Október 20. ‒ A csontritkulás világnapja

Sulyok Attiláné írása

csontritkulas-osteoporosis

A csontritkulás a világ egyik leggyakoribb betegsége, a felnőtt lakosság jelentős hányadát érinti, ugyanakkor megfelelő életmód és táplálkozási szokások mellett nagyrészt megelőzhető és kezelhető. Október 20-adika minden évben a csontritkulás elleni küzdelem jegyében indított kampányokkal telik világszerte.

Az elsőként 1996-ban, az Egyesült Királyságban működő National Osteoporosis Society által megrendezett eseményhez már több mint 90 ország csatlakozott. A kezdeményezés az International Osteoporosis Fundation (IOF) nemzetközi alapítvány szervezésében, az egyes országok betegszervezeteinek helyi eseményeivel kiegészülve a betegség elleni küzdelem kapcsán kíván rávilágítani a megelőzés, a diagnosztizálás és a kezelés legfontosabb aspektusaira.

Latin eredetű szóval oszteoporózisnak nevezzük a csontok tömegének és mésztartalmának csökkenését, amely együtt jár a törések kockázatának fokozódásával. A betegség neve is azt jelenti: porózus, lyukacsos, üreges csont. A csonttömeg az életkortól függően változik, az emberi csontok szövetállománya eleinte nő, majd tömege fogyni kezd. A maximális csonttömegét az ember életének 35. évére éri el. A betegség elsődleges megelőzése már gyermekkorban megkezdődik, nagyon fontos a kalciumfogyasztás (tejtermékek, zöldségek, csonthéjasok), a megfelelő D-vitamin-bevitel (a kalcium csontokba való beépülését segíti), a rendszeres testmozgás, a mérsékelt koffein- és alkoholfogyasztás, a dohányzás mellőzése (az élvezeti szerek kalciumot vonnak el a csontszövetből).

Ha a csontképző- és a csontlebontást végző sejtek összehangolt működése megbomlik, és nagyobb mértékű csontvesztés következik be, ekkor beszélünk csontritkulásról, melynek során a csontok tömege és mésztartalma csökken, ez pedig a spontán törések (leggyakrabban csukló, combnyak, medence) kockázatának megemelkedésével járhat. Gerincfájdalmak, testtartási hibák, gerincsérülések is jelentkeznek. Az öregedés következtében jelentkező csontritkulás természetes folyamat, a betegség a világon több százmillió embert érint, Magyarországon a lakosság mintegy 10 százalékát. A csontritkulásos esetek 80 százalékát elsődleges oszteoporózis adja, melynek két formája van: a posztmenopauzális és az öregedéssel összefüggő csontritkulás. Másodlagos oszteoporózis számos betegséghez társulhat, de szerencsére ritkán fordul elő.

A változás korában minden harmadik nő és az időskorúak jelentős része szenved ebben a betegségben, legalább háromszor annyi nő betegszik meg benne, mint férfi, de hangsúlyozni kell, hogy a csontritkulás mindkét nemet érinti! Élete során nagyjából a nők fele szenved el oszteoporózishoz kapcsolódó csonttörést, akiknek a negyede-fele épül fel teljesen belőle. A férfiak szervezetének nagyobb a csonttömege, és az életkorral összefüggő csontvesztés csak 60-65 éves korukban kezdődik. A csontritkulás kialakulásában öröklött és alkati tényezők egyaránt szerepet játszanak. Öröklött rizikótényező a tejfehérje- vagy tejcukor-érzékenység, mert a tejjel éppen az egyik legfontosabb kalciumforrást veszíti el az ember. Az életmódbeli tényezők pedig megfosztják a szervezetet a szükséges kalciumtól.

Akkor alakul ki betegség, ha a csontállomány leépülése olyan mértékűvé válik, hogy fájdalom jelentkezik, vagy csökken a mozgásképesség. A legfontosabb tünetek a kisebb erőbehatásra keletkező sorozatos csonttörések. A gyógyulás ilyenkor sajnos ritkán tökéletes, a gerinc a legtöbbször deformálódik, jelentősen csökken a testmagasság. Az időskori oszteoporózisban a csípőtáji törések (combnyaktörés) a legjellemzőbbek, ez a törés jelentős mozgáskorlátozottságot, sőt akár halált is okozhat (arányuk meghaladja az 50%-ot) a szövődmények miatt.

A betegséget csontsűrűség-méréssel szokták diagnosztizálni. A módszer lényege, hogy minél nagyobb tömegű a csont, annál jobban elnyeli a sugárzást, a ritkább, kisebb tömegű csont kevesebb energiát nyel el. A mérés során a legveszélyeztetettebb területeken mérik a csont tömegét, majd az eredményeket összehasonlítják az optimális csonttömeggel. Más módszerek is rendelkezésre állnak, ilyen az ultrahang és a kvantitatív komputer tomográfia. Gerincröntgen vizsgálattal is felismerhetők a csigolyák törései.

Egyénenként rendkívül változó a betegség lefolyása. A csontritkulás kezelése nehéz, melynek három fő része van: a fájdalom csillapítása, a meglévő csontállomány megőrzése, valamint a mozgáskészség javítása. A gyógyszeres kezelés és vitaminpótlás mellett a legfontosabb a rebdszeres mozgás, amely – ha az életkornak megfelelő – nem veszélyezteti a csontokat, viszont javítja az általános erőnlétet és a közérzetet. A táplálkozáson belül három tényezőre kell odafigyelni: az életkornak megfelelő kalcium- és D-vitamin ellátásra, valamint az optimális testsúly elérésére és megtartására. A felnőtt összsúlyának egyötödét teszi ki a csontváz, melynek legfontosabb feladata a támasztás, a mozgás. A csontok hatalmas mészraktárnak is tekinthetők, a hiányzó kalciumot a szervezet a csontból elvett kalciummal pótolja.

A csontritkulást sajnos legtöbbször csak későn, általában csonttörés alkalmával ismerik fel. Minél korábban észrevesszük a veszélyt, annál nagyobb az esélye a sikeres kezelésnek. Számtalan lehetősége van a csontritkulás megelőzésének és kezelésének. Rajtunk múlik, hogy ezt a folyamatot kitoljuk, akár évtizedekkel is!

Sulyok Attiláné

Források: Dr. Ursula Jakob: A csontritkulás természetes gyógyítása; medicover.hu; webbeteg.hu; hazipatika.com; neak.gov.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.

2022.10.20