Csornát először 1226-ban említik oklevélben Sernaként. A város nevének eredetére háromféle feltételezés létezik. Az egyik szerint a szláv csernozjom (fekete föld) szóból származik, a másik szerint a letelepedő Sur vezérről kapta a nevét. A harmadik – szakmai – álláspont, hogy a csornij (fekete) szó a korabeli „ellenzéki” létre utal, szemben az Árpád-központok fehér elnevezéseivel (Székesfehérvár). A város legismertebb régészeti lelete az aranyból készült hun fejedelmi diadém, mely ma a Magyar Nemzeti Múzeumban tekinthető meg – a másolatát láttuk az apátság könyvtárában (17. kép). Késő avar népesség is élt ezen a vidéken, erről a Laky Döme utcában feltárt sírok tanúskodnak.

A honfoglaló magyar törzsek 900 körül keltek át a Dunán az egykori Pannonia meghódítására. Csorna környékén Sur vezér és nemzetsége telepedett le. A Rábaköz meghódításának történetét Anonymus Gestája így örökíti meg: „Árpád vezér és nemesei Szent Márton hegye tövében ütöttek tábort, majd amikor a hegyre fölhágtak, Pannonia földjének szépségét látva igen megörültek. Ezután a Rábcáig nyomultak előre.” Csorna területén a honfoglaló magyarság több temetkezési helyét ismerjük. A honfoglalást követő letelepedésben jelentős szerepe volt a premontrei prépostságnak. A középkorban mezővárosi rangra emelték a települést, területi elhelyezkedéséből adódóan rendszeresen hatalmas piacokat, évi 6 országos vásárt tartottak itt. Jártunk az Erzsébet királyné utcán, ahol egykor mindenütt szekerek álltak ilyenkor. A vásártér a mai Szent István tér volt.

A török hadjáratok következtében a lakosság száma jelentősen megfogyatkozott. A 16. század közepén a csornai világi birtok az Esterházyak kezére került. Ettől kezdve két birtokosa volt Csornának: a hercegség és a prépostság. A település így két szerből állt: Hercegszerből (Esterházy) és Prépostszerből (1850-ben összeolvadt a két szer). A 17. században céheket alapítottak a szabók, az ácsok, a csizmadiák és a takácsok, bár Csornán és a Rábaközben leginkább a vegyes céhek terjedtek el. 1790-ben a várost egy tűzvész majdnem teljesen elpusztította. II. József türelmi rendelete értelmében feloszlatták az itt működő szerzetesrendet, majd néhány év után újra működhetett. 1835-ben megépült a Csornáról Győrbe vezető út, mely közlekedési csomóponttá tette a várost.

Az 1848-as szabadságharcban 46 honvéd vett részt Csornáról. Itt zajlott a szabadságharc egyik utolsó győztes csatája 1849. június 13-án (3. és 6. kép). 2700 osztrák katona állt szemben 5000 magyarral. Az ütközetben a magyarok a hajnali órákban meglepetésszerűen támadtak. Korábban már helyreállították a hidakat Bősárkány felé, így tudtak az osztrákok megmenekülni, nem fulladtak bele a mocsárba. A Kmetty György honvédezredes által vezetett huszárok szétverték és megfutamították Franz Wyss osztrák császári tábornok seregeit, aki a csatában elesett – itt temették el, ma is áll a síremléke. Kmetty Györgynek szobrot állítottak, városnéző sétánkon ezt is láttuk. Nagyon érdekes, hogy ágyúgolyókat építettek be annak a háznak a kapubejárata fölé, melyet a csornai csata során ért találat, ezt emléktábla őrzi, és rendszeresen megkoszorúzzák (26. kép). A múzeumban a kiállításon (meglepetésünkre) megidézték az egykori ágyúdörejt is. Nagyon félelmetes volt! A Zöldfa Vendéglő oldalában fából faragott domborművet láttunk Kossuthról, Herczeg Zoltán készítette. Itt fogyasztottuk el finom ebédünket a múzeumlátogatás után.

