Az utóbbi évtized(ek)ben minden téren jelentősen megnőtt az érdeklődés Izrael iránt – természetes, hogy ebből a gasztronómia sem maradhat ki. De hogyan, milyen kacskaringókon keresztül vezet egy egykori magyar szépségkirálynő útja Győrből a közel-keleti professzionális konyhaművészet történeti, vallási, kulináris-élvezeti mélységeibe?

Én gyerekként nem sok időt töltöttem a konyhában, éppen csak annyit, amennyit kötelező volt, mert anyukám megkért, hogy segítsünk neki. Aztán 17 évesen kipróbálhattam magam mint fotómodell, így hónapokat töltöttem el Ázsiában, és már itt is hatással volt rám az ázsiai kultúra sokszínűsége. Sokkal nyitottabb, érdeklődőbb lettem a különböző nemzetek konyhaművészeteire. Egészen fiatalon, 22 évesen pedig találkoztam az izraeli származású férjemmel, aki megismertette velem ezt a különleges konyhát, és azonnal beleszerettem. Minden látogatás alkalmával pedig a piacokon töltöttem a legtöbb időt, hiszen ott fergeteges a hangulat. Mindenki mosolyog, kiabál, énekel, és mindenhol érzed a gőzölgő pita illatát, az egzotikus fűszereket, válogathatsz a többféle ízesítéssel készült olajbogyók közül, és a friss gránátalmalevet sem hagyhatod ki. Egy fantasztikus világ, amit szeretnék minél több emberrel megismertetni.

Mennyire volt idegen, mennyire volt nehéz megszokni az izraeli sajátosságokat nemcsak az ételek, hanem összességében a hagyományok, szokások, beállítódások – a mindennapi életfelfogás és életvitel tekintetében?

Nekem nem volt nehéz dolgom, hiszen nem egy vallásos zsidó családba kerültem. Bár tartják a hagyományokat, szokásokat, és még imádkozni is szoktak, de egy sokkal nyitottabb felfogással rendelkeznek, mint az ortodox zsidó családok. Ők egy askenázi zsidó család, akik a vallásukat is az európai normákhoz igazították annak érdekében, hogy elfogadja őket az európai társadalom. Soha nem helyeztek rám semmilyen nyomást vagy kérdőjelezték meg a vallási hovatartozásom. Én magamtól kezdtem el egy rabbihoz járni, aki tanítja nekem a zsidóság alapjait, illetve másfél éve tanulom a héber nyelvet. Nemcsak magam, hanem a gyerekeink miatt is fontosnak éreztem azt, hogy megtanuljam ezeket a dolgokat, hogy a későbbiekben ne csak a nagy becsben tartott recepteket, hanem a vallással, kultúrával kapcsolatos dolgokat is tovább tudjam adni.

Dióhéjban összefoglalva mennyit változott az izraeli konyha az évszázadok alatt, melyek voltak a legbefolyásolóbb tényezők?

Ma már rendkívül sokszínű a konyhája, hiszen különböző kultúrák, vallások és etnikumok találkoznak egy helyen. A háború után 70 országból vándoroltak a zsidók Izraelbe, akik között nemcsak holokauszt túlélők voltak, hanem a közel-kelet minden tájáról érkeztek. Mindenki hozta magával a saját főzési hagyományát, így a magyarok is, és minden etnikai csoporthoz más-más étkezési és főzési stílus is járt. A mai napig tartó folyamatos bevándorlási hullámoknak köszönhetően Izrael gyorsan kiépítette új, lakosságának őshonos konyháját. Mivel folyamatosan épít be új dolgokat a világ többi részéből, soha nem büszkélkedhet egyetlen konyhával, így mindig megőrzi a finom ízek gazdag keverékét. Az izraeli konyha felkarolja arab szomszédai kulináris hatásait is, és alkalmazkodik a világ zsidóinak változatos ízléséhez.

Ha laikusként közelítünk a téma felé, mi a leginkább rokon kapcsolódási felülete a magyar konyhának az izraelivel, és mi a legtávolabbi?

Hagyományos magyar zsidó ételek a sólet, a maceszgombóc leves, a flódni. És ezeknek az ízeknek a világától legtávolabb a szefárdi zsidók ételei állnak. Míg az askenázit a visszafogottság és az egyszerűség jellemzi, addig a szefárd ételeket gazdag, fűszeres ízvilág, ami a közel-keleti konyhára emlékeztet.

Ízek vagy fogások tekintetében melyek a kedvenc izraeli ételei, akár a kötetben szereplő több mint 70 recept közül, akár azokból, amelyek kimaradtak a lapokról?

Nehéz erre választ adni, hiszen a könyvben megjelenő receptek a szeretteimmel töltött időt, a kedves emlékeket, az izraeli utazásokat idézik fel bennem. Mindegyiknek van egy személyes története. Az izraeli salátát és a barheszt minden héten elkészítem. Szeretem a sógornőm kuszkusz levesét, a férjem nagymamájától tanult fűszeres marhahúsos pitét. A rózsavízzel ízesített, virágillatú pudingot, ami a malabi, és imádom a kívül ropogós, belül puha narancsos-mogyorókrémes babkát.

Mennyire ismerik vagy ismerik el az izraeliek a magyar konyhaművészetet, és hogyan viseltetnek az irányában?

Mivel egy nagyon nyitott társadalomról beszélünk, ezért az ide látogató turisták örömmel kóstolják meg a magyaros ízeket. Előszeretettel fogyasztják a fűszeres, gazdag ételeket, és mindig kérik, hogyha kiutazom, akkor vigyek magammal pirospaprikát. :)

Az évek során tökélyre fejlesztette izraeli főzési tudományát, most kötetet is írt erről a témáról, van-e további terve a közel-keleti gasztronómia rendkívül izgalmas világában?

Az évek során rengeteg receptet halmoztam fel, és ebben a kötetben csak egy kisebb ízelítőt, alap recepteket jelenítettem meg, így természetesen tervezem ennek a folytatását. Addig is a közösségi oldalamon (Instagram) nagyon sok új receptet mutatok be videó formájában.

Cserháti Tamarával és a Yalla! Tarts velem! ‒ Kalandozások az izraeli konyhában című kötetével a XXI. Győri Könyvszalonon november 19-én, szombaton 15 órakor találkozhatnak az érdeklődők a Kisfaludy Károly Könyvtár második emeleti rendezvénytermében.

Szilvási Krisztián
Étel- és portréfotók: Balkányi László