Fejezetek a kisgyermekkori zenei nevelésről – olvasható alcímként az Édesanya simogat című könyv második oldalán. Zsuzsi az előszóban ugyanolyan közvetlen és nyíltszívű hangnemben indít, mint a foglalkozásain, ahol pillanatok alatt szeretetteli és befogadó légkört tud teremteni, amelyben az anyukák, apukák és legfőképpen a gyermekek otthonosan érezhetik magukat, életre szóló élményeket szerezhetnek, és közben rengeteget fejlődhetnek is.

Hogyan született a könyv ötlete?

Már januárban kipattant a fejemből, hogy le kellene írnom mindazt, amit a foglalkozásokon olyan szívesen elmondanék az anyukáknak, de nincs rá mód. Mert ott zene van, dalolás, mondókázás, érzéshullám. Ott a gyerekekről szól minden. Nem fér bele, hogy elmondjam, egy-egy játék konkrétan mit is fejleszt. Ezt szerettem volna átadni minél befogadhatóbb formában, de természetesen szakmailag is jól megalapozottan. El szerettem volna magyarázni a szülőknek, hogy mennyi mindent tudnak nyújtani a kicsiknek, ha a preverbális, a beszéd előtti időszakban megtapasztalhatják a zenét, a ritmusos versikével vagy énekkel összekötött mozgást. Hogy az érintés, az anyanyelv első hangjai, a nyelv ritmikája, zengése az anya szeretetével együtt milyen mélyen be tud épülni a gyermeke személyiségébe.
Márciusra megtaláltam a címet az egyik mondókából: Édesanya simogat – ebben minden benne van. Elkészült a fotósorozat, hogy láthassuk is azt a helyzetet, játékot, amiről éppen szó van, és a kép alapján akár saját magát is odaképzelhesse az olvasó. Júniusra pedig megírtam a teljes szöveget. Benedek Krisztát kértem fel a lektorálásra, mert őt nagyon nagyra tartom. Egy sokoldalú ember, akinek a népművészet, néptánc terén olyan komplex tudása van, amivel holisztikusan tud rálátni a dolgokra. Október elejére meg is született a könyv. Ez azért is fontos nekem, mert 10 éve lesz, hogy Győrbe költöztünk, és ez is egy formája az összegzésnek, a jubileum megünneplésének.

A foglalkozásokon játszva fogod össze a 20-30 gyermeket és szüleiket. Művészi könnyedséggel fűzöd egyik dalt a másikba, mindig ráérezve, hogy épp mire van szükség a figyelem és a hangulat fenntartásához. A könnyedség mögött általában rengeteg munka van...

Mivel évekig tanítottam, megvan az a módszertani háttér, amire tudok építeni. Látom előre, hogy honnan hová szeretnék eljutni, és hogy ebben a fejlődési folyamatban hogyan nyújtanak támogatást az ölbéli játékok és az élő muzsika. A foglalkozások titka a teljes figyelem. A fejem búbjától a lábujjamig mindig tudatos vagyok arról, hogy mikor mit csinálok. Minden rezdülésemmel azon dolgozom, hogy a dalok körülölelhessék a kicsiket, és hogy megszülethessenek azok a pillanatok, amikor az anyuka látja a saját gyermekét felszabadultan, örömmel játszani.

„Nemcsak a kisgyermeknek, hanem az édesanyának is ezek a legérzékenyebb évei, hiszen meg kell tanulnia igazán anyává válni. Ezekben az években dől el, milyennek látja saját magát ebben az új szerepben…” – írod könyved előszavában. Mivel szeretnél segíteni ebben a folyamatban?

Szeretném, hogy az édesanyák ráérezhessenek, mennyire sokat adhatnak a gyermeküknek az ölbéli játékokkal. Az első 2-3 év az ősbizalom felépítéséről is szól, amely minden egyes játék során egyre erősödik. Nagyon fontos, hogy onnantól kezdve, amikor a gyermekünk megszületik, sőt, már a pocakban, elkezdjünk hozzá beszélni, énekelni, amikor a kezünkbe foghatjuk, akkor egy kis érintgetőst játszani. Az anyuka majdnem egy évig még szinte egy a gyermekével. Ebben a szimbiózisban az ölbéli játékok segítik az összehangolódást, és ennek révén pedig könnyebben megérthetjük, mit is szeretne a babánk, aki még nem tud beszélni.
A foglalkozások arra is lehetőséget adnak, hogy az anyukák találkozzanak, és hogy láthassák egymás különböző fejlődési fázisban lévő gyermekeit. Olyan szép, ahogy a kicsi babások figyelik a nagyobbakat, akik már elkezdenek járni, szaladni és egyre aktívabban bekapcsolódni a játékokba. Ez inspiráló kicsiknek-nagyoknak egyaránt.

Mindig derűsnek, erősnek, kiegyensúlyozottnak látlak. Már régóta szerettem volna megkérdezni, hogy mi a titkod?

Az egyik kulcs, hogy sokat lehetek gyerekek között. Látom az arcukon azt a finomságot, nyitottságot és a hatalmas bizalmat, amivel felém fordulnak. A foglalkozásokon igyekszem maximálisan rájuk figyelni, hozzájuk lassulni, az ő világukhoz alkalmazkodni. Teljesen rájuk hangolódom, és cserébe ők is rengeteget adnak. Mivel nagyon szeretem a munkámat, folyamatosan tudok meríteni belőle. Nyáron tartottam meg a 6000. foglalkozást. Az Aranykapu zenekarnak pedig három hét múlva lesz a 900. koncertje. Ez hatalmas öröm, ami megalapozza a kiegyensúlyozottságom. Erre óriási szükségem is van, hiszen a családok azért jönnek hozzám, hogy feltöltődjenek.
Ha pedig egy foglalkozás után hazaviszik, és otthon is folytatják a mondókázást, höcögtetést, csiklandozást, és ezzel a szülő érdekesebbé válik, mint az okostelefonja, és pozitív megerősítést kap, hogy ő jó anya, jó apa, akkor a közös játék elérte a célját, és ez számomra a legfontosabb.

Mivel várod a Könyvszalonra érkezőket?

Gyönyörű magyar népdalokkal, ölbéli játékokkal, hogy a gyakorlatban tapasztalhassuk meg, amiről a könyv szól. Várok mindenkit szeretettel!

Töreky Zsuzsi november 19-én, szombaton 17 órakor várja énekes-mondókás játékra a kisgyermekes családokat a Mesesarokban, a Kisfaludy Károly Könyvtár első emeletén.

Szabados Éva