Bevallom, elfogult Connelly-rajongó vagyok, aki képes mindent elnézni neki, például azt, hogy úgy éreztem, a könyvet helyenként kissé túlírta. Fogjuk rá arra, hogy az új széria indításával megpróbált a lehető legóvatosabb lenni. Ráadásul itt merészkedett először a jogi thriller mezejére.

Mickey Haller védőügyvéd Los Angelesben. Prostituáltak, kábítószer-kereskedők, mindenféle bűnözők ügyeit vállalja el. A legtöbb esetben nem a védencei ártatlanságát igyekszik bizonyítani a bíróságon (mert azzal tisztában van, hogy az ügyfelei általában nem ártatlanok), hanem a rendszer kiskapuit próbálja megtalálni, és az ügyeket a lehető legkedvezőbb módon lezárni. Egy Lincolnnal járja a várost (innen a regény angol címe: The Lincoln Lawyer, és innen a könyv meglehetősen gagyi borítója a Lincolnnal az előtérben), saját sofőrje van, ahol csak teheti, borsos árat kér a szolgálataiért, jó a szövege – szóval a menő ügyvéd szerepében tetszeleg, de az igazán nagy ügyre, vagy ahogy ő hívja, a franchise ügyre még mindig vár. A Roulet-ügy végül fordulópontot jelent, de nem csak a zsebre vágott pénz tekintetében. Az, ami az elején a világ legegyszerűbb esetének tűnik, körmönfont csapdának bizonyul, és a végén Hallernek a saját karrierjét és az életét kell védenie. Egész addigi életében attól félt, hogy nem ismeri fel az ártatlanságot, most viszont rádöbben, hogy a színtiszta gonosztól kellett volna félnie. Védencét, Jules Roulet-t azzal vádolják, hogy megtámadott és brutálisan összevert egy prostituáltat, Roulet viszont váltig tagadja a vádakat. Szerinte ő az áldozat, és a prostituált meg egy titokzatos harmadik fél csalta őt tőrbe, hogy kirabolják, és később még polgári pert is a nyakába varrjanak. Amikor Haller mélyebbre ássa magát a nyomozati anyagokban, rádöbben, hogy pár évvel ezelőtt egy kísértetiesen hasonló ügyben már képviselte a vádat. Csakhogy az a támadás gyilkossággal ért véget, a nő meghalt, a védencét pedig életfogytiglanra ítélték.

Connelly könnyed, lebilincselő stílusa olvasmányossá teszi a könyvet. Az egyes szám első személyben elmesélt történet kerek, izgalmas, hihető és remekül felépített. A karakterek jól kidolgozottak, és minden tekintetben hagynak teret folytatásnak, további bonyodalmaknak, intrikáknak. Mickey Haller egy kétszeresen elvált ügyvéd, az első felesége ügyész (és van egy közös gyerekük), a második felesége pedig a jelenlegi asszisztense. Az a fajta védőügyvéd, aki a pénzért és a hírnévért szinte bárki védelmét elvállalja, és ezt a szerző egy pillanatig sem rejti véka alá. Alapvetően nehéz azonosulni egy ilyen figurával, még akkor is, ha van némi igazságtartalma annak, ahogyan ő tekint az igazságszolgáltatásra: „A jog nem az igazságról szól, hanem az alkuról, az elkendőzésről és a manipulációról.” Connelly viszont elég hamar eléri, hogy az olvasó ne vérszívó piócaként tekintsen a főszereplőjére, aki kábítószer-kereskedők, gyilkosok és csalók védője, hanem emberként, aki szinte észrevétlenül sodródik olyan csapdába, amiből nem látszik kiút. Idővel az is kiderül, hogy Hallernek igenis van igazságérzete, csak valahol mélyen lapult mindeddig. Ahogyan ő is fogalmaz, számára a Roulet-ügy mindent megváltoztatott. Minden értelemben.

Az igazság ára Connelly első jogi krimije, de a tárgyalótermi jeleneteken nem érezni, hogy a krimik terén 2005-ig sziporkázó író némiképp új területen alkot. Emlékeztetőül: az 1992-ben publikált debütregényével, a Sötét visszhanggal Edgar-díjat nyert, 2003 és 2004 között pedig az Amerikai Krimiírók Egyesületének (Mystery Writers of America) elnöke volt. Nem állítom, hogy az első Haller-regényben grishami szintekre emelkedik, amikor a főszereplője a bírói pulpitus előtt lép színre, de ahogyan az igazságszolgáltatás működéséről, a helyszínekről, a tárgyalás folyamatáról, a tárgyalásnak az érintettekre gyakorolt hatásáról ír, meg ahogyan a teremben elhangzottakat tolmácsolja, mind azt sugallják, hogy Connelly alaposan felkészült, feltehetően több tucat tárgyalást végighallgatott, olyan ajtók mögé is bejárt, ahová bárki nem pillanthat be – és az olvasó ezt a féle kutatómunkát nagyra értékeli, főleg, ha ez érezhető a szövegen is.

A borítóval kapcsolatban van még egy észrevételem: helytelenül állítja, hogy a regény a Netflixen látható Az igazság ára című sorozat alapjául szolgál. A tévésorozat a Haller-széria második része, A hazugás csapdájában alapján készült. Az igazság ára című regényből 2011-ben Brad Furman rendezett egész estés mozifilmet Matthew McConaughey-vel a főszerepben, amely az utolsó pár jelenet kivételével nagyon hűen követi a regénybeli történetet, több helyen még a párbeszédek is stimmelnek. Szívből ajánlom mindkét alkotást, a regényt és a filmet is.

Simon Attila
Forrás: olvasoterem.com