És hát nem túlzás, hogy ez volt a zenekar pályájának legsűrűbb időszaka ebben a tekintetben. „Minden idők legzüllöttebb turnéja”, melynek utolsó szakaszát kihagyta az egyre mélyebb depresszióval küzdő Andy Fletcher, melyet követően Alan Wilder elhagyta a süllyedni látszó hajót, amikor Dave Gahan énekesen látványosan és jól dokumentáltan elhatalmasodtak különböző illegális anyagokhoz kapcsolódó függőségei, megfejelve ezt a háttérben az alkohollal akkortájt szintén közeli viszonyt ápoló Martin Gore-ral. Na innen szép felállni. Én meg gyorsan vissza is lapoztam a sztori elejére.

Persze a Mode pályafutása ezen kívül is tartogatott számos érdekes fejezetet, de a könyv azért könyv, hogy mindezt elolvassuk. Ian Gittins – akit a magyar olvasók a hazánkban, ha jól emlékszem, 2008-ban megjelent Nikki Sixx-féle A heroinnaplók társszerzőjeként ismerhetnek, de 35 éves zeneszakírói pályája mellett olyan könyvek is sorakoznak eddig portfóliójában, mint a The Cure – A Perfect Dream, vagy a Björk minden addigi dalának háttértörténetét bemutató, még 2002-ben megjelent Human Behaviour – arra vállalkozott, hogy összegyűjtsön minden fontos momentumot a zenekar pályafutásáról, a szó szoros értelmében vett kezdetektől, tehát a tagok gyerekkorától egészen a 2017-ben megjelent Spirit időszakáig.

És persze érthető, miért azok a legnagyobb presztízsű kiadványok ebben a műfajban, melyeknek megírásában a főszereplők is közvetlenül érintettek – például Bruce Dickinson néhány éve megjelent Mire való ez a gomb? című önéletrajza –, a Hit és rajongás tökéletes példa arra, hogy egy úgymond harmadik fél által írt könyv is lehet hasonló élmény, csak egy elhivatott szerző kell hozzá, aki hajlandó elmerülni a feldolgozni kívánt témában. A Depeche Mode története pedig hálás alapanyag, hiszen egy maga műfajában egyedülálló zenekarról van szó, legalább féltucat olyan albummal, melyek már önmagukban megérnének egy önálló kiadványt, rengeteg mélységgel és magassággal az elmúlt bő negyven év során emberi és művészi szempontból egyaránt. Gittins képes volt arra, hogy a különböző forrásokat szerves egésszé formálja: a könyv alapos, tartalmas, mégis könnyen befogadható, megfelelő hangulatban és szabadidővel akár egy lendülettel végigolvashatjuk, köszönhetően Fehér Tamás jó arányérzékű, értő fordításának.

Hab a tortán a Hit és rajongás képanyaga és megjelenése úgy általában. A szöveget rengeteg korabeli, kitűnő minőségű fénykép illusztrálja, a grafikai megoldások szemet gyönyörködtetőek, és mivel jobb ötletem most nincs, a cikk olvasóira bízom, válasszák ki, hogy a „tartalomhoz a forma”, vagy „a külcsín méltó a belbecshez” közhelyes szókapcsolatát szeretnék inkább olvasni ennél a résznél. Mindenesetre, akinek volt szerencséje Terry Gilliam ugyanebben a sorozatban megjelent önéletrajzához, az sejtheti, mire készüljön vizuális téren, ugyanabban a keménytáblás kivitelben.

Mivel a könyv magyar kiadása júliusban, Andy Fletcher sajnálatos halálának idején már épp nyomdában lehetett, érthető módon ez a legfrissebb, szomorú fejezet már nem kaphatott helyet a kötetben. Viszont, ahogy a könyv is írja – kisebbfajta spoiler, de talán megengedhető – , a Depeche Mode története még bőven nem ért véget. Szóval ha valaki szeretné feleleveníteni az első negyven év eseményeit, a főszerepben Basildon leghíresebb fiaival, kevés jobb lehetőséget találhat erre Ian Gittings köteténél.

Kovács Attila
Forrás: langolo.hu