Első kötete Kis üdítő, kis krumpli címmel 2017-ben jelent meg, ezt követte az e-könyv formátumban kiadott kisregénye, a Halál a Dobozban 2019-ben. A Képzeletbeli ház című könyve pedig 2020 szeptemberében került a boltok polcaira. Tehát rendületlenül ír, hol görbe tükröt tart elénk influenszerként a közösségi médiában, hol a tabuk és a képmutatás ellen küzd újságíróként, hol „szociomorzsákat” szór elénk íróként. „A képmutatás elleni harc fekete öves mestereként” említik, ugyanakkor bevallottan harcol mentális betegségével is. Legújabb kötete Szeretlek, mégsem szeretlek címmel jelent meg. Autofikciós regény, ami egyre népszerűbb itthon is.

Mit jelent ez pontosan? Saját életét használja nyersanyagként? Mi lehet a műfaj népszerűségének a titka?

Hogy mennyire sikeres ez a konkrét könyv, azt bevallom, nem tudom pontosan, fogalmam sincs, miben mérhető a siker. Eladott példányszámról nem kérdeztem a kiadómat, de, ha azt vesszük, milyen visszajelzéseket kapok az olvasóktól, akkor valóban az. És ezzel a műfaj sikerességére is válaszolni tudok, a legtöbben azt írták, hogy végre magukra ismertek sok leírásban. A könyvemmel azt akartam megmutatni, hogy nem feltétlenül kell, hogy szélsőséges, nagybetűs trauma történjen az emberrel ahhoz, hogy mentális zavara legyen, vagy áldozatul essen manipulatív személyiségeknek. A könyvekben, filmekben halálesethez, erőszakhoz, tehát súlyos történésekhez kötik a depressziót, szorongást, és sokakban felmerülhet, hogy „másokhoz képest” nekik milyen jó dolguk van, mégis ezzel küzdenek. Ez egy zavar, betegség, amit nem szabad szégyellni. A saját életemből ennél a kötetnél használtam a legtöbbet, bár voltak súlyosabb történések, amiket kihagytam, máshogy írtam le, és a szereplőnek olyan reakciókat, tulajdonságokat is adtam, amik tőlem például távol állnak, ügyelve arra, hogy ettől még az elbeszélés maga hiteles legyen. Ehhez most először felkértem előolvasókat is, pontosan emiatt.

Eddig novelláiról vált ismertté, most jelentkezett először regénnyel. Honnan jött ennek az ötlete? Mennyire érezte magát otthon ebben a műfajban?

A könyv alaptörténete, azaz egy manipulatív személlyel történő találkozás és annak következményei (érzelmi szinten) velem is megtörténtek (egyáltalán nem pont így, de nem is szerettem volna magamról írni, ezt már fentebb említettem is), és most éreztem azt, hogy eltelt elég idő az esemény óta ahhoz, hogy kellő távolságot tartva írjak róla. De emögött semmi tudatosság, tervezés nem volt, ahogyan a novellák is hirtelen jöttek. 2020 karácsonyán leültem a gép elé, és elkezdtem írni. És jött a történet, olyannyira jött, hogy január végére kész is volt úgy, hogy mellette napi sok órában, teljes állásban dolgozom, és csak néha ültem le írni. Én elég sok mindennel így vagyok, hirtelen jön egy ötletem, és ha elég erős indíttatást érzek, nekiállok. Így kezdtem el két éve festeni is. Azóta például az tölti ki a szabadidőmet, és a kötögetés, ami szintén egyik napról a másikra jött. Ennek olvasok, nézek utána, ebben a két hobbiban gyakorlok rengeteget.

Maga a műfaj azt a kérdést is felvetheti, hogy mennyire tárulkozhat ki benne az ember. Tart-e a megbélyegzéstől? Hogy lehet kezelni a támadásokat?

Őszinte leszek, ha érdekelne a megbélyegzés, hogy ki mit gondol rólam, akkor a saját Facebook-oldalamat, amin ugye nyíltan beszélek mentális betegségekről, illetve a legrosszabb állapotomban is megmutatom magam, szóval azt sem tudnám csinálni. Az eddigi életem 80 százalékát ez határozta meg, és azóta vagyok sokkal jobban, hogy ezt teljesen elengedtem. Ez nem jelenti azt, hogyha jön valami nagyon buta, személyeskedő levél vagy komment, akkor az nem bánt, emberből vagyok, de nagyon hamar elengedem. Arról nem beszélve, hogy nem török influenszeri babérokra, nem érdekel, hány lájkolóm, követőm, olvasóm van. Így aztán, aki nem tud normálisan, udvariasan kommunikálni vagy vitázni, azonnal letiltom. Ilyen egyszerű. Akik ismernek, és akiknek a véleményére adok, azok tudják, mi igaz, mi nem igaz. És nyilván csakis olyan emberek állhatnak közel hozzám, akik megértők és elfogadók. Mert én is az vagyok.

