Gárdonyi Géza édesapja, Ziegler Sándor Mihály gépészmérnöknek tanult Bécsben, fiatalon a magyar szabadságharchoz csatlakozott, és a magyar katonák ellátására alapított kétszáz fős fegyvergyár igazgatója volt Nagyváradon, majd Aradon. A fegyverletétel után elfogták. Bécsi rokonai és ismerősei igazolták a haditörvényszék előtt, miszerint csak névrokona „Kossuth fegyvergyárosának”, így menekült meg. Később kovácsként, gépészként dolgozott, munkája miatt családjával együtt sokszor költözött.

Hét gyermeke közül az író 1863. augusztus 3-án, Ziegler Géza néven, Agárdpusztán született, és Gárdonyban keresztelték meg. Nem volt jó tanuló, de szülei – különösen édesapja – példáját látva sokat olvasott, és korán elkezdett történeteket írni. A gimnáziumot Sárospatakon és Budapesten végezte, de a család anyagi helyzete, valamint a költözések miatt nem folytathatta. Az egri érseki katolikus tanítóképző-intézetbe került. Első írásai Gárdonyi Z. Géza néven, még diákként az egri Füllentőben jelentek meg, Drukk címen pedig saját lapot szerkesztett és rajzolt. Segédtanító és segédkántor, majd népiskolai tanítói oklevelet kapott. Falusi katolikus elemi iskolákban tanított, miközben nehéz anyagi körülmények között élt, hiába küldte el novelláit és írásait különféle lapoknak.

Dabronyban dolgozott katolikus tanítóként, amikor megyei újságokban és a budapesti Néptanítók Lapjában már megjelentek írásai. 1885-ben Pereszlényi János református lelkész, a győri Hazánk szerkesztőjének hívására a lap főmunkatársa lett. A Győri Közlönyben jelent meg első regénye, az Álmodozó szerelem. Tanítóbarát címmel saját lapot alapított. A Garabonciás Diák élclapnak és a Győri Hírlapnak is írt. 1888-ban bemutatták Divatgróf című bohózatát. Ebben az időben megnősült, felesége, Csányi Mária Dabronyból származott. Négy gyermekük született, ám kapcsolatuk hamar megromlott.

Gárdonyi Győr után Szegeden, a Szegedi Híradó munkatársaként vezércikkekkel, napi és bűnügyi hírekkel, szerkesztői üzenetekkel és a tárcarovattal is foglalkozott. 1888-ban a Szögedi Paprika élclapot szerkesztette, és írt a Szegedi Napló számára is. „Bár szelíd ember, hivatásával kapcsolatosan többször kerül a bíróság elé” ‒ olvasható Pintér Jenő róla szóló írásában. Kétszer is párbajozott, második alkalommal – egy cikken összekülönbözve – Újlaki Antallal, akit súlyosan megsebesített. Emiatt rövid időre államfogházra ítélték.

Az Arad és Vidéke lapnál dolgozott, amikor Göre Gábor leveleivel egyre ismertebbé vált, és Feszty Árpád festőművész történeti körkép-vállalatának titkára lett. 1892-től Budapesten a Magyar Hírlap munkatársa volt, és Pósa Lajos gyermeklapjában is publikált. Ekkor már egy ideje feleségétől külön, az édesanyjával élt. Dante Alighieri Isteni színjátékának Pokol című részéhez saját fordítást készített, melyet Babits Mihály is elismert. A Feszty-körkép mintájára az 1896-os millenniumi ünnepségekre tervezett Pokol-körkép munkálatait irányította.

„Szótlan természetű, különc, érzékeny ember volt”, aki nem találta helyét a társasági életben. Néhány írótárssal és művésszel került csak közvetlen baráti viszonyba, köztük a református lelkész, költő Szabolcska Mihállyal és Dankó Pistával, a hegedűs nótaszerzővel, akinek dalszöveget is írt. 1897-ben költözött Egerbe, ahol korábban tanult. Édesanyja vele ment, és négy gyermeke közül két fiát is magához vette. Egy ideig még tartotta a kapcsolatot barátaival, kiadóival, de idővel teljesen visszavonult és remete életet élt, az írószobája és kertje lett a kedvenc helye. Pipázott, és ha írás közben szünetet tartott, szívesen festett vagy hegedült. Anyaggyűjtés céljából sokat utazott, 1898-ban Konstantinápolyban járt az Egri csillagok miatt. Olaszországban, Svájcban, Ausztriában, Németországban is megfordult.

1898-ban lett a Petőfi Társaság tagja, 1903-ban a Kisfaludy Társaságé. 1910-ben Szabolcska Mihály ajánlására a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, majd 1920-ban tiszteletbeli tagjává. Ajánlói Pintér Jenő, Szinnyei Ferenc, Viszota Gyula voltak. 1912-ben Egerben utcát neveztek el róla. Gárdonyi hét nyelven beszélt és fordított. 1899-ben azonban, amikor Mari néni meg a Pista bácsi című elbeszélésének francia fordítása első díjat nyert a párizsi Journal irodalmi pályázatán, a pályamunkát nem ő nyújtotta be, hanem saját írásaként egy francia író. Az igazság később napvilágra került.

Gárdonyi Géza mind újságírói, mind szépirodalmi munkásságában rendkívül sokoldalú volt. A hangsúlyt történelmi regényeiben is a karakterábrázolásra fektette. „Írói főgondom: keresem az emberben az angyalt” ‒ írta a Titkosnaplóban, melyben azokat a gondolatait jegyezte le, többek között a művészetről és a közéletről, melyeket nem a közönségnek szánt. Fiainak is meghagyta, hogy ne hozzák nyilvánosságra írásait, „...csak ha éppen nyomorúságba jutnátok. Akkor, ha ezzel segíthettek a bajotokon, elszenvedem érettetek a világ vállvonását”.

Népies hangvételű novellái és elbeszélései után, a századfordulót követően, az 1900-as évektől egymás után jelentek meg történelmi regényei: Egri csillagok (1901), A láthatatlan ember (1902), Isten rabjai (1908). 1901. március 29-én mutatták be a Nemzeti Színházban A bor című, három felvonásos falusi történetét, melyet a teátrum addigi történetében először, egy éven belül ötvenszer eljátszottak. A Magyar Tudományos Akadémia 1902-ben Péczely-díjjal jutalmazta az Egri csillagokat. Az 1913-ban megjelent Szunyoghy miatyánkja és az 1920-as Ida regénye az első magyar lélektani regények közé tartoznak.

Gárdonyi Géza 1922. október 30-án hunyt el, Eger városa a saját halottjának tekintette. Tordai Ányos ciszterci szerzetes, tanár, irodalomtörténész javaslatára az egri vár földjébe, a Bebek-bástyán temették el, ehhez az egri érsek is hozzájárult, így temetővé avatták, és megáldották az író sírhelyét. Keresztfájára végakarata szerint került a „Csak a teste” felirat.

Budapesten 1923-ban megalakult az Országos Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság, mely a tanító- és tanárírókat fogta össze, Egerben pedig heves megyei írókból és művészekből létrejött a Gárdonyi Társaság. 1926-ban a Dante Könyvkiadó az író fiának, Gárdonyi Józsefnek és a budapesti társaságnak a közreműködésével elkezdte kiadni összes munkáit. Budapesten 1933-ban szobrot állítottak a tiszteletére. Egri csillagok című regényéből 1923-ban Fejős Pál rendezésében némafilm, majd 1968-ban Várkonyi Zoltán rendezésében film készült, és a könyvet számos idegen nyelvre lefordították.

Gárdonyi Géza halálának századik évfordulója alkalmából Eger városa „Tollal a Csillagokig” mottóval szervezte meg a Gárdonyi 100 emlékév eseménysorozatát konferenciákkal, előadásokkal az író munkásságáról. Ennek keretében zajlottak nyáron a Gárdonyi Napok is, melynek zenés és gyermekrendezvényein a turistákra is számítottak, az őszi időszakban pedig a csendesebb, bensőségesebb Gárdonyi Ünnep programjai zajlanak.

Emlékét a győri Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér is rendületlenül őrzi: 2014 június 13-án, a 85. Ünnepi Könyvhét keretein belül a Kisfaludy Károly Könyvtárbanisfaludy Agyagedénybe zárt Isten-sugár – In memoriam Gárdonyi Géza címmel emlékkönyvet mutattak be, idén pedig, 2022. április 27-én a Ménfőcsanaki Fiókkönyvtárban felolvasóestet tartottak a tiszteletére.

Bogár Erika

Forrás: arcanum.com, she.life.hu, hu.wikipedia.org 1, heol.hu, szinhaz.online, gardonyigeza.hu 1, gardonyigeza.hu 2, hu.wikipedia.org 2, iti.abtk.hu, egri-magazin.hu, aludasmatyi.blog.hu, index.hu, moviecops.blog.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép.