött. 1901-ben lett a színház örökös tagja.

Az első világháborúban sebesültek előtt lépett fel kórházakban, saját költségén csomagokat küldött a katonáknak. 1922. március 12-én ünnepelték nemzeti színházi tagságának ötvenéves jubileumát, ebből az alkalomból tiszteleti taggá választották. Magyarországon elsőként alakította az antik tragédiák hősnőit: Antigonét, Jokasztét, Elektrát. Hozzá köthetők Shakespeare nőalakjainak értő tolmácsolásai, utolsó szerepében pedig Stuart Mária Erzsébet királynéja. De láthatta a közönség Az ember tragédiájának első Évájaként, a Csongor és Tünde Mirigyeként, Bánk Bán Gertrudisaként. A szavalásnak is nagy művésze volt, különösen kedvelte Petőfi műveit.

Felnőtt fejjel tanult meg angolul, franciául, németül, Élektra kedvéért ógörögül, olaszországi útja előtt pedig olasz nyelvleckéket vett. Egy időben hárfázni és zongorázni tanult, hogy a zenei műveltség terén mutatkozó hiányosságait pótolja. A testmozgást is mindig fontosnak tartotta, fiatalabb korában telente korcsolyázott, nyáron úszott, sokat kirándult, gyalogolt.

A színpad mellett Jászai Marinak maradt ideje írni is, és nemcsak naplót, hanem cikkeket és tanulmányokat is, nem beszélve a levelezéséről, amelynek bemutatása, elemzése egy külön tanulmányt is megérne. Szívesen írt, tulajdonképpen terápia volt a számára. Ibsen John Gabriel Borkmann című drámáját az ő fordításában adta elő a Nemzeti Színház. Írói munkásságáért 1909-ben a Petőfi Társaság tagjává választották, 1916-ban pedig neki ítélték oda a Kisfaludy Társaság Greguss-díját.

Gyakran időzött Rábatamásiban, ahol egyik testvére élt. 1926-ban gyakran betegeskedett, szanatóriumba is került, és október 5-én Budapesten meghalt. Róla nevezték el azt a Duna-parti teret, amelynek egyik házában élete utolsó éveiben lakott (Jászai Mari tér). 1976-ban nyílt meg ászári szülőházában az életútját bemutató kiállítás, a tatabányai színház is az ő nevét viseli. 2015 decemberében avatták fel Győrben az Aradi vértanúk útja 6. szám alatt Jászai Mari emléktábláját. Győri tartózkodása idején ebben a házban élt.

A lebontott Nemzeti Színház gránitoszlopából készített sírkövén a következő, általa írt sorok olvashatók:

Jászai Mari volt, míg élt,
ki itt ím most céljához ért.

Nagy Mária

Forrás: Magyar életrajzi lexikon, Wikipédia, Péchy Blanka: Jászai Mari

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

2020.02.24