Nehéz lenne egy szimpla kritikában összefoglalni, mit is jelent A Gyűrűk Ura a fantasy és a mozi számára, de az vitathatatlan, hogy a Tolkien könyvéből készült filmek olyan alapokat fektettek le, amiket azóta a zsánerben tett minden próbálkozásban felhasználtak az elmúlt években. 8 évvel a Hobbit-trilógia befejezése után az Amazon úgy döntött, itt az idő visszatérni Középföldére, egy olyan korba, amikor ugyan még nem voltak gyűrűk, de Szauron neve ugyanolyan félelemmel töltött el minden lényt, Valinortól Númenorig.

A Hatalom Gyűrűi Középfölde másodkorában, egészen pontosan 4959 évvel azelőtt indul, amikor Frodóék elindulnak Mordor felé. Habár sokan nem akarják látni a jeleket, Szauron még mindig ott bujkál az árnyakban – ez hajtja az Északi seregek parancsnokát, a fiatal Galadrielt is, aki csírájában szeretné elfojtani a sötétség visszatérését. Emellett számos szálon fut még a cselekmény: ott van az ifjú Elrond és Durin barátsága, ami mind a tündék, mind a törpök életét felforgatja, Délföldön felbukkanó orkok rondítanak bele az idilli hétköznapokba (na meg egy tünde és egy ember felejthető románcába), a gyaplábúakhoz pedig egy különös égi lény érkezik, megzavarva ezzel a félénk közösség életét.

Mivel én Tolkien könyveit nem olvastam, így ebből a szempontból nem tudom értékelni a látottakat, szóval a filmek mellett próbáltam elhelyezni a szerteágazó történéseket. Az persze egyértelmű, hogy a streamingre készült sorozat nem volt képes felérni a filmek grandiózusságához, viszont ez közel sem jelenti azt, hogy színes bőrű tündék és szakálltalan törp asszonyok miatt be kellene söpörni A Hatalom Gyűrűit a kéretlen spin-offok közé. A négy szálon futó történet minden cselekményvonala magában hordozza A Gyűrűk Ura hamisítatlan esszenciáját… csak ez sajnos nem mindig tud a felszínre kerülni.

Amivel leginkább gondja akad a sorozatnak, azok a karakterei, akiket nemcsak igazán szerethetővé nem képes tenni, néha hajlamos el is felejteni őket akár egész részekre. Nem sikerült teljesen elmélyülni sem a gyaplábúak életében, sem a Délföldön zajló történésekben annyira, hogy elkezdjünk aggódni a hősök sorsáért. Nagyon jól működnek viszont Elrond és Durin jelenetei, amelyek sokszor Legolas és Gimli barátságát idézik, és habár Galadriel döntései és motivációi nem mindig egyértelműek, alapvetően megvan bennük minden, ami egy erős karakterhez szükséges – reméljük, ezt ki is aknázzák a későbbiekben. Vannak még fontosabb karakterek minden szálon, de ezek mind kevésbé érdekesre, vagy pusztán semmilyenre sikerültek a felsoroltakhoz képest.

Nagyon erősre sikerült viszont mind a 8 rész atmoszférája, ami nem is csoda, hiszen őrületes összegeket költött az Amazon a produkcióra. Látványában nem marad el a sorozat még a jelenlegi legnagyobb blockbusterek mellett sem, a fülbemászó zenéket az elképesztően tehetséges Bear McReary komponálta, és a díszletek/jelmezek is egytől egyig olyanok, amit egy Gyűrűk Ura méretű alapanyagtól el is várnánk.

A Hatalom Gyűrűi 1. évadában sok újdonsággal egészült ki a franchise, még ha nem is teljesen hittem el végig, hogy Tolkien valaha is leírt volna ilyeneket (ha jól tudom, nem is írt, és egy-egy mondat köré kellett komplett cselekményt kitalálni). Remek látvány, Középfölde történelmének meghatározó pillanatai és pár ügyesen megírt fordulat tartja a lelket a sorozatban, amit sajnos sokszor lehúznak a gyenge karakterek együgyű párbeszédei, a felesleges mellékszálak és a cselekmény folytonosságával adódó problémák. Már egészen biztos, hogy készül a következő évad, és ki tudja, talán még lehet is belőle valami. Amit eddig láttunk, az bevezetésnek megteszi.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

Schulcz Péter
Forrás: hetediksor.hu