A winchesteri székesegyház
A winchesteri székesegyház az anglikán egyház katedrálisa az angliai Hampshire megye székhelyén. A legnagyobb angol templomok közé tartozik, főhajójának hossza meghaladja bármelyik gótikus katedrálisét Európában. Különleges helyen épült, ahol amióta csak tudomásunk van róla, szent épületek álltak.
A Szentháromságnak, Szent Péternek, Szent Pálnak és Szent Swithunnak szentelt épület a winchesteri püspök székhelye.
A székesegyház történelme
Az első templom 642-ben épült közvetlenül északra a mai épülettől. 971-ben egy bencés kolostor költözött köré. A szentté avatott winchesteri angolszász püspököt, Swithunt a székesegyház mellett temették el, majd bevitték a templomba. Idővel Szent Swithun a katedrális védőszentje lett.
1079-ben Walkelin püspök egy teljesen új katedrális építésébe fogott. Az ehhez szükséges mészkő többségét a Wight-szigeten fekvő Binstead kőfejtőiből hozták. A környékbeli helynevek árulkodnak a korabeli kőbányákról (Quarr Abbey, Stonelands, Stonepitts). Még ma is megtalálhatók az egykori római utak maradványai, amelyeken a kőtömböket a Binstead-patak torkolatához szállították, ott hajóra rakták őket, és átvitték a Solent-csatornán, majd az Itchen-folyón felszállították Winchesterbe.
A templomot 1093-ban szentelték fel. A Winchesteri évkönyv szerint április 8-án „Anglia szinte valamennyi püspökének és apátjának jelenlétében a szerzetesek nagy örvendezéssel és dicsőséggel átvonultak a régi katedrálisból az újba: Szt. Swithun napján (július 15.) körmenettel átmentek az új templomból a régibe, áthozták onnan Szt. Swithun ereklyéit, és nagy megbecsüléssel elhelyezték az új épületben; és a következő napon Walkelin püspök emberei elkezdték lebontani a régi templomot.”
A Walkelin-féle épület jelentős hányada, a kripta, a kereszthajó és a főhajó alapjai a mai napig megmaradtak. A hajók kereszteződése fölötti torony 1107-ben leomlott, amit a krónikások annak tulajdonítottak, hogy a kicsapongó életű II. Vilmost 1100-ban ide temették. A pótlására épült, normann stílusú, lekerekített ablakú torony ma is látható.
Az oltár
Godfrey de Lucy 1189-es felszentelését követően a főoltár mögé egy hátsó kórust (retroquire) építtetett korai angol gótikus stílusban. A következő nagyobb átépítésre csak a 14. század közepén került sor, Edington és Wykeham püspökök idején. William Edington (1346-1366) eltávolíttatta a két legnyugatibb alkóvot, a főbejárathoz új nyugati homlokzatot emeltetett, és elkezdte a főhajó átépítését. William of Wykeham (1367-1404) idejében a román stílusú főhajó új caeni mészkőből készült burkolatot kapott, és az angol gótikára jellemző függőleges stílusban teljesen átalakították. Belső terét a korábbi három helyett két szintre osztották, famennyezetét kőboltozattal cserélték le. Wykeham építőmestere William Wynford volt, aki takarékossági okokból nem bontotta le a főhajót, hanem a régi, vaskos falból vésette ki a gótikus tagolóelemeket.
Későbbi változtatások
Miután VIII. Henrik a katolikus egyház helyén megalakította az anglikán egyházat, és feloszlatta a kolostorokat, 1539-ben a winchesteri bencés apátság is megszűnt, birtokai a király kezére kerültek. A következő évben a helyén új káptalan alakult, és az utolsó apátot, William Basyngot kinevezték az élére prépostnak.
A főhajó
A leromlott állapotú, normann szentélyrekesztőt 1637-40-ben újjal pótolták. Az Inigo Jones által tervezett, klasszicista szerkezetet 1820-ban eltávolították, mert kirívónak érezték a középkori környezetben. Helyére egy, a nyugati homlokzatnak és főhajónak megfelelő, gótikus falat illesztettek.
William Walker hőstette
A székesegyház a XX. század elejére végveszélybe került. 1905-1912 között egyetlen ember hősies helytállása mentette meg a templomot. William Walker búvár támasztotta alá a víz által elárasztott alapokat és altemplomot. Hat éven át napi hat-nyolc órát dolgozott teljes sötétségben, sokszor 6 méter mélyen a jeges vízben. Összesen 900.000 téglát és 115.000 betontömböt, több tonnányi anyagot vitt le a két kezével és épített be az alapok megerősítésére. A munka elvégzése után a katedrális megmentőjeként ünnepelték és Királyi Viktória-renddel tüntették ki.
Érdekességek, kulturális vonatkozások
• 1817-ben a székesegyházban temették el Jane Austent, síremléke ma is olvasóinak zarándokhelye.
• A katedrális orgonáját Henry Willis készítette és az 1851-es londoni világkiállításon mutatta be, ahol ez volt a legnagyobb orgona. Miután Winchester megvásárolta, több ízben is felújították, utoljára 1986-88-ban.
