Tamási Áron, a 20. század jelentős és elismert népi írója egy különleges, szerelmi játék formájában megírt alkotásban mesél az „emberi varjak” irigy, kártékony természetéről, az emberi kapcsolatokról, a jó és rossz, szép és csúnya, igaz és hamis ellentétekről. Az Énekes madár egy édes-bús történet a lehető legszokványosabb tanulságokkal: az igaz szerelem mindent legyőz és a jó mindig felülkerekedik.

Adva van két vénlány, Gondos Eszter (Mihályi Orsolya) és Gondos Regina (Szina Kinga), akiknek leghőbb vágyuk férjhez menni udvarlóikhoz, Lukácshoz (Ungvári István) és Mátéhoz (Sárközi József), akik évek óta halogatják a nászt. Nem csoda hát, ha a házsártos vénlányokban és a korosodó férfiúkban feltámad az irigység, amikor a szép, fiatal Gondos Magdolna Magdó (Juhász Jázmin) és a fiatal legény, Kökény Móka (Hajdu Tibor) között fellángol a szerelem.

A szerelmeseket háromszor is megpróbálják elszakítani egymástól, de az égiek, a sors, vagy csak simán a szerelem ereje mindig megsegíti a párt. Ráadásul ez az igaz érzelem rávilágít az idősödő párok felszínes kapcsolatára, az emberek gyarló és hűtlen természetére.

Nos, ez a meseszerű, ám paradox módon mégsem könnyen emészthető darab már látható a győri teátrumban. A történet, így az előadás is szimbolikus, mégis reális és nem utolsósorban folklórból merítkező.

A nézőnek kellemes szórakozást nyújt a megfelelő mennyiségű humor és a jól alkalmazott helyzetkomikumok sorozata, amit igazi, szívvel-lélekkel előadott színészi játék koronáz meg. Kimondottan élvezet hallgatni az ízes, székely tájszólást, és látni a néha már-már hajmeresztőnek tűnő eséseket, ugrásokat, burleszkszerű jeleneteket.

A színművészek frenetikus alakítást nyújtanak. Tamási Áron szerepében Fehér Ákost láthatjuk, Vincze Gábor Péter a katolikus pap bőrébe bújt, míg Kömény Ignácnét, Móka édesanyját Agócs Judit formálja meg, aki a székely emberek bölcsességével fogalmazza meg a szerelem mibenlétét.

Elgondolkodtató előadás a maga kissé misztikusságával, hiteles székelységével, egyedi humorával, ennek ellenére egyáltalán nem örömteli végkifejlettel és hitelesen megformált emberi jellemekkel, amelyek – legyünk őszinték – mit sem változtak az idők során. A Tamási Áron művében és hitelesen a győri előadásban is jelen lévő kettősséget talán egy kortárs pályatárs fogalmazta meg legérzékletesebben: Illés Endre szerint „az álomnak és a valóságnak, a félhomálynak és a napfényes szikrázásnak, a halálnak és a szerelemnek ilyen teljességével csak a megrendítő székely balladák szóltak eddig Erdélyről”.

Bári Edit
Fotók: O. Jakócs Péter

Fotógaléria: Énekes madár – Premier a Győri Nemzeti Színházban

O. Jakócs Péter fotói

87 kép