Csak néhányat említenék a nevedhez fűződő munkák közül. A Bajkeverő mesék szerzője és rajzolója, a Veronaki zenekar több klipjének tervezője, rendezője vagy. Az Eltűnt idő / Lost Time című animációs rövidfilmed eddig 4 nemzetközi díjat nyert, valamint az Ars Sacra Fesztiválon elnyerte az MMA Kiadó különdíját. De művészeti oktatóként is dolgozol. A blogodon azt írod: „Nem tudom kiválasztani, melyik munkám áll hozzám a legközelebb, mert mindig az tart nagy izgalomban, amin épp dolgozom.” Szóval nemcsak az illusztrálás, hanem a történet, nemcsak a könyv, hanem a film irányába is mozogsz. Melyiket miért szereted?

Nehéz úgy beszélnem a különböző területekről, különösen a filmről és az illusztrálásról, hogy különválasztom őket. Egyrészt azért, mert valóban egyformán szeretek alkotni mindkét területen. Másrészt azért, mert egy animációs film elkészítésében is van olyan munkafázis, mikor képeket kell alkotnom. Ahhoz, hogy megteremtsem egy film látványvilágát, illusztrációkat készítek. Elképzelem a szereplőket, a helyszíneket és olyan jeleneteket, amelyekben az adott szereplő valamilyen cselekmény közben látható. Először rengeteg skiccet készítek a fejemben megjelenő képekről, majd kiválasztva egy-egy rajzot, kidolgozom. Ez a filmek esetében a látványterv, a könyv esetében pedig az illusztráció. Az alkotói folyamat eleje tehát megegyezik nálam. Olyannyira, hogy egy-egy könyv illusztrálása esetén is mindig mozgás közben látom magam előtt a könyv szereplőit. Miután elkészült egy animációs munkám, készítek hozzá plakátot. Ez megint csak állókép, tehát az illusztráció egy formája. A könyvek esetében pedig, az illusztrációk elkészítése után gyakran készítek könyvtrailert, ami meg ugye mozgókép. Ugye milyen nehéz különválasztani a kettőt?

Az oktatói munkában az az igazán izgalmas számomra, hogy minden gyerekhez egyenként megtaláljam az utat, ahogyan személyesen neki tudok segíteni. Szerintem az a legfontosabb, hogy a gyerekek önmagukhoz képest fejlődjenek, illetve az, hogy megerősítsem bennük azt a hitet, hogy képesek tanulni, fejlődni, változni. Ez rengeteg munka, hiszen iskolai keretek között egy osztályban 18-28 diák van. De épp emiatt izgalmas kihívás nekem, mert így én is kénytelen vagyok folyamatosan képezni magam, és állandóan újabb és újabb utakat keresni az alkotáshoz, hogy mindezt át tudjam adni.

A XXI. Győri Könyvszalonra is egy könyvvel érkezel, a címe Gondold újra, alkoss másképp! Kiknek ajánlható ez a könyv?

Elsősorban olyan szakembereknek, pedagógusoknak, oktatóknak, akiknek a munkája kapcsolódik valamilyen formában a vizuális neveléshez, de én úgy érzem, sikerült olyan könnyen érthető, jól átlátható szerkezeti formát adnunk a könyvnek sok képanyaggal kiegészítve, amit bátran használhat az is, aki szülőként izgalmas, érdekes játékos feladatokat szeretne készíteni otthon a gyermekével.

Hogyan jött a könyv ötlete?

A Református Tananyagfejlesztő Csoport keresett meg engem a könyv ötletével, mivel egy interjú kapcsán rátaláltak a blogomra, ahol rendszeresen osztottam meg a különböző művészeti workshopjaimról készített beszámolókat. Több iskolában, több éve tartok rendszeresen művészeti foglalkozásokat, ezek szöveges és képes dokumentációin akadt meg a szemük. Megkérdezték, volna-e kedvem közösen kidolgozni és összefűzni egy tananyagba építhető, kreatív ötlettár formájában? Persze, hogy volt kedvem! Nagyon örültem, és egyben nagyon megtisztelőnek éreztem a felkérést, ezért azonnal igent mondtam a felkérésre. Ez után több mint két évig dolgoztunk közösen a könyvön, melynek első változatát iskolákban teszteltük, majd ezeket a tapasztalatokat beépítve dolgoztunk tovább a könyvön. Ezt azért tartottuk fontosnak, mert ez ugyan az én több éves tapasztalatom gyűjteménye, de szakembereknek szánjuk, akik az én segítségem nélkül, önállóan dolgoznak majd a feladatokon a gyerekekkel. Így fontos volt látnunk, hogy az általunk kidolgozott rendszer, valamint a könyv szerkezete valóban közérthető, önállóan is jól használható azok számára, akik először veszik a kezükbe. Időközben az ehhez kapcsolódó képzés anyaga is összeállt, így jövő év elejétől szakemberek számára már akkreditációs tanfolyam formájában is elérhető az itt található tudásanyag.

A szerző tanítványai által készített illusztráció a könyvből

A könyv tehát a felnőtteknek szól, de a Könyvszalonon a Mesesarokba látogató gyerekek számára is készülsz. Mesélnél erről, hogy mire számíthatnak az ide érkezők?

Könnyen elkészíthető, azonnali sikerélményt szerző, részben rajzos, részben animációs alapokkal rendelkező feladatokkal készülök, amelyek megvalósításához nem szükséges különösebb rajztudás vagy filmes előképzettség. A fantázián és a játékon van a hangsúly, bárki el tudja készíteni, aki nyitott a játékra és a fejlődésre. Ezeket én magam is gyakran alkalmazom oktatás közben, ha azt látom, hogy a gyerekek nehezen nyílnak meg, vagy épp félnek az adott feladattól, mert úgy érzik, nincs meg hozzá a kellő tudásuk. Az alkotói folyamat áramlását sok esetben az ilyen lelki gátak blokkolják, nem pedig a tudás vagy a képesség hiánya. Ezek a játékok ennek a feloldására születtek.

Nem kérdés, hogy az illusztráció mennyire fontos, sokat tehet hozzá egy történethez. Gyerekként ez mennyire hatott rád? Voltak kedvenceid?

Persze, nagyon is sok volt! Hirtelen nem is tudnék most választani. Ha mégis kellene, akkor a Minden napra egy mese című könyvet emelném ki. Nekem gyerekként az a mesekönyv tele volt titkokkal, hisz rengeteg mese bújt meg benne, és mindig vártam, aznap melyiket fogjuk lefekvés előtt olvasni. Tele volt egész oldalas, színes rajzokkal, és én szerettem a kép részleteiben elmerülve újraélni az olvasott mesét. Azt hiszem, ebből a mai napig építkezem, igyekszem én magam is olyan illusztrációkat készíteni, melyek a meséhez igazodnak ugyan, ugyanakkor hozzá is tesznek a történethez, részletgazdagok, és megindítják a gyerekek fantáziáját.

Illusztráció készítésénél mire törekszel? Van-e ars poeticád vagy olyan szempont(ok), amit ilyenkor követsz?

Alkotás közben, ahogyan a legtöbb illusztrátor, én magam is elmerülök egy olyan világban, ami csak részben kapcsolódik a valósághoz. Magamra húzom a mesét, mint egy hatalmas takarót, és gyerekként kapcsolódom a történethez. Így hívok elő magamból képeket, amelyek között úgy sétálok, mintha egy film szereplője lennék. Ezek közül válogatok ki olyan képeket, melyek a legjobban megragadnak bennem. Aztán ledobom a takarót, leülök az asztalomhoz, és kirajzolok magamból mindent, amit ebben a különös, megteremtett valóságban láttam.

Mit gondolsz, a mai „kütyünyomkodós” világban jobban oda kell figyelni a vizuális oktatásra?

Inkább úgy fogalmaznék, hogy érdemes beépíteni az oktatásba a „kütyünyomkodást”, mintsem, hogy nem veszünk tudomást róla, hogy milyen mértékben leköti a gyerekek figyelmét. Ez már kikerülhetetlen, úgyis ott van nemcsak a felnőttek, hanem már a legtöbb gyerek zsebében is a telefon. És ha már ott van, én időnként adok fel olyan feladatot, ahol használhatják. Igyekszem olyan vizuális tartalmakra felhívni a figyelmüket, ami építi őket, segít nekik. A filmkészítésnél elkerülhetetlen technikai eszközöket alkalmazni, így sok esetben órán is telefonnal rögzítjük a mozgóképet, amin dolgozunk. Az biztos, hogy nagymértékben megváltoztatta az oktatást is, hogy a gyerekek ilyen szerteágazóan, egyszerre több dologra figyelnek, és hogy egészen rövid ideig figyelnek csak egy feladatra. Így én inkább beépítem ezt az oktatói munkámba, tehát nem utasítom el, de szabályokat állítok fel, mikor használhatják és mikor nem.

A kötet bemutatójára és a hozzá kapcsolódó kreatív foglalkozásra Szabó-Nyulász Melindával 2022. november 18-án, pénteken 12 órakor kerül sor a Mesesarokban, a Kisfaludy Károly Könyvtár első emeletén.

SzaSzi