Ég és föld között

Koncert és imádság a zsinagógában – Berente Erika írása

egyetemi-hangversenyterem-koncert

Az őszi hangversenyévad meglepetése volt számomra az Egyetemi Hangversenyteremben november tizedikén adott koncert. Pár éve már, hogy megszakadni látszott az a szép hagyomány városunkban, hogy halottak napja környékén valamelyik templomba betérve meghallgathattunk egy requiemet. És lám, ha pár nap csúszással is, de részünk lehetett ebben az élményben!

November 10-én este a zsinagógában telt ház volt. A nézőközönség érdeklődve várta a nagyszabású produkciót: a Győri Egyetemi Zenekar, a Győri Egyetemi Kórus, a Generációk Kórusa, a két szólista, valamint dr. Ruppert István orgonaművész együttes munkájával megvalósuló koncertet.

A műsoron két mű szerepelt: Joseph Haydn e-moll „Gyász” szimfóniája (No. 44.) és Gabriel Fauré Requiemje. A karmester Ménesi Gergely volt, aki egyben a műsorközlő szerepét is magára vállalta. Szerencsésnek találom ezt, hiszen jelentős oktatói és előadói múlttal oldottan, a hangverseny hangulatától nem idegen, finom humorral olyan és annyi ismeretet közölt az adott zeneművekről, amelyek a laikus közönséget segítették a darabok megértésében.

A Győrhöz közeli Eszterházán működő Haydn több mint kétszáz éve írta 44. szimfóniáját, ezt hallottuk előbb. A klasszikus darabok között kevesebb a mélabús, moll hangnemű, ám éppen ennek a hangulatnak köszönhetően segítheti a veszteségek feldolgozását, az elmélyülést és az emlékezést. Öröm volt hallani az Egyetemi Zenekar fiatal tagjainak játékát, akik a komolyzenei pályára készülnek. Nem vagyok szakember – tisztem csak a tudósítóé ‒, hogy megítéljem a zenekar teljesítményét, személy szerint nekem a fúvósok hangzása tetszett leginkább.

A második darab előtt és közben a karmester szólásra emelkedett. Nagy hatású volt, amikor a Requiem 7 tétele előtt a latin szöveg magyar megfelelőjét hallhattuk tőle. Hiszen hiába, hogy zsinagógában ültünk, gyászmisét hallgattunk: Istenhez szóló imákat a bűnbocsánatért és a holtak üdvözüléséért – a hallgatóság közül így bárki elmondhatta magában anyanyelvén a fohászokat.

A koncert második darabját nagyobb apparátus: a zenekar, a két kórus együttese, illetve Szászvárosi Kata (szoprán) és Molnár Péter (tenor), valamint dr. Ruppert István orgonaművész adta elő. Nem mindennapi élmény zsinagógában orgonajátékot hallani, nekünk megadatott ez, hiszen annak idején – újító módon – a gyülekezet a hangszer építése mellett döntött.

A Requiem előadásához nagy kórus szükségeltetik. Városunk zeneileg legképzettebb énekesei fogtak össze a mű előadására. Énekük Prém Zsuzsanna és dr. Nikodém Géza művészeti vezetők munkáját dicséri. Avatottan, szép hangzással szólt az énekkar, különösen a szoprán szólam fényességét élveztem. Néhol még nagyobb erő, még nagyobb hang esett volna jól a fülemnek – talán a régi Fesztiválkórus iránti nosztalgia íratja ezt velem.

A szólisták a győri Széchenyi István Egyetem Művészeti Karának hallgatói. Szászvárosi Kata és Molnár Péter is pályájának elején tart, de már mindketten rendelkeznek előadóművészi tapasztalattal. Számomra a koncert legemlékezetesebb pillanatait Szászvárosi Kata szólója jelentette. Remélem, hogy szép, sikeres pályát fut majd be muzsikus szülei nyomdokán, s lesz még alkalmam máskor is hallani őt.

A közönség hosszan tartó tapssal fogadta a produkciót. Ezt az estét széppé tették a köztünk élő és egy szép célért összefogó győri zeneművészek. Az egyetem pedig – a valóságban és szimbolikusan is – kitárta az Egyetemi Hangversenyterem kapuját, és bepillantást engedett az ott folyó munkába. Köszönet minden közreműködőnek!

Berente Erika

2022.11.12