• A winchesteri katedrális a színhelye a 19. századi író, Anthony Trollope több regényének, például a Barsetshire-i krónikáknak.
• 2005-ben az épületben forgatták A Da Vinci-kód néhány jelenetét, az északi kereszthajó játszotta el a Vatikán szerepét.
• A winchesteri székesegyház talán az egyetlen katedrális a világon, amelyről nem egyházi jellegű dalokat is írtak. 1966-ban a The New Vaudeville Band Winchester Cathedral című száma bekerült a brit top 10-be, az USA-ban pedig első is volt a népszerűségi listán. A Crosby, Stills & Nash folk-rock csapat 1977-es, CSN című albumán szerepel a Cathedral dal. 2004-ben pedig a liverpooli Clinic együttes adott ki egy lemezt Winchester Cathedral címmel.
• David Austin brit rózsakertész 1992-ben mutatta be a Mary Rose fajta fehér változatát, amelynek a Winchester Cathedral nevet adta.
Szabados Éva
Forrás: Wikipédia, winchester-cathedral.org.uk
A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép.
A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Mozaik a Villa Hadrianából
2. rész: Cellini: Sótartó
3. rész: Caravaggio: Medúza-fő
4. rész: Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel
5. rész: Pierre Puget: A krotóni Milón halála
6. rész: Henri Rousseau: Az álom
7. rész: Ihachi sárkánya
8. rész: Nagy Károly talizmánja
9. rész: A Teknősbékák kútja (Fontana delle Tartarughe)
10. rész: Pablo Picasso: Guernica
11. rész: Benczúr Gyula: Budavár visszavétele
12. rész: Piero della Francesca: Szent Antal szárnyasoltár
13. rész: Alfons Mucha: Gismonda
14. rész: Emile Gallé: Váza írisszel
15. rész: Tádzs Mahal
16. rész: Edgar Degas: Balett – A csillag
17. rész: Bernini: A folyók kútja
18. rész: Gemma Augustea
19. rész: Bernini: Apolló és Daphné
20. rész: A Belém-torony
21. rész: Bocca della Verità (Az igazság szája)
22. rész: A sienai dóm
23. rész: Az Alhambra
24. rész: A chambord-i kastély
25. rész: A prágai Károly híd
26. rész: A chartres-i székesegyház
27. rész: Arany körgallér a bronzkorból
28. rész: A Fabergé-tojások
29. rész: Lechner Ödön: A pozsonyi kék templom
30. rész: Gulácsy Lajos: Varázslat
31. rész: Csontváry Kosztka Tivadar: Mandulavirágzás Taorminában
32. rész: Hadrianus síremléke, az Angyalvár
33. rész: A Prima Porta-i Augustus szobor
34. rész: Raffaele Monti: A menyasszony
35. rész: Munkácsy Mihály: Krisztus-trilógia
36. rész: Tiziano Vecellio: Pesaro Madonna
37. rész: Róth Miksa: Napfelkelte
38. rész: Gustav Klimt: Pallasz Athéné
39. rész: A Neuschwanstein kastély
40. rész: A pisai ferde torony
41. rész: Frida Kahlo: Önarckép tövises nyaklánccal
42. rész: Ara pacis Augustae (Az augustusi béke oltára)
43. rész: A capitoliumi nőstény farkas
44. rész: A prágai Szent Vitus-székesegyház
45. rész: A négy tetrarcha portrészobra
46. rész: Johannes Aquila: Szent László – A veleméri templom freskórészlete
47. rész: A Colosseum
48. rész: A conwyi vár
49. rész: Antoni Gaudí: Park Güell
50. rész: A maharadzsapalota
51. rész: Niobé-kratér
52. rész: Ponte Vecchio
53. rész: Az Aranyhajó
54. rész: A Szent István-terem
55. rész: Humayun császár síremléke
56. rész: A Big Ben
57. rész: A rábaszentmiklósi Szent Miklós templom
58. rész: A Mátyás-templom
59. rész: A Sándor-erőd
60. rész: A Hohenzollern-kastély
61. rész: Gustav Klimt: A csók
62. rész: Míg a halál el nem választ... ‒ Sten Sture jegygyűrűje
63. rész: A Lánchíd
64. rész: A Szamothrakéi Niké
65. rész: A Bostoni Operaház
66. rész: Sandro Botticelli: Tavasz
67. rész: A Gyugyi-gyűjtemény
68. rész: Claude Monet: Nő napernyővel – Madame Monet és fia
69. rész: Az agyaghadsereg
70. rész: San Gimignano tornyai
71. rész: A Las Lajas bazilika
72. rész: M. S. mester: Kálvária
73. rész: Bomarzo – A rejtélyes szent erdő
74. rész: Eugène Delacroix: Villámlástól megriadt ló
75. rész: Hohensalzburg vára
76. rész: Élisabeth Vigée Le Brun: Önarckép portréfestés közben
77. rész: Knidoszi Déméter