A kiegyezést követően, 1871-ben megszűnt Csorna mezővárosi rangja, ezután nagyközségként szerepelt, bár az emberek továbbra is városnak nevezték. Vasútvonalai révén a település a Rábaköz gazdasági központjává vált. Ekkor épült többek között a gőzmalom, később a kórház. Csorna a kiegyezéstől az első világháborúig fejlődésének egyik fénykorát élte. Az első világháborúban 220 csornai esett el. A Rendház melletti emlékmű a vörös terror áldozatainak állít emléket. 1919 pünkösdjén olyan tragikus esemény történt Csornán, melyet sohasem felejtenek el. Pünkösd hétfőn Szamuely Tibor hadügyi népbiztoshelyettes nyilvános kivégzést rendezett a premontrei apátság előtti főtéren. A Tanácsköztársaság alatt másutt is előfordult csoportos kivégzés. De hogy egy vallási ünnepen, egy járási központ főterén nyilvánosan akasszanak, a hozzátartozók és a helyi közösség végignézze ezt, arra a Dunántúlon nem volt példa. Akkor még létezett halálbüntetés, de a gyilkosokat is a börtönök udvarán kötötték fel, nem középkori módon, nyilvánosan a tömeg szeme láttára. A környező falvakból is kivezényelték az embereket, akiknek végig kellett nézniük hét ember akasztását. A kivégzettek nem gyilkoltak meg senkit, őket gyilkolták meg. A vád ellenforradalmi szervezkedés volt, még a családjuktól sem tudtak elbúcsúzni. Csornáról könnyű lett volna elmenekülni: egyrészt közel van Ausztria, másrészt ott a mocsaras Hanság. „Édesapám elindult, de meggondolta magát, visszajött a szüleihez – mesélte Németh Gyula fia. – Nem megyek el, édesanyám, mondta, nem hagyom el a családom, nehogy azok bűnhődjenek énértem.”

1927-ben új községháza épült, ahol napjainkban – többek között – a Kerényi György Alapfokú Művészeti Iskola működik. A gyönyörűen felújított Csornai Martincsevics Károly Városi Könyvtár a főszolgabíróság, később rendőrségként használt épületben található, ezt is meglátogattuk (23. kép). Martincsevics Károly 1892-ben könyvkötészeti műhelyt nyitott Csornán. A Csornai Járási Könyvtár 1953-ban tárta ki kapuit az olvasók előtt, egy régi fűszerüzlet helyén. 1962-ben a már 15 ezer kötetes állomány szabadpolcos kölcsönzésben is elérhetővé vált. Mikor Csornát várossá nyilvánították, az intézmény Városi Könyvtárként üzemelt tovább. A sok költözés ellenére folyamatosan működött. A Martincsevics Károly Városi Könyvtár 1996. március 4-én nyitotta meg kapuit az olvasók előtt. Azóta is fejlődik, 2020-ban részleges felújításon estek át a nagyobb kölcsönzőterei, új arculatot adva az intézménynek, amely ma modern körülmények között várja a kicsiket és nagyokat egyaránt.

Az 1790-es tűzvészben leégett csornai Szent Ilona plébániatemplom utódaként 1938-ban szentelték fel a Jézus Szíve plébániatemplomot, melyet nemrég szintén felújítottak. A második világháború 141 katonai és polgári áldozatot követelt, valamint elpusztult a teljes zsidó lakosság, az ő emléküket is megnéztük a Szalay Balázs vezette városnéző túrán (1. kép). 1956. október 26-án a főtéren megválasztották a község új vezetőit, és megkezdődött a helyi nemzetőrség szervezése. Az 1956-os forradalom emlékművét is megtekintettük a főút mellett (25. kép). Az 1960-as évektől egyre gyorsabb fejlődés bontakozott ki, egyharmadával nőtt a lakosság is. Csorna a városi rangot 1971-ben kapta meg. A környező községekből sok ingázó talált itt munkát.

A premontreiek fontos szerepet töltöttek és töltenek be ma is a város életében. A francia eredetű, fehér kanonok rend alapítója Szent (Xanteni) Norbert németalföldi hercegből lett vándorprédikátor („Észak Hercege”), aki 1121 karácsonyán hozta létre. Gyermekkorától egyházi pályára szánták. Miután egy viharban leesett a lováról, és meghallotta Isten hívó szavát, akkor fordult az áldozópapság felé. A rend tagjai már az alapító életében megtelepedtek Magyarországon. (Szent Norbertet később Magdeburg érsekévé választották.) A premontreiek célkitűzéseikben rendalapítójukat követték, a szemlélődő és az aktív életformát ötvözték. A közösség hivatása lelkipásztorkodás, tanítás-nevelés, jelmondatuk: „Minden jó ügyért készen”.

A legtöbb hazai premontrei monostort nemesi család alapította. Hazánkban a rend kolostorait prépostságoknak, a kolostor főnökét pedig prépostnak nevezik. A csornai premontrei prépostságot az Osl nemzetség 1210-20 körül alapította, kegyurai az Osl nemzetség tagjai voltak, később a Kanizsai család, majd a Nádasdyak. 1231-től hiteleshelyként működött, azaz itt foglalták írásba és hitelesítették a hivatalos dokumentumokat. A 13. század elején épült templom többször leégett, majd újjáépítették. 1774-86 között Haubt morva építész tervei szerint megkezdték a templom helyreállítását. A rendház és a templom újjáépítése egy tűzvész után, 1802 és 1808 között zajlott későbarokk stílusban. Az újjáépített Rendház ma a település legjelentősebb műemléke.

A gyönyörű barokk templomban a Szent Norbert mellékoltár az északi falnál áll, melynek oltárképe a premontrei rendalapítót ábrázolja. Oltárképe a „Szerecsen Máriának” nevezett Szűz Mária kegykép. Amikor egy tűzvész a templomot és a kápolnát is elpusztította, a Szűzanya képe sértetlen maradt. Több csodás gyógyulás történt azóta a kegyképnek köszönhetően. Az évszázadok során többször elpusztult és újjáépített csornai apátság és temploma Trianon után hosszú ideig az egyetlen magyarországi premontrei apátság volt. A premontrei rend négy évtized után, 1989-ben indulhatott meg újra, egyik magyarországi központként. Jelenleg Magyarországon a lelkipásztori munkán kívül tanító-nevelő munkát végeznek a Szombathelyi Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnáziumban.

A premontrei rend visszakapta a csornai apátság épületét, majd több lépcsőben felújította. Az átfogó, komplex műemléki felújítást követően 2019. augusztus 16-án került átadásra. A közelmúltban a Látogatóközpont és a Szent Norbert Otthon (idősek otthona) készült el. (Az első felújítást Ödön apát úr koordinálta, a másodikat Márton apát.) A fejlesztés keretében a rend 900 éves fordulatos történetét feldolgozó, „Premontrei 900” című kiállítás is megnyílt. Számos érdekességet és egyedülálló technikai megoldásokat lehet itt látni, megelevenedik a premontrei rend sokszínűsége. A helyreállított könyvtár, a díszterem (19. kép), a kápolna és a szalon is sok érdekességgel szolgál a szerzetesek életéről.

A Csornai Premontrei Prépostság épületének több évszázados falai között kapott helyet a Csornai Múzeum, amely az északi szárnyában működik. Itt találhatók a Rábaköz történeti, néprajzi értékeit bemutató gyűjtemények. Az apátsági épület földszintjén a látogató betekintést nyerhet Csorna helytörténeti érdekességeibe, míg az emeleten néprajzi kiállítás van, továbbá egy képzőművészeti kamarakiállítás.

2015-től Aszt Ágnes régész-muzeológus segítségével fellendült az új szemléletű múzeumpedagógiai tevékenység is. Az intézmény 2016-ban az Év Múzeuma pályázaton 2. helyezést ért el, majd egy nemzetközi pályázaton ezüstérmet szerzett. 2019-ben tartalmilag és szemléletében is új helytörténeti kiállítás nyílt. A múzeumnak több állandó kiállítása van, ezek közül az egyik „A Történelem Peremén – A Rábaköz Szívében”, ahol Csorna története elevenedik meg. A város céhes emlékeiből is bemutatnak régi tárgyakat, melyek a kézművesek világát idézik, mint például a múlt századi szatócsbolt teljes berendezésével. A Csornai Múzeum legnagyobb része a néprajzi gyűjtemény. A Szalontay Judit forgatókönyve alapján 1990-ben felépített kiállítás a rábaközi paraszti életmódot, lakberendezést mutatja be, ahol a látogató megismerkedhet a csornai népviselettel is. A prépostság ódon falai között a település gazdag hagyományait és a rábaközi ünnepnapok színes életét tekinthetjük meg. Különösen tetszett, hogy néhány kiállítási tárgyat a kezünkbe is vehettünk.

Az utóbbi években megújult a csornai helytörténeti kiállítás és a múzeumpedagógia terme. Helyreállították a díszkaput, a templom előcsarnokát, a díszlépcsőházat, valamint a premontrei könyvtárat és a kápolnát. Azt szeretnék, hogy a Csornai Premontrei Apátság a mai kor embere számára is mintegy a „nyugalom szigete” legyen, és a szabadidő minőségi, élményszerű eltöltését szolgálja a látogatóközpont. Érdemes felkeresni!

Sulyok Attiláné

Fotógaléria: Csornai kirándulás könyvtárosokkal

Sulyok Attiláné fotói

26 kép

 

Forrás: csorna.hu; csorna.lap.hu; valaszonline.hu; opraem.hu; tanyamuzeum.hu