Előzenekarnak lenni hatalmas lehetőség, ha jól használja ki valaki. Hogy ez mit is jelent pontosan, arról Molnár Máté, a Road frontembere, Kovács Ákos Dadan, olyan nevek menedzsere, mint a Heaven Street Seven, a Supernem, Honeybeast vagy a Margaret Island és még sok más előadó, valamint Szalai Attila, a Bagossy Brothers Company menedzsere mesélt.

Tudatosság az első perctől kezdve

Arra már Molnár Máté sem emlékszik pontosan, hogy hol voltak először előzenekar, de azt tudja, hogy 2004 októberében Kaposváron indult el az a turné, ahol a Depresszió előzenekaraként látták, hogy ennek már nagy tétje van. „Egy Opel Astrával mentünk le, egy barátunk sofőrködött. Gyakorlatilag mindent megkaptunk a főzenekartól, így vittünk három gitárt, cintányérokat, dobverőket, és ennyi.” Akkor úgy mentek el az első koncertre, hogy azt is meg kell mutatni, amiről nem is tudják, hogy bennük van. Az első turné jól sikerült, hamar megvolt a zenekarok között a kémia, olyannyira, hogy azóta is tart a barátság. „Fontos működni a kémiának a zenekarok között, mert olyan is van, hogy egyik zenekarral sincs az égvilágon semmi gond, mégsem működik a párosítás, de van, mikor az első közös koncert után nagy haverság alakul ki” – erősíti meg saját tapasztalatai alapján ezt Kovács Ákos Dadan is.

2005 őszén a Road a Tankcsapdával indult sportcsarnokos bulikra, és hiába volt már bennük addigra jó néhány koncert és fesztivál fellépés, ott megint csak egy teljesen új közegbe csöppentek. „Emlékszem, hogy azt mondtam a zenekarnak mindkét turné elején, hogy most mi itt vendégek leszünk, tehát ennek megfelelően kell viselkedni és végezni a dolgunkat, illetve mindenki mindenre figyeljen, mert most lehet megtanulni, amit tovább viszünk. Nem csak a jót, de a rosszat is.” Minden zenekar máshogy működik, de pont emiatt figyeltek oda nagyon tudatosan az első perctől kezdve a Road tagjai minden apró részletre, hogy más hogyan old meg bizonyos helyzeteket, mert ezekből tudtak tanulni és fejlődni.

„A rocksztárság nem csak arról szól, hogy ömlik a sör, félmeztelenül ordibálunk a színpadon, aztán az öltözőben várjuk a rajongókat.” A Road úgy kezdte, hogy egy srác segített ugyan nekik, de ők pakolták a cuccaikat, majd idővel már még egy haver ment velük, sikerült kisbuszt is szervezni, és lépcsőfokról lépcsőfokra nőtt a zenekar, aztán 2005-ben a Tankcsapda előzenekaraként a debreceni Főnix Csarnokban találták magukat tízezer ember előtt.

Készülni kell lelkileg is

Egy előzenekari lehetőség rengeteget jelent egy-egy zenekarnak, de fontos látni, hogy egészen pontosan miről is van szó