A kötet címe a mentális betegség mögött meghúzódó vívódást jelzi? Vagy másról van szó?

Kettős jelentése van, vonatkozik a főszereplő érzéseire saját magával szemben, illetve a játszmára, amit űz vele a manipulatív (ez esetben) férfi.

Korábban is felvállalta, sokszor beszélt a mentális betegségéről azzal a szándékkal, hogy végre ne legyen tabutéma. Hogy érzi, mennyire sikerült ez?

Ami nekem fontos volt, az a mai napig teljesül. Akik oda tévednek az oldalamra, és hasonlókkal küzdenek, sokszor írnak, hogy köszönik, mert ettől nem érzik magukat egyedül, nem érzik magukat kevesebbnek. Ha csak egy ember írta volna ezt, már megérte volna nekem, de sok emberről van szó.

Milyen jól alkalmazható túlélési stratégiája van? Ezek ajánlhatók-e másnak, vagy mindenki számára egyéni?

Ahány ember, annyiféle személyiség, én nem gondolom, hogy érvényes lehet bármilyen betegség vagy belső probléma esetén ugyanaz a módszer mindenkinek. A túlélés ráadásul az én esetemben erős szó, mivel úgynevezett jól funkcionáló depressziós, szorongó vagyok. Életemben nem vettem ki például szabadnapot a mentális betegségem miatt, és már 20 éve folyamatosan dolgozom, alkalmazotti viszonyban. De tökéletesen megértem azt, akire bénító hatással van a betegség. Mivel ennyifélék vagyunk, más-más háttérrel, történettel és kapott megküzdési mechanizmusokkal, sosem adok tanácsot. A legtöbb, amit tettem, hogy elmondtam azt, nekem milyen légzőgyakorlat, jóga, szőlőcukor, víz, porszívózás stb. segít, ha érzem, jön a pánik (ezek teljesen ártalmatlan módszerek), vagy felhívtam a figyelmet a nyugtatók nyakra-főre szedésének veszélyére, hozzátéve azt is, hogy nem kell szégyellni adott esetben a gyógyszerszedést sem, ha már annyira vészes a helyzet, hogy a mindennapokat és az életben maradást veszélyezteti. Persze szigorúan szakember felügyelete mellett. Nagyon jó lenne, ha már lenne más megoldás is a súlyos esetekre, vagy lehetne tudni, ha elmegy egy kezelésre valaki, akkor tuti megoldódik a baj, de sajnos egyelőre még nem tart ott az agykutatás, a tudomány.

Milyen témák érintik még ilyen mélyen? Folytatja-e a témát, vagy újabbak felé fordul?

Minden olyasmi, ami átlagos emberi történetekről szól. Az átlagost itt csak abban az értelemben mondom, hogy engem kevéssé érdekelnek a hírességek. Örülnék, ha sokkal több érdekes és tanulságos dolgot tudhatnánk meg embertársainkról, nemcsak azt, hogy melyik celeb kivel és mit csinál, vagy melyik sztár miről mit gondol. Nem tudom, mi lehet ráírva a fejemre, de rendszeresen előfordul, hogy emberek elkezdenek velem beszélgetni az utcán vagy a buszon. Nagymamám volt ilyen, vele történtek ilyenek. Esküszöm, már azokból a 10 perces beszélgetésekből egy könyvet lehetne írni. Egy-egy rövid beszélgetésből olyan élettörténeteket ismerek meg, hogy csak pislogok. Erre vonatkozóan vannak is terveim az új munkahelyemmel (most váltok éppen), meglátjuk, sikerül-e megvalósítani.

A jövőben milyen írásra számíthatunk a tollából? Min dolgozik mostanában?

Semmin. Most festek, mert az köti le az agyamat. És ez a fontos. Soha nem erőltetek semmit, ami a hobbijaimat illeti, az írást is a hobbimnak tartom. Mert akkor izzadságszagú lesz, vagy megutálom. És ezt nagyon nem szeretném. Biztos vagyok benne, hogy lesz még kötetem, de hogy mi és mikor, arról fogalmam nincs.

Herczeg Szonjával a XXI. Győri Könyvszalonon november 20-án, vasárnap 17 órakor találkozhatnak az érdeklődők a Kisfaludy Károly Könyvtár harmadik emeletén, a Muzeális Gyűjteményben.

SzaSzi