Kányavárat 1417-ben, még Zsigmond uralkodása alatt említik először a források, amikor is kányaföldi Márk fia Pál birtokában volt. Aztán az 1440 és 1444 közötti, zavaros időkben Kerecsényi László, Alsólendva várnagya egyszerűen elfoglalta a települést és a valószínűleg téglából, fából emelt kisebb várkastélyt, erősséget is, amely a falu jelenlegi főutcájától a patak felé eső részen, egy a mocsaras területből kiemelkedő dombocskán állhatott. Éppen ez a mocsár adhatta a védelmét, no és ez hozta rá a veszedelmet is, mint azt a későbbiekben láthatjuk. Kányavárat 1516-ban már várkastélyként emlegetik, aztán 1523-ban „castellum”, tehát vár megnevezéssel szerepel az írásokban. 1536-ban Kerecsényi Katalin, Háshágyi Dénes özvegye és három fia kéri I. Ferdinándtól beiktatását a birtokba, amihez ekkor már nyolc falu is tartozik.

I. Ferdinánd dénárjai (Ferenczy Múzeumi Centrum CC BY-NC-ND)

Később Kerecsényi Pál három fia közül a legidősebb, Mihály az alnádori tisztséget is viseli 1562-ig, majd megtér Kányavárra, gazdálkodni. Öccse, László 1555-ben Szigetvár kapitánya, de aztán Gyulát adja fel majd hetvennapos ostrom után a töröknek. A legkisebb fiú, András viszont a kányavári palánkot erősíti 1552-ben a források szerint, amire szükség is van, mert egyre közeledik a török. 1576-ban aztán két török rab kiszabadul valahogy a várbörtönből, és le is gyilkolják az őrséget. Csak a kapuőr tud elszaladni, és a közeli szőlőhegyen az éppen bordézsmát szedő lendvai kapitány, Bánffy László embereit riasztja, azok pedig (talán a bortól is felbátorodva) vissza is veszik a várat a török raboktól.

Kerecsényi László (varvadasz.bloglap.hu)

Aztán Kanizsa eleste után Kányavár is a frontvonalba került. Meg is erősítik emberrel, falakkal, de 1630-ban a gyalogosok vajdáját fejezi le a török a várba vezető hídon, és sorra születnek a levelek a vadászó, arató vagy éppen szüretelő várkatonák elrablásáról, ahogy arról is, hogy az üldözésre indulókat általában egy nagyobb török csapat várja alkalmas helyen. De rabol a török lovakat, marhákat is a vár alól, viszont a disznókat, érthető módon, inkább agyon szokták lövöldözni. 1644-ben pedig arról panaszkodnak, hogy a nagy melegben kiszáradt a várárok, három esztendő múltán meg az a baj, hogy befagyott, és a mindösszesen hét gyalogos nem győzi a „jegelést”, tehát az árok jegének a folyamatos feltörését.

A mostani Kányavár (Zalalövő Város Önkormányzata CC BY-NC-ND)

Így telnek az ünnepek és a hétköznapok a török szomszédságában élő Kányavárban, aztán Kanizsa kissé megkésett, 1690-es visszafoglalása után Kányavárra sincs már szüksége a Haditanácsnak. De itt nem robbantanak, inkább engedik, hogy a környék lakói házat emeljenek a tégláiból, amiket állítólag a pákai templom építéséhez is felhasználtak.

Címlapkép: Valahol itt lehetett a vár (Wikipédia)

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu