A rézműves romák által mesterien formára kalapált rézüst, pálinkafőző tehát ott állt használhatatlanul, valamit tenni kellett. És ha a falu ezermestere, kovácsa sem vállalkozott a javításra, akkor még mindig meg lehetett érdeklődni (leginkább a kocsmában), hogy hol, melyik falu határában láttak táborozni foltozókat, foltozással foglalkozó cigányembereket, akiket Magyarországon leginkább kolompároknak hívtak. Sátorlakó, vándorló népcsoport voltak a cigányságon belül, ma legtöbbjük Bács-Kiskun megyében, Kiskunhalas, Kiskunmajsa és Kecel környékén él. Azt is tudnunk kell, hogy a rézüstök kikalapálóit, a rezeseket is gyakran kolompároknak mondja a népnyelv. Talán csak az választhatja el a két csoportot, hogy a rézművesek nevükből is adódóan elsősorban rézlemezekkel dolgoztak, míg a foltozók gyakran használtak bádogot is.

A foglalkozásból vezetéknév lett: Kolompár Kálmánné, pipával (Thorma János Múzeum CC BY-NC-ND)

Ebből a bádogból aztán a kolompárok, ha már megtelepedtek az észak-amerikai indiánokéhoz hasonlatos sátraikban, a javítások mellett új árut is készíthettek. A sok használatban szétégett tepsi helyett a sparheldt sütőjének megfelelő méretű újat hajtogattak. Vagy készíthettek új bádogvödröt is ahelyett, amelyik szerencsétlen módon beleesett a kútba, és már nem lehetett kihalászni. Ugyanígy erősebb anyagok felhasználásával üstházakat és dobkályhákat is tudtak varázsolni esetleg, de mégis elsődleges feladatuk a javítás, reparálás volt. Amihez a foltozóanyagok (rézlemez, bádog) mellett sínvasból, vagy esetleg keményfából készített üllőket használtak. Ezeket a földbe, vagy valamilyen nagyobb fába verve rögzítették. A szerszámaik közül a legfontosabb a metszőolló, metszőfogó mellett a kalapács volt, de más fogókat, reszelőket és lyukasztókat is használtak.

Kolompár cigányok Kunffy Lajos 1929-es festményén (Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum CC BY)

A foltozás menete a lyuk, hiba méretétől függött. Ha az kicsi volt, akkor egy vastagabb drótot, szegecset kalapáltak szét benne. Ha már a lyuk mérete miatt lemezt kellett használni, akkor kívülre és belülre is készítettek egy-egy, jobbára kerek foltot, majd ezeket szegecsekkel rögzítették az edény falához. De használhattak faszénen, vagy később benzinlámpával olvasztott cint is a foltozáshoz. Nagyobb munka volt a vödrök, vízforraló bádogfazekak új fenekének az elkészítése. Itt „peremezéssel” dolgoztak, a megfelelő méretre vágott új, kör alakú fenéknek, és a vödör aljának is peremet hajtottak, majd a kettőt pontosan összeillesztették és összekalapálták. Fizetségre ezekért a munkákért leginkább élelmiszert kértek az „ügyfelektől”, ha pedig egy-egy helyen nem akadt már több munka, hát szedték a sátorfájukat, és továbbálltak.

Címlapkép: Cigányok megjelenítése az Ezredéves Kiállításon, 1896-ban (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum CC BY-NC-ND)

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu

A cikksorozat korábbi részei:
I. rész: Vándorlók, vándorok
II. rész: A vándorkereskedők
III. rész: Szódás, fagylaltos, meszes, dinnyés
IV. rész: Kik is voltak azok a kupecek?
V. rész: A vándorcigányok
VI. rész: Cigányok és a Habsburgok
VII. rész: A teknővájók
VIII. rész: Szegkovácsok
IX. rész: Rézművesek