Anthony Kiedis 60

tmoni írása

anthony-kiedis

1962-ben ezen a napon, november 1-jén született Anthony Kiedis, a Red Hot Chili Peppers (1983) amerikai alternatív rockegyüttes alapító tagja, frontembere és dalszerzője. Zenekarával hat Grammy-díjat gyűjtött be, és bekerült a Rock and Roll Hírességek Csarnokába. A roppant kreatív zenész utánozhatatlan stílusát dalszövegeiben, az éneklésben és színpadi előadásmódjában teremtette meg.

A michigani Grand Rapidsben született. Apai nagyapja a családjával Litvániából vándorolt Amerikába, így az édesanyja öröksége volt az angol, ír, francia, holland és mohikán vér. Mivel szülei 3 éves korában elváltak, gyerekkorát az anyjával töltötte, de minden nyáron meglátogatta apját Hollywoodban, akivel annyira egymásra találtak, hogy 12 éves korában hozzá költözött, ami egyáltalán nem tett jót neki: a színészként nehezen boldoguló apa kábítószert árult, így Anthony már nagyon korán kapcsolatba került a drogokkal. Kiedis a Fairfax High Schoolba járt, ahol megismerkedett leendő bandatársával, Flea-val (1962), az ausztrál származású basszusgitárossal, s a legjobb barátokká váltak. Kiedis 15 évesen találkozott Hillel Slovak (1962-1988) izraeli származású gitárossal, miután látta őt Anthym zenekarával fellépni. Ez a középiskolában alakult rockegyüttes szolgált az RHCP magjaként, mivel először Flea, majd Anthony is bekerült. Slovak, Kiedis és Flea gyakran használtak LSD-t, heroint, kokaint és speedet rekreációs céllal, ennek ellenére Anthony kiválóan teljesített az iskolában, kitüntetéssel érettségizett, és felvették a Kaliforniai Egyetemre (UCLA), de két év után abbahagyta.

hillel-slovak

Hillel Slovak 1983-ban

A három barát közösen kezdett zenét szerezni (békés punk rock), és az Anthym dobosával, Jack Ironsszal (1962) 1983-ban megalakították a Tony Flow and the Miraculously Majestic Masters of Mayhem nevű bandát, s ezt nevezték át később Red Hot Chili Peppersre. Éjszakai klubokban léptek fel, többek között sztriptízbárokban is, ahol mindössze egy zoknit viseltek a hímtagjukon. Kiedis ezen ötlete nagyon hasznos marketinghúzásnak bizonyult: ismertséget és egyre több fellépést szerzett a csapatnak, valamint lemezszerződést az EMI-vel (1931-2012). Slovak és Irons azonban úgy döntöttek, hogy elhagyják az együttest egy „komolyabb” jövő kedvéért, amit Anthym zenekarukkal képzeltek el, ami időközben már What Is This néven futott. Így ők nem szerepeltek az RHCP debütáló albumán, helyüket Cliff Martinez (1954) dobos és Jack Sherman (1956-2020) gitáros töltötte be. De Anthony úgy érezte, barátai nélkül a zenekar már nem ugyanaz. Az első, cím nélküli lemez megjelenése (1984) és a bemutató turné után Shermant a szakmai nézeteltérések miatt kirúgták, és Slovak visszatért a formációba. Még a második korong, a Freaky Styley (1985) sem hozta meg a várva várt sikert. 1986-ban a What Is This feloszlott, és Irons is visszatért az együttesbe. Sajnos Flea, Slovak és Kiedis is egyre mélyebbre süllyedt a heroinfüggőség gödrébe a harmadik lemez, a The Uplift Mofo Party Plan készülése közben.

anthony-kiedis-flea

Kiedis és Flea 1989-ben

Anthonynak emiatt nem is volt motivációja a munkához, így az nagyrészt a többi zenészre maradt. Felszólították barátjukat, hogy menjen elvonóra, aki édesanyjától kért útmutatást, aki elcipelte egy rehabilitációs programba. Eredmény: 11 éves kora óta először volt teljesen tiszta, és lelkesedéssel vetette bele magát a munkálatokba. Ez mindössze 50 napig tartott, mert úgy érezte, az elvonási tünetek akadályozzák szakmai kiteljesedését. Újra a drogok rabságában találta magát, ami ugyan jót tett a zenei teljesítményének, de megbízhatatlansága és kiszámíthatatlansága akadályozta a lemezfelvételt, és rányomta a bélyegét a banda működésére. A lemezbemutató turné során, 1988-ban Slovak meghalt herointúladagolásban. Irons képtelen volt feldolgozni barátja halálát, ezért kilépett a zenekarból, Kiedis viszont újabb rehabra ment (ezúttal 5 évig maradt tiszta). Két új tag került az együttesbe: DeWayne McKnight (1954) gitáros és DH Peligro (1959) dobos. Azonban McKnight stílusa nem illeszkedett az RHCP-éhez, így új gitáros után kellett nézniük. Peligro hozta a formációba a fiatal, de zseniális John Frusciante-t (1970), aki azonnal lenyűgözte Anthonyt. Elkezdtek dolgozni az új lemezen, a dobost is lecserélték Chad Smith-re (1961), s így készült el a Mother’s Milk, ami még mindig nem hozta meg az áttörést, de már jóval nagyobb figyelmet kapott, mint eddigi munkásságuk.

Az 1991-es Blood Sugar Sex Magiket jól fogadta mind a kritika, mind a közönség (7 millió példányban fogyott), amiben nem kis része volt a kislemezként is megjelent, Kiedis szövegére készült Under The Bridge-nek, amit nyugodtan nevezhetünk a funk rock egyik legkiemelkedőbb darabjának, valamint a Grammy-díjas Give It Away-nek. A lemezbemutató turné is sok érdeklődőt vonzott, amit Frusciante nagyon rosszul viselt, ki is lépett a zenekarból. 1994-ben Anthony visszaesett függőségébe, és a következő hat évben ezzel küszködött: hol tiszta volt, hol nem. 1995-ben jelent meg a One Hot Minute, melyen már az új gitáros, Dave Navarro (1967) játszott. Ez a hatodik album jelentősen eltért az együttes addigi funk-punk hangzásától, és igen vegyes fogadtatása volt. Navarro komoly drogproblémákkal küszködött, ami feszültségekhez vezetett Kiedis-szel, így megváltak tőle, és visszahívták Frusciante-t, akiről úgy érezték, hogy a banda szerves része. Az eredmény a Californication (1999) lett, mely a zenekar legnagyobb kereskedelmi sikere. A lemez hangzásvilága – Frusciante-nek köszönhetően – megváltozott, és olyan slágerek kaptak rajta helyet – a Californication mellett ‒, mint az Around The World, a Parallel Universe, a Scar Tissue vagy az Otherside.

2000-ben Kiedis végképp felhagyott a drogokkal, ami nagyon jót tett az együttesnek. Jött a By the Way 2002-ben, amiben megint meg tudtak újulni. A címadó dal és az On Mercury – több más számmal együtt – világsláger lett. Teljes összhangban tudtak dolgozni, éppúgy, mint a Grammy-díjjal kitüntetett Stadium Arcadiumon (2006). Meg is látszott a zenei anyagokon, hiszen mindkettő sikert aratott mind a szakmánál, mind a közönség körében. Ment a szekér velük, rengeteget koncerteztek. A dupla Stadiumon majdnem 30 dal kapott helyett, s köztük olyan gyönyörűségek hallhatók, mint a Dani California vagy a Snow (Hey Oh). Sajnos ezután Frusciante – a baráti viszonyt megtartva – kilépett az együttesből, helyét Josh Klinghoffer (1979) foglalta el.

A két lemez között Kiedis kiadta önéletrajzi könyvét is, Scar Tissue – Chili a sebre címmel, mely nemzetközi bestseller lett, s amelyben perzselően őszintén beszél ámokfutásnak is beillő életéről. 2011-ben megjelent a tizedik korongjuk, az I’m with You, rajta olyan dalokkal, mint a The Adventures of Rain Dance Maggie. A lemezbemutató turnét azonban el kellett halasztani, mert Anthony többszörösen sérült lába, mellyel már 2006 óta kínlódott (színpadi sérülés) már nem bírta a gyűrődést, és meg kellett operálni (már 15 évesen is volt egy súlyos háttörése, mikor betépett állapotban háztetőkről ugrált medencébe, és egyszer elvétette a célt). 2014-ben felléptek a Super Bowlon Bruno Marsszal (1985). Megjelent Fandemonium címmel egy könyv az RHCP-ről, melynek kapcsán egy kötetbemutatós-dedikálós körútra ment Kiedis, és mindenféle tévéshow-ba hívták. 2015-ben megkapta a Library of Congress Gershwin-díját a populáris zenéhez való élethosszig tartó hozzájárulásáért.

2016-ban jelent meg a The Getaway, mely az együttes újabb megújulását hozta, bár ez nem minden rajongónak tetszett, hiszen ez a fajta zene már elég messze volt az eredeti funk-punk-rock hangzástól. Ekkor látogattak el Budapestre, ahol 2 parádés arénakoncertet adtak. Csak egy dolog hibádzott: nem Frusciante gitározott… 2019-ben állt helyre a világ rendje, mikor a zseniális gitáros visszatért a zenekarba, és a 2022-es Unlimited Love-ot népszerűsítő turné során már őt láthatta-hallhatta a magyar közönség. Még ebben az évben napvilágot látott a 13. stúdióalbum, a Return of the Dream Canteen.

Kiedis – apja jóvoltából – tinédzserként kisebb szerepeket kapott néhány filmben (pl. F.I.S.T., 1978), és a kilencvenes években újrakezdte a filmezést. Egy huligán szörföst alakított Kathryn Bigelow (1951) Holtpont (Point Break, 1991) című bűnügyi filmjében Patrick Swayze (1952-2009) és Keanu Reeves (1964) oldalán, de játszott Adam Rifkin (1966) A hajsza (The Chase, 1994) c. munkájában is Charlie Sheennel (1965), valamint szerepelt a Bob and the Monster (2011) c. dokumentumfilmben is. Kipróbálta magát executive producerként is (Low Down, 2014), és karitatív tevékenysége is ismert. Egy gyermeke van Heather Christie (1986) modelltől, Everly Bear (2007).

tmoni

Forrás: angol és magyar Wikipédia, Starity, IMDb, contactmusic.com, Britannica, National Today, Rockinform, Biography, The Famous People, 24celebs.com

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép.

A YouTube-ra feltöltött videók beágyazása a nyilvános videómegosztó webhely API általános szerződési feltételeinek betartásával történt, a feltöltők/tulajdonosok felhasználók felé történő általános engedélyét követve. A beágyazott videók a következő linkeken találhatók a feltöltők megnevezésével: 1. videó; 2. videó; 3. videó; 4. videó; 5. videó.

2022.11.01