Hochenwerfen várát az invesztitúra harcok idején, a 11. században a salzburgi hercegérsek parancsára kezdték építeni egy időben a salzburgival. Később többször bővítették, megerősítették. Érdekes, hogy írott forrás mégis csak 1570-ben tesz róla először említést, talán azért, mert az 1500-as években lázongó parasztok porrá égették.

A belső várudvar madártávlatból

A hely stratégiai fontossága nem évült el, ezért új várat emeltek (1529-1540, majd 1563-1580 között), ami harangtoronnyal gazdagodott. És milyen az élet? A munkát azokkal végeztették büntetésképpen, akik részt vettek a gyújtogatásban. Itáliai mintára a korszak legmodernebb építményét húzták fel.

A várudvar, háttérben az Alpok lélegzetelállító csúcsaival

A 900 év alatt az erőd a régió „ura” volt, még a II. világháborúban is hasznosították a németek katonai célokra, majd azt követően az osztrák csendőrség kiképző központjaként működött egészen 1987-ig. A történelem során sokáig szolgált börtönként is, sötét hírneve elrettentően hatott. Leghíresebb foglya Wolf Dietrich von Raitenau érsek volt, akit 1611-ben átmenetileg tartottak itt rácsok mögött. Ma már turistalátványosság, ami nemcsak mesél a múltról, hanem meg is eleveníti azt.

Tevékenyen zajlik az élet a várudvaron

Az Alpok-Adria bringaút közvetlenül a várhegy tövében fut, így nem is kérdés, hogy meghódítjuk a „sasfészket”. Fészeknek titulálni nem túlzás, bár talán helyesebb sólymot emlegetni, hiszen az útikönyv igazi élményvárat ígér, amelynek legnagyobb látványossága a naponta kétszer tartott sólyombemutató és -röptetés. Ez igazi kuriózum, amiről semmiképpen nem szeretnénk lemaradni, így késő délután révén a 155 méter magas meredek sziklafalat nem a gyalogúton küzdjük le, hanem a modern kor vívmányát, a siklót használjuk.

A vár meghódítása kerékpárral és lifttel

Rácsos kapun át lépünk a börtönszerű, szűk elővárba, majd innen a belső udvarba. Az ott zajló élet jól oldja a komor bástyák, falak, tornyok hangulatát, és azonnal a középkorba repíti a látogatót. Magas színvonalon, ám kézi erővel és hagyományos szerszámokkal készülnek itt a portékák. Jól megfigyelhetjük, hogyan formálódik az izzó vas a kovács üllőjén, hogyan szironyoz a bőrös, a szabónál pedig középkori kosztümöket is próbálgathatunk.

A turisták előtt nyitva áll a kapu

Az épület legrégebbi részei közé tartozik a román stílusú maradványokat tartalmazó kápolna. Az oltára 1650-ből való, Konrad Schwarz építette. Közepén a „Mária gyermekével” szobor az 1480 körüli időkből. Az oltárt egy püspök, Szent Katalin és Szent Zsigmond szobrai keretezik. A mellékoltárok korábbiak, 1550 és 1560 között készülhettek. A jobb oldalin Szent Bennó, a bal oldalin Jézus Krisztus képe látható.

A sólyomászbemutató kezdetéig pedig felfedezésre csábítanak az épület érdekességei: a kiterjedt fegyvergyűjtemény, a solymászmúzeum, az erődkápolna, a szurokfőző, a sötét lépcsők, a kínzókamra, a függőtorony, a hercegérseki lakosztály, a harangtorony, és még sorolhatnám. A nyelvismeret sem akadály, mert modern audio guide-ok mindezekről magyarul is mesélnek, ha igényeljük.

A solymászbemutatók helyszíne az alsó várudvar

Az 1968-ban készült legendás háborús kalandfilm, a Kémek a Sasfészekben (eredeti címe: Where Eagles Dare) egyes jeleneteiben a vár „Schloss Adlerként” jelenik meg. (A felvonós jelenetek az Ebensee-i Feuerkogel-Drahtseilbahn-nál készültek.) A forgatásra, a kulisszák mögött zajló sztorikra, a főszereplő Richard Burtonre azóta sem múló lelkesedéssel emlékeznek meg a helyiek. Erről egy látványos interaktív mozgóképes kiállításon győződhetünk meg.

Filmkockák és filmbeli eszközök

Évszázadokon át, leginkább a kora középkor óta nemes úri szenvedély volt a madarakkal való vadászat. Itt ma is büszkén őrzik és mutatják be ezt a hagyományt. Az érdeklődés óriási! Hömpölyög a nép az alsó vár lankás udvarára. A padok hamar betelnek, sokan a dús alpesi fűre telepednek. A kilátás lélegzetelállító, a Tennengebirge zordon szirtjei fenséges kulisszaként szolgálnak a következő produkciónak. Jól felépített, látványos showműsorral érkeznek a solymászok, akik a kisebb madarak reptetésével kezdenek, majd a hatalmas, 2 méter szárnyfesztávolságú légivadászok attrakcióival villanyozzák fel az egybegyűlteket. Sólymok, sasok, keselyűk, vörös kányák repülnek szabadon a kéklő nyári égen, mint a szél. Jól illenek az Alpok kopár szirtjei övezte környezetbe, vadásztudományukat, idomíthatóságukat megtapasztalni pedig fantasztikus élmény.

Sebesen, halkan repülnek a légivadászok

Vége a műsornak, de mintha a vár „fogva tartana” bennünket, a belső udvaron látványos vitézi csetepatéba csöppenünk. Az improvizatív fegyvercsörgés innen-onnan előcsal egy-egy „mein Gott”-ot. Aztán megnyugszanak a kedélyek, és a vitézek a söröző hűvösébe vonulnak vissza. Az egész természetes és élvezetes!

Csetepaté a várudvaron

Ausztria egyik leghíresebb és legnagyobb épségben maradt középkori vára él, mesél, múltba röpít. Büszke 900 éves védelmi szerepére, 700 év válogatott fegyverkincsére, Ausztria első solymászati múzeumára, festői környezetére.

A történelem folyamán előfordult, hogy elpusztult, hogy többször nagyon leromlott az állapota, hogy tűzvészben súlyosan megsérült, sőt volt, amikor el is akarták bontani. Ma mégis virul, honlapján olvasható, hogy rengeteg rendezvény helyszíne. Vajon milyen lehet itt egy fáklyás éjszakai túra? Vagy egy havas adventi vásár?

Élmények, írás: SzaSzi
Fotók: Horváth Csaba

Fotógaléria: Hochenwerfen, egy igazi ''sasfészek''

Horváth Csaba fotói

21 kép

 

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 2. kép; 4. kép; 9. kép; 10. kép; 15. kép; 16. kép; 17. kép.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Az osztrák szakasz
2. rész:  Az olasz szakasz
3. rész:  Megérkezni Salzburgba
4. rész: Hellbrunni vigalom