Az 1920-as években egy dakotai történész, Doane Robinson ötlete volt, hogy valamelyik hegyen készítsenek egy hatalmas amerikai emlékművet. Fejleszteni akarta a területet, és turistákat idecsalogatni. Az első tervek szerint vadnyugati hősöket akartak megörökíteni. A Párizsban szobrászatot tanult, dán származású Gutzon Borglum kapta a feladatot, hogy a különleges emlékművet kifaragja. Ő javasolta végül, hogy inkább jelentős amerikai elnököket ábrázoljon az alkotás, amelyet először a Kongresszusnak és az akkori amerikai elnöknek, Calvin Coolidge-nak is el kellett fogadnia.

A Dél-Dakota államban található, helyszínnek kiválasztott hegy névadásának különleges története van: amikor Charles E. Rushmore New York-i ügyvéd ellátogatott a területre, és azt kérdezte, hogy hívják a hegyet, az idegenvezetőjétől azt a választ kapta, hogy nem tudja. Ekkor Rushmore gyorsan elnevezte azt magáról. A munkálatok megkezdése előtt azonban ellenállás jelentkezett, mert a Rushmore-hegy a sziú indiánok ősi területe volt: a Hat Nagyapa nevet viselő sziklaoromzat a négy égtáj, illetve az ég és a föld képviselőiként őrizte a Black Hills környékén élő őslakosokat. Az amerikai kormány terjeszkedő tevékenysége során mindent meg akart szerezni, így ezt a területet is. Az őslakosoknak megígérték, hogy nem zavarják őket, később viszont aranyat találtak itt, így a környéket ellepték az aranyásók. A dakota sziú indiánok Ülő Bika és Őrült Ló vezetésével ekkor ellenállásba kezdtek, ám a felkelőket leverték, és a területet elvették az őslakosoktól. Nemcsak szent helyük tönkretétele miatt tiltakoztak, hanem azért is, mert a négy ábrázolt elnök egyike sem riadt vissza az indiánok elleni erőszaktól.

1927-ben kezdték el a munkálatokat mintegy 400 munkással az 1745 méter magas Rushmore-hegyen. Akadtak köztük bányászok, szobrászok és sziklamászók is. (Nyílt titok volt, hogy Borglum rasszista nézeteket vallott, nem bízott az indiánokban.) Coolidge elnök 1929-ben létrehozta a Mount Rushmore Nemzeti Emlékbizottságot azzal a céllal, hogy felügyelje a munkálatokat. Az első hatalmas feladat az volt, hogy helyet kellett biztosítani az óriási méretű kőfejeknek; két év telt el azzal, hogy előkészítették a terepet. Eredetileg más helyszínt választottak, azonban az ott lévő, sziklatűknek nevezett oromzatok túl keskenynek bizonyultak az arcokhoz, ezért esett választás végül a Rushmore-hegyre finomszemcsés gránitja miatt. Itt nemcsak messziről is látszanak a magas sziklák, hanem azokat jól megvilágítja a napfény is.

A megfelelő kőzet megtalálásához mégis rengeteg követ kellett lerobbantani, a munkálatok során mintegy 450.000 tonna követ hasítottak le a hegyről. Roosevelthez például – akinek a feje a leghátrébb található – 37 métert kellett faragni a sziklába. Borglum úgy döntött, egyenként készíti el a fejeket, nem pedig egyszerre, mert így egymáshoz is tudja őket illeszteni. A munka nagy részét dinamittal végezték, csak a kisebb részletekhez használtak fúrót. A rengeteg törmelék a mai napig ott hever a hegy lábánál az arcok alatt.

Miért éppen ezt a négy elnököt választották? Borglum úgy gondolta, művével ne csak a négy amerikai elnököt ünnepeljék, hanem magát az amerikai nemzet nagyságát is, létrehozva a „demokrácia szent helyét”. Elsősorban George Washingtont és Abraham Lincolnt akarta kifaragni, mert kettőjüket tartotta igazán nemzetinek. Később Thomas Jefferson és Theodore Roosevelt is bekerült közéjük, hiszen ők is hozzájárultak az amerikai demokrácia kiépítéséhez. Washington a demokrácia megteremtőjeként, az első elnök jogán került a fő helyre, ám ő is harcolt az indiánokkal. A második helyen Jefferson áll, aki a Függetlenségi nyilatkozat (1776) egyik legfőbb megalkotója, de ő is részt vett az indiánok elleni harcokban. A harmadik szobor Rooseveltet ábrázolja, aki keménykezű politikusként lépett fel az őslakosokkal szemben. A negyedik alak, Lincoln az USA 16. elnökeként nagy szerepet vállalt az amerikai polgárháborúban. Apját sziú indiánok gyilkolták meg, ennek ellenére egy felkelés után nagyszámú indiánnak óvta meg az életét.

Csak 1930-ban kezdték el Washington fejének kifaragását. Hat évvel később, 1936-ban készült el Jefferson, egy évvel később Lincoln, 1939-ben pedig Roosevelt arca is felkerült a hegyre. Az eredeti terveket többször át kellett alakítani munka közben, a fejek is kisebbek lettek a tervezettnél, mivel a szirtek repedései, a gránit kristályszerkezete és a benne lévő palarétegek töredeztek. A szobrok magassága, a négy fej mintegy 18 méter lett végül. Az orrok átlag 6 méter hosszúak, a szájak 5 és fél méteresek, a szemek pedig 3 és fél méter szélesek. Ahhoz, hogy az arcok ilyen hatalmas méretben is jól mutassanak, nagy mérnöki tudás kellett. Borglum az alakokat először derékig ki akarta bontani a sziklafalból, ám pénzhiány miatt ezt végül nem sikerült megvalósítani.

A Rushmore-hegy oldalába faragott monumentális emlékmű sok vitát váltott ki. Az 1920-as években az indiánok mellett a természetvédők is élénken tiltakoztak. Miközben az elnökök fejei készültek, az indiánok közül sokan szerették volna, hogy véssék fel a legendás, amerikaiak ellen harcoló Őrült Ló törzsfőnök arcát is a hegyre. (Álló Medve fiának sikerült elérnie 1948-ban, hogy 27 kilométerre az elnököktől kifaragják Őrült Ló fejét a Fekete-hegyben. A Crazy Horse Memorial még ma is készül, ha befejezik, a világ második legnagyobb szobra lesz a Statue of Unity után.) 1937-ben – mialatt készültek az elnökfejek – néhányan javaslatot tettek arra, hogy ötödik alakként a nők jogaiért harcoló Susan B. Anthony-t is szeretnék a hegyen látni, de az ötletet elvetették. Azóta felmerült még néhány név, köztük például John Fitzgerald Kennedy és Ronald Reagan. Legutóbb Donald Trump is kijelentette, hogy akár ő is lehetne az ötödik arc a hegy oldalában...

A Mount Rushmore Nemzeti Emlékmű végül 1941. október 31-én készült el a mai formájában. November 1-jén avatták fel, a szobrász Borglum azonban ezt sajnos már nem érte meg: néhány hónappal korábban, 70 évesen elhunyt, így sosem láthatta a kész művét. A munkát fia, Lincoln Borglum folytatta. A pénzforrások aztán végképp kimerültek – az emlékmű csaknem egymillió dollárba került –, így sosem készült el teljesen az eredeti tervek formájában.

Sokaknak ma sem tetszik a hatalmas alkotás. A helyi indiánok továbbra is küzdenek azért, hogy visszaszerezzék egykori szent helyüket, az amerikaiak azonban mégsem adják vissza nekik, pedig aranyat már úgysem tudnak nyerni belőle. Az őslakosok ma is úgy vélik, hogy a Rushmore-hegy továbbra is csak látványos amerikai erőfitogtatást jelent. Az indiánok egy része szerint meg kell semmisíteni a szobrokat, másik részük azonban úgy véli, az több kárt okozna a sziklákban, mint maguk a szobrok.

Jelenleg még elhanyagolhatók az erózió hatásai a Rushmore-hegyen, ám a Nemzeti Parki Szolgálat rendszeresen felméréseket végez. Az arcokon megjelenő kisebb repedéseket eltömítik, mivel itt megállhatna a víz, mely fokozná az eróziót. Ugyan a gránit igen ellenálló kőzet, de a sziklába faragott arcok sem tartanak örökké. Csak több mint 60 évvel az elkészülte után kaphatta meg például az első tisztítását: a gőzzel tisztító gépeket gyártó német Alfred Kärcher GmbH 2005. július 8-án állt neki az ingyenes(!) takarításnak. Végül hosszú hetekig tartott, amíg nagyjából 93 Celsius fokos, nagynyomású vízzel sikerült a szoborcsoportot megtisztítani az évtizedek alatt rárakódott koromtól, zúzmótól, mohától és egyéb szennyeződéstől.

A Rushmore-hegyi mellszobrok számos filmben és sorozatban szerepelnek, a helyszínen az emlékművet helikopterről lehet a legjobban látni. Reméljük, még nagyon-nagyon sokáig.

Sulyok Attiláné

Forrás: erdekesvilag.hu, index.hu, ng.24.hu, jakd.hu, divany.hu, A világ száz csodája. Magyar Könyvklub, 1992.

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép.