Budapest Európa egyik „legfiatalabb” fővárosa, de több mint 1000 éves múlttal rendelkezik. Buda és Pest már a XVIII. századra az ország központja lett Mária Terézia és II. József intézkedéseinek köszönhetően. Az 1838-as pusztító árvíz rombolása után az újjáépített Pest elnyerte máig meghatározó képét. Buda és Óbuda lakossága szőlőműveléssel és bortermeléssel foglalkozott elsősorban, míg Pesten kereskedelemből és iparból éltek a polgárok. Az igazi városias jellemzők még sokáig hiányoztak: az utcák kövezése, világítása és a közbiztonság.

Pest és Buda fővárosként való egyesítésének gondolata már jóval korábban felmerült. A két város összetartozását és egymásrautaltságát először Széchenyi István fogalmazta meg, aki 1829-ben javasolta, hogy Pestnek és Budának Budapest néven egyesülnie kell, ő javasolta ezt a nevet is, 1831-ben a Világ című művében már használta az elnevezést. Később megjelent Buda-pesti por és sár című alkotásában pedig azt elemezte, mit kellene tenni, hogy igazi fővárossá fejlődjenek. Széchenyi kezdeményezte a Lánchíd építését. Az első állandó Duna-hidat végül csak a szabadságharc után, 1849-ben adták át a forgalomnak. A „legnagyobb magyarnak” sok minden köszönhető: a Magyar Tudományos Akadémia, a Nemzeti Színház, a gőzhajózás, a folyamszabályozás vagy a lóversenyek. Már a reformellenzék tagjai is használták a Budapest nevet, az akkoriban megjelenő lapok nevei is – Budapesti Híradó, Budapesti Szemle, Budapesti Divatlap – befolyásolták az embereket.

A forradalom alatt Pest Magyarország központja lett. Az 1848-as törvények kimondták, hogy Pesten kell összehívni évente az Országgyűlést, és Buda-Pesten lesz a magyar kormány székhelye. 1849. június 24-én Szemere Bertalan miniszterelnök rendeletet adott ki Pest, Buda és Óbuda egyesítéséről. „Miután a főváros csak úgy lesz hatalmas, ha benne egy igazgatóhatalom lesz, csak úgy lesz létében virágzó, ha törekvésében egy lélek, egy akarat által vezéreltetik, csak úgy lesz boldog, ha a külön érdekek egy közös érdekbe olvadnak fel.” Amikor azonban a császári csapatok Pest felé nyomultak, Kossuth Lajos és a kormány is eltávozott Pestről. A szabadságharc leverése után hozzáláttak Pest-Buda erődítménnyé való kiépítéséhez, ekkor készült el a Gellért-hegyen a Citadella, és megerősítették a Budai vár falait is. A szabadságharc, majd főleg a kiegyezés után a fellendülés gazdasági téren kezdődött, és felgyorsult az egyesítési folyamat.

Buda ábrázolása a Nürnbergi krónikában (1493)

Ebben az időszakban a napisajtó a fénykorát élte, de keveset foglalkozott az új főváros létrehozása körüli vitákkal, a porosz-francia háború, a párizsi kommün vagy Rózsa Sándor pere foglalkoztatta. A lapoknak nem volt háttér-információjuk, és nem jelent még meg a híranyagot felkutató riporter sem. 1872 novemberében már több vezércikk foglalkozott a fővárosi törvényjavaslattal, az összes pesti politikai napilap közölte a törvényjavaslat szövegét, a reakciók azonban elutasítóak voltak. Rendkívül fontos érvet fogalmazott meg a Deák-párti Reform című újság november 5-i vezércikkében: „Aki ma lefeküdnék, és 50 év múlva ébredne föl Magyarország fővárosában, tudna csak igazán beszélni arról, amit mi halványan elképzelünk. Először is hidak, azután a törvény paragrafusai fognak a kettőből egy várost csinálni; aztán jön a polgárok szelleme, hogy megkoronázza a művet. Ez a város lesz a legnagyobb, legotthoniasabb, mely a német Bécsen innen a kelettel összeköti a nyugatot, raktára lesz egy egész kereskedői világnak: ellepve idegen, a világ minden tájékáról összehordozkodott néppel: gazdag, híres látnivalókban és mindenben, amit emberi szem és szív megkíván… fekvésénél fogva világváros. És ha csak ez lesz, nem az lett, aminek álmodja a rajta rajongással csüggő nemzet. Budapestnek ennél többnek kell lennie, egyúttal magyarnak kell lennie.” Itt foglalkoztak először a Budapest világváros koncepcióval. A vezércikkben azok a veszélyek is felmerültek, amelyek a magyar fővárost fenyegetik: „Minél szélesebb lesz a kör, melynek központjává válik e város, annál fenyegetőbb a veszélye is. Minél nagyobb a kereskedelem, az ipar, a gyárélet, mind elsőrangú tényezői a nemzeti virágzásnak, annál több lesz e város lakója, ki nem értendi nemzetünk nyelvét, múltunkat nem ismeri, jövőnk nem érdekli. És ha készületlenül talál az áradat, ha kelet és nyugat népeinek találkozó helye lesz piaczunk: akkor az ár könnyen elmossa majd annyi honfikéz nehéz verejtékes munkáját: magyar jellegét.” A viták során valóban foglalkoztak azzal, hogy a fővárosi közgyűlés tanácskozási és ügykezelési nyelve a magyar legyen.

Az 1849-től 1873-ig terjedő időszakban a főváros újra Magyarország gazdasági, politikai és kulturális központjává emelkedett. Időszerűvé vált Buda és Pest szabad királyi városok, valamint Óbuda mezőváros és a Margit-sziget egyesítése, de a három város csupán a múlt század második felében egyesült. 1872. november 26-án indult meg a városegyesítési törvényjavaslat képviselőházi tárgyalása. A magyar nyelv kérdésétől és a virilizmustól eltekintve egyetértés alakult ki az egyesítésről az országgyűlés pártjai és a közvélemény részéről. A városegyesítés azonnali végrehajtását így az országgyűlés vita nélkül jóváhagyta. December 17-én, a főrendiház elfogadta a törvényjavaslatot, december 22-én pedig megkapta Ferenc József aláírását is. A december 23-i kihirdetéssel az 1872. évi XXXVI. törvény hatályba lépett: 1873. január 1-től a korábban (1848/49) néhány hétre már egyesített három város (Pest, Buda és Óbuda) végleges egyesítésével létrejött a modern Budapest. A törvény megvalósítása érdekében kihirdetése után létre kellett hozni a szervezési munkálatok elkészítéséhez szükséges 34 tagú bizottságot (10 napon belül). A közgyűléseken meghatározták Budapest közigazgatási kerületeit, létrejött a város szervezeti szabályzata, közigazgatási szervezete. Megalkották a főváros címerét is. 1873 szeptember végén megtartották a választásokat: a főváros első képviselő testületébe 200 tagot a 16 ezer választójogosult polgár szabadon, 200-at pedig az 1200 legnagyobb adófizető közül választott.

Buda és Pest Vincenzo Maria Coronelli metszetén (1689)

1873. október 25-én, a Pesti Vigadó termében került sor az első közgyűlésre, ahol megválasztották a főváros első főpolgármesterévé Ráth Károlyt. Az új választások után 1873. november 17-én az új testület átvette a főváros irányítását. A kormány Budapest számára külön törvényt alkotott, nagyobb autonómiával rendelkezett, mint a törvényhatósági jogú vagy a rendezett tanácsú város. A kormány által kinevezett főispán helyett főpolgármester állt az élén, de a várost a fővárosi tanács irányította, amely a polgármesterből, két alpolgármesterből és a tanácsnokokból állt. A tanács végrehajtotta az állami rendelkezéseket és a közgyűlés döntéseit, nyilvántartotta a főváros vagyonát, és kezelte azt. Az állam elismerte a főváros különleges státuszát, Budapest több előnyt élvezett, mint hátrányt. A fővárosi törvény kimondta azt is, hogy a tisztviselői állást csak megfelelő, általában egyetemi végzettséggel lehet betölteni. Ezután a város képe látványosan átalakult, városrészek nőttek ki a semmiből, sokemeletes bérpalotákkal. A városrendezésre kiírt pályázatot Lechner Lajos építész nyerte el, akit kineveztek a főváros középítési igazgatójának. Ettől kezdve állandó építkezési területté vált a város, kiszélesítették a pesti utcákat, körutakat, sugárutakat építettek. 1871-ben kezdték építeni az Andrássy utat, majd később a Nagykörutat. Ezt a hatalmas és gyors növekedést sokan az amerikai fejlődéshez hasonlították. Erzsébetváros egy részét „Csikágó” néven emlegették. Elkészült a második Duna-híd, a Margit híd is. Budapest legnagyobb erénye a fekvése volt, az egyetlen nagyváros a Duna mentén, amelyet középen szel át a nagy folyó.

A Duna belvárosi szakaszán mindkét oldalon kiépültek a rakpartok, később pedig a folyamszabályozáshoz kapcsolódó árvízvédelmi rendszer fővárosi védművei, vízvezeték- és csatornahálózat épült. Az egyre növekvő városban nagy hangsúlyt fektettek a tömegközlekedés fejlesztésére. Megépült a három nagy pályaudvar: először a Déli pályaudvar, 1877-ben a Nyugati pályaudvar, majd a Keleti pályaudvar. Forgalomba állították a mai villamos ősét a Nagykörúton, az országban elsőként (1887). Megindult a Várhegyre a Sikló, néhány évvel később pedig a Szabadság-hegyre a Fogaskerekű, elkészült a szentendrei HÉV. Megnyílt a Központi Távirda, és kiépült a telefonhálózat. A kulturális élet is sokat fejlődött, egymás után épültek a színházak, múzeumok, könyvtárak (pl. a Vígszínház, az Iparművészeti Múzeum, a Zeneakadémia). 1884-ben átadták az Operaház gyönyörű épületét az Andrássy úton. Egymás után nyíltak a kávéházak: New York kávéház, Japán Kávéház, Orfeum.

Műholdfelvétel Budapestről (2007)

1896-ban rendezték meg az Ezredévi Kiállítást, amely a honfoglalás millenniumát ünnepelte, de valójában inkább az elmúlt húsz év fejlődését. Bemutatták hazánk mezőgazdaságát, iparát, kereskedelmét, kultúráját és tájait, városait. Milliók látogatták a kiállítást a Városligetben a történelmi Magyarország területéről, és megcsodálták az egyre szebb Budapestet: a kontinens első földalatti vasútját (1896), az új Ferenc József hidat (a mai Szabadság híd), a Sugárutat (mai Andrássy út), a Halászbástyát, az Országházat, a Városligetet, a Vajdahunyad várát és a Műcsarnokot is.

Az egyesítés megnyitotta az utat Budapest világvárossá fejlődése előtt, segítette az ipar és a kereskedelem nagyarányú növekedését és számos intézmény fejlődését. Európa-szerte ismertté vált pezsgő kulturális életéről, fürdőiről és szórakozóhelyeiről is. Míg 1870-ben Pest-Buda még a 17. volt az európai nagyvárosok sorrendjében (260 ezer fős lakosság), 1900-ban már a 8. helyen állt (700 ezer fős lakosság) Európa (sőt Chicago kivételével talán a világ) legfiatalabb nagyvárosaként. 25 év alatt lakossága megháromszorozódott, épületeinek száma a kétszeresére nőtt, és a város duzzadt az életerőtől. 1910-ben lakossága már elérte az egymilliót.

1950. január 1-jén pedig a főváros környékén lévő települések hozzácsatolásával létrejött Nagy-Budapest. Mivel a három város, Pest, Buda és Óbuda egyesítésének folyamata az 1873. november 17-i díszközgyűléssel ért véget, a Fővárosi Tanács Közgyűlése 1991. március 21-én úgy döntött, hogy ez a nap a főváros ünnepnapja legyen.

Sulyok Attiláné

Források: John Lukacs: Budapest, 1900 (Bp, 2014); budapest.hu; hirado.hu; kinocafe.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép.