Ahol háború van, ott hadifogoly is, azok ellátásának feladata pedig a hadijog szerint a foglyul ejtőé. Nem sokkal az I. világháború kitörését követően már szükségessé is vált ennek a kérdésnek a rendezése. Stratégiai és logisztikai szempontok figyelembevételével számos fogolytábort létesítettek a monarcia területén is. A tábor területe 251 katasztrális holdon volt. A területek nagy része a közeli Nagysimonyihoz, míg kisebbik része Kissitkéhez tartozott. Hivatalos elnevezését azonban a célállomáskánt megjelölt ostffyasszonyfai vasútállomás után kapta, ahonnan később szárnyvasutat is létesítettek.

A hadifogolytábor felépítése 1915 májusában kezdődött. Hazai szakemberek, orosz, szerb hadifoglyok munkája eredményeként néhány hónap alatt egész barakk-város létesült. A kerítéssel körülvett tábor 40-50 ezer hadifogoly egyidejű elhelyezésére szolgált. A létesítményben fennállásának négy éve alatt több mint százezer hadifogoly fordult meg: 55.000 orosz, 42.000 román, 23.400 olasz katona. A tábor 1918 végéig működött, Schön Árpád parancsnok október 27-én a teljes feloszlatásáról tett jelentést a hadügyminiszternek.

A létesítmény javarészt önellátó volt, a parancsnokság földterületeket bérelt, ahol hadifoglyok dolgoztak, akik a végzett munkáért külön juttatásban részesültek, saját tábori pénz formájában. A hússzükséglet egy részét a disznóhizlalda adta. Szívesen dolgoztak a tábor foglyai a különböző műhelyekben, vagy hadimunkásként is. A háromszori napi étkezést szintén a tábor konyhájában és sütödéjében dolgozó hadifoglyok munkájával biztosították. Kultúrprogramok, énekkarok szervezésével, barkácsolással próbálták a szabadidőt hasznossá tenni. A fogság, a honvágy, a családtól való elszakítottság lelki terheit a tábori lelkészi szolgálat igyekezett enyhíteni.

Mindezek ellenére a fogolytáborban egyáltalán nem volt idilli az élet. A fából készült épületeket télen is csak alkalmanként fűtötték. Egy-egy barakkban 100-200 ember zsúfolódott össze. Az összezártság és az alultápláltság kedvezett a fertőző betegségek terjedésének, sokan pedig súlyos sebesülések utóhatásaitól szenvedtek. Az óvintézkedések ellenére a betegosztály barakkjait gyakran töltötték meg a betegek. A hadifoglyok gyógyítását szakképzett orvosok és a hadifoglyokból álló személyzet végezte. Óhatatlanul bekövetkeztek azonban halálesetek, ezért szükségessé vált egy temető kialakítása.

A táborhoz közel, 6000 négyszögöl területen alakították ki a sírkertet. A létesítmény bezárása után a temető gondozatlanul maradt. Mai rendezett arculatát, emlékpark jellegét az 1930-as évek elején kapta, elsősorban dr. Gerlits Elek celldömölki járási főszolgabíró áldozatos és kitartó munkájának köszönhetően. A temetőt díszbokrokkal, díszfákkal telepítették be. Középponti helyén kis halmot emeltek, és egy emlékoszlopot állítottak az itt nyugvóknak. Kavicsos utakkal választották el az egyes nemzetek fiait, minden náció parcelláját obeliszkekkel jelölték meg. A hantok fölé katonás rendben elhelyezett egyszerű, katonai jelvénnyel és azonosító számmal ellátott sírköveket emeltek. Ezeket nagyrészt Hudetz József szombathelyi kőfaragó mester készítette. Az obeliszkek felirata alapján 5401 katona (718 olasz, 4337 román, 333 orosz és 13 szerb) nyugszik megjelölt sírokban, illetve megközelítőleg 5000 elhunytat helyeztek el tömegsírokban. Készítettek egy temetkezési vázlatrajzot a sírkertről, s létezett egy nyilvántartó könyv is, amelynek segítségével visszakereshető volt, hogy ki nyugszik az adott sírban.

Gerlits doktor volt az, aki 1931. november másodikára, az emlékhely ünnepélyes felavatására meghívta az olasz, román, orosz katonai attasékat. A tervezettnél szerényebb ünnepségen a jelenlévők hitet tettek amellett, hogy utólag végtisztességben részesítik azokat, akiket a háború vihara ide sodort a fogolytáborba. A két világháború között a környékbeli települések rendezték a halottak napi megemlékezéseket.

A második világháború után, hosszú évekig szándékos hallgatás övezte az egykori fogolytábort és temetőjét. Az elhanyagolt temetőt a Vas Megyei Temetkezési Vállalat mentette meg. 1986-tól gondozták a sírokat, folyamatosan felújították, és végezték a parkosítási munkákat. A rendszeres karbantartáshoz hozzájárult Vas Megye Tanácsa, illetve a rendszerváltást követően Vas Megye Önkormányzata is. Ebben a munkában a kezdetektől fogva részt vesz Ostffyasszonyfa Község Önkormányzata, majd 2004-től a Nagysimonyi Község Önkormányzat, valamint a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum is.

A magyarországi Olasz Nagykövetség 1987-től anyagilag támogatja az olasz sírok folyamatos gondozását, és a követség tisztviselői évről évre megkoszorúzzák honfitársaik sírjait. 1989-óta minden évben halottak napi megemlékezéssel, 1994-től pedig tábori püspöki szentmisével és ökumenikus igeliturgiával kísért ünnepségen emlékeznek a fogolytábor temetőjében nyugvó halottakra, a háborúk mindenkori áldozataira és hőseire.

Réges-régen vége az első világháborúnak. Több, mint száz éve, hogy itt nyugszanak a katonák, akik szülőföldjüktől távol, szeretteiktől elszakítva haltak meg. Cikkünk végére Gyóni Géza – maga is háborús halott – verse kívánkozik, mert nálánál érzékletesebben talán senki sem fogalmazta meg a kisemberek sirámát, amikor közeledni látták a háborút és a „hősi” halált.

Gyóni Géza: Cézár, én nem megyek

Vérben úszik vad hegyek orma,
Paskolja vér; paskolja ár.
S engem a halál-dáridóra
Cézár parancsa vár.

Itt hagyni minden szentet, drágát,
Asszonyt, búzát, bort, dalt, zenét:
Cézár parancsa nem kegyelmez.
Kell a halál-cseléd.

Már összeszedtem kis cókmókom.
Indulni kell. Jaj, hogy lehet.
Vérben úszik vad hegyek orma.
Cézár, én nem megyek.

Cézár, lásd, ép a szüret áll már,
Gerezd hegyén tömött gerezd.
Vérben úszhat vad hegyek orma,
A földem nem ereszt.

Cézár, énnekem asszonyom van,
Forróölű, dalos, szelíd.
Te éretted jaj, hogy áztassam
Könyűvel szemeit.

Kicsi, szegény, ijedt fiókák
Fogják, lásd, erős térdemet.
Cézár, ki visel gondot rájuk,
Ha gőgöd eltemet?

Vért szűr a pajzs Hispániában,
Rengenek a sötét hegyek.
Bús fürtnek a halálszüretre
Cézár, nem mehetek.

Nekem nem házam a te házad.
Nekem nem fáj a bánatod.
Éntőlem véres koronádat
A sárba vághatod.

Mit bánom én Hispániát,
Ha gyémánt-hegyeket terem;
Minden drágakövednél drágább
Az én rongy életem.

Élet, élet, szent gyönyörűség,
Egyetlen, mely nekem ragyog.
Cézár, az életem felett
Én is cézár vagyok.

Melyik Isten nevében trónolsz?
Mily őrület adott jogot:
Hogy istenadta életemmel
Játszik a pallosod?

...Soracte ormán zöld az erdő,
Szívem élet-vágytól dagad,
Jer, asszonyom... A koronádat
Cézár, védd meg magad.

Vagy küldj hamar pretóriánust
Üsse szét e dacos fejet,
De bitangul a mészárszékre
Cézár, én nem megyek.

(1912)

A hadifogoly-temető előzetes bejelentkezés alapján látogatható. Időpont egyeztetés: Polgármesteri Hivatal, Ostffyasszonyfa (06/95/394-001); Petőfi Sándor Általános Művelődési Központ – Általános Iskola, Ostffyasszonyfa (06/95/394-008).

Berente Erika
Fotók: Berente Erika, Kiss Géza

Fotógaléria: Az ostffyasszonyfai Császári és Királyi Hadifogolytábor sírkertje

Berente Erika és Kiss Géza fotói

32 kép

 

Felhasznált irodalom:
Az I. világháború emlékeztetői Pozsony vármegyétől a Muravidékig. Összeáll. Bedécs Gyula, Trukáné Katona Zsuzsa. [Győr] : Universitas-Győr Nonprofit Kft., 2010
Hadtörténeti Intézet és Múzeum. Hadisír nyilvántartó (hadisir.militaria.hu)
Laky Dezső: Ostffyasszonyfai hadifogolytábor története. Celldömölk : Vas megyei Népművelői Tanácsadó, 1971 (cellbibl-digit.cellkabel.hu)
Ostffyasszonyfa honlapja (ostffyasszonyfa.hu)
Tudta, hogy a monarchia egyik legnagyobb hadifogolytábora Ostffyasszonyfán volt? (nyugat.hu)