A 19 fejezetből álló, rendkívül igényesen előállított, színes fotókkal, ismertető szövegekkel gazdagított kötet – a nyomdai munkákat a győri Palatia Nyomda és Kiadó Kft. végezte – azokat az állatokat és élőhelyeiket mutatja be, melyeket az alkotó sétái és vadászélményei közben a leggyakrabban fényképezett, melyekhez maradandó emlékei fűződnek. Az állatokat különböző élethelyzetekben, évszakokban, egy-egy ellesett pillanatban örökítette meg. Minden felvételben benne van a fotós természetszeretete, csodálata annak szépsége és tökéletessége iránt. A könyvben megelevenedik a Szigetköz valaha gazdag élővilága: növények, állatok, fák, füvek, az egész mocsárvilág a maga sokszínűségével, megismételhetetlenségével.

Alexay Zoltán harmincéves volt, amikor első fotómasináját megvásárolta, és biológus végzettségének megfelelően a természetet, elsősorban a Szigetközt látogatta. Akkor az szinte zengett a madárdaltól, telve volt életörömmel, szépséget sugárzó, illatokat árasztó virágokkal. A fotóst bámulatba ejtette a gazdag vízi világ, a nádasok, a tocsogók és az a nagy-nagy csend, melyet csak a természet hangjai törtek meg. A Győri Fotóklub tagjaként sokat tanult az ottani „nagy öregektől”, felvételei egyre jobbak, szakmailag tökéletesebbek lettek. Fotóiban benne lüktetett alkotói lelke, elragadtatása, csodálata a megörökített jelenségek iránt.

A moderátor, dr. Pápay Emese művészettörténész néhány kérdése után a szerző magához ragadta a szót, és már nemcsak a könyvről, hanem a pusztuló környezet és természet miatt érzett aggodalmáról is beszélt, valóságos kiselőadást tartva a klímaváltozás, valamint a felelőtlen emberi tevékenység okozta pusztulásról, amelyet 50 év alatt tapasztalt, a természetet járva.

Ötven évvel ezelőtt lenyűgöző volt a Szigetköz ősi jelleget őrző vízi világa. Ma azonban szomorú képet mutat. A virágoktól ékes árokpartokat lekaszálták, a fák egy része kiszáradt, a rovarok elpártoltak, madárdalt pedig alig hallani. „Hiába tárom ki sarkig a képzeletbeli ajtót, a látvány lehangolóan szegényes” – panaszkodik a szerző.

Sokat „csendes vadászott” itthon és külföldön. Élményeiről készített képei is láthatóak ebben az albumban. Szomorúan állapítja meg, mennyi faj: madarak, fák, növények kerültek a pusztulás szélére napjainkban, hogy vannak emberek, sőt vadászok is, akik kiirtásra ítéltek egyes élőlényeket azok túlzott elszaporodása, veszélyessége miatt.

Az elmúlt évtizedek alatt megváltozott természeti környezet, a rohamosan pusztuló élővilág a káros emberi tevékenység következménye. „Elgondolkodtató, hogy szabad-e emberi mércével ítélni az élővilágban, dönteni sorsok felől” – írja a szerző. De azt üzeni, talán még nincs késő: a pusztulás közelébe került faj is megmenthető, ha hagyunk számára életteret. Példa erre a nagy kócsag története. Ez a majdnem kipusztult madár ma már a magyar természetvédelem szimbóluma.

Nagyszerű fotóalbumában Alexay Zoltán nemcsak bemutatja a teremtett világ, a természet csodáit, hanem általa fel is hívja minden olvasó figyelmét e szépségek védelmének szükségességére. Ez az ő – reméljük, nem utolsó – ajándéka számunkra.

A könyvbemutató dedikálásokkal kezdődött és ért is véget.

Molnár György művészetbarát
a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja

Fotógaléria: Csendes vadászat

Molnár György fotói

26 kép