Vidám temető Szaploncán

Hát ez csúcs! 50. rész ‒ SzaSzi írása

szaplonca-temeto

Furcsa, de mindenképpen egyedülálló látványosság Máramarossziget közelében, a román-ukrán határon (80 km-re a magyar határtól) található kis falu, Szaplonca temetője, amely a „vidám” jelzőt kapta. A múlt századi, eredetileg görög-katolikus sírkert gyönyörű, kékre festett fejfáinak feliratairól híresült el.

Sokféleképpen értelmezhetjük a halált, attól függően, ki hogyan találkozik vele. A halál a betegnek megváltás, a tovább élőnek mély fájdalom, a csatában küzdőnek hőstett, és még sorolhatnám. De legkevésbé sem humoros, a halállal nem szokás, nem illik viccelődni. Éppen ezért lehetnek furcsák a szaploncai fejfák feliratai. A vidámság tiszteletlenség lenne tőlük?

Ha jobban megvizsgáljuk a román nyelvű szövegeket, rájövünk, hogy nem a halállal viccelődnek, hanem az élettel, vagyis az elhunyt életével szemben ironikusak. A kék színű fejfák naiv festményei az ott nyugvók életéből vett jeleneteket ábrázolnak. A képek beszédesek, így az is sokat megtudhat, aki nem érti a román nyelvű szövegeket. Ezek a feliratok tulajdonképpen az elhunytak „túlvilági monológjai” nyelvjárási, kissé archaizáló nyelven, amely abból is adódik, hogy a mester a központozásra és a helyesírásra mit sem ad. Az 5-10 soros rigmusok viszont jó humorérzékről árulkodnak, és arról adnak hírt, hogy a távozók tényleg megbékéltek a halállal.

„Toader Dumitru vagyok én,
Mindig büszke, nagylegény,
Amíg éltem, ezt szerettem:
Jányokat s a muzsikát
A bort meg a pálinkát.
A jányok is jöttek nyomban,
mikor rájuk kacsintottam.
Aki iszik s mulatozik,
Életbe nem unatkozik
71 évet így éltem
míg e világból kiléptem.”

szaplonca-temeto

Akad, aki baleset, más egy részeges este vagy villámcsapás áldozata lett. És bár a sorokban néha felfedezhetünk némi megrendültséget, mindig a vidámság, a megbékélés kerekedik felül.

„Itt nyugszom idelenn
Pop Ion Pipis a nevem
Megfizettem mindenért
Ahol a halál elért
Valahol Mires hegyén
Rámjött a vagonkerék.
Játékban elmerültem
Vonat alá kerültem.
Anyám sirat vár haza
Nem múlik a bánata.”

„Itt nyugszom én idelenn
Braic Ileana a nevem
Volt öt legénygyermekem
Isten tartsa valahányat
Neked Griga megbocsátok
Bár a késed belémvágtad
Mikor leszúrtál részegen,
De eltemettél tisztesen
Itt a nagy templom tövében
Te is megtérsz majd mellém.”

„Nyugszom én idelenn
Stan George a nevem
Szegény élet, jött a vég
Semmivé lett mint a jég
Illés napján kapáltam
A villám erősebb volt nálam
Apám megharagudott
És anyám se nyughatott
Örökké megsiratott.
Fiatalon távoztam
19 ha voltam.”

„Itt nyugszom én idelenn,
Pop George Ocuta a nevem.
Amíg világomat éltem,
Sok-sok disznyót megperzseltem.
Rengeteg húst is megettem,
Ez lehetett tán a vesztem.
Jó lett volna még pár év,
Még egy kicsi öregség,
De a halál nem hagyott,
A föld alá parancsolt.
Életemnek búcsút mondtam
43 éves korban.”

szaplonca-temeto

És néha pikirtebb, gunyorosabb „üzenetet” is kapunk:

„Itt fekszik az anyósom.
Ha még három napig él,
Ő olvassa, fekszem én.
Akik ide betértek,
Őt fel ne ébresszétek,
Mer még hazatalálna,
S tovább járna a szája.
Ezér úgy viselkedem,
Ide ne merészkedjen.”

A díszes, verses fakeresztek először 1935-ben kezdtek megjelenni. Stan Ioan Patras fafaragó ezzel, mondhatni, divatot teremtett, mert a falubeliek egyre többen kértek hasonlót. Az sem ritka, aki előre megírta saját versikéjét. A mester tölgyfából véste ki az egyedi életképeket, olajfestékkel, élénk színekkel hangsúlyozta a domborműveket, amelyek közül a legjellegzetesebb a „szaploncai kék”. 1997-ben, Patras mester halála után tanítványa, Dumitru Pop-Tincu folytatta a hagyományt, amely mind a mai napig élő. Az elhunyt népművész emlékére díszhelyet szántak a temetőben (a faluban emlékmúzeuma is van), amely az egyedi ötletnek köszönhetően az UNESCO védelme alá is bekerült. Az egyedülálló sírkertet nem csak a falu lakói, az elhunytak hozzátartozói látogatják, ma már turistalátványosságnak számít. Több mint 800 fejfa mesél az elhunytak egyéniségéről, mesterségéről, életének és halálának körülményeiről, amelyből jól kirajzolódik egy egész faluközösség élete.

szaplonca-temeto

A jelenlegi mesternek akad dolga bőven, hiszen a korábbi kereszteket a nap már kiszívta, aljuk korhadásnak indult, restaurálásra szorulnak. Emellett kb. évi tíz új fejfa is kikerül a keze alól. Születnek az újabb rigmusok – szokatlanok, furcsák, viccesek, de mindenképpen értékesek, egy más életszemlélet hű tükrei.

SzaSzi

Források: kirandulastippek.hu, szekelyfoldiinfo.ro, hu.wikipedia.org, youtube.com

A képek a flickr.com és a Wikimedia Commons gyűjteményeiből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezéseivel a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép.

2022.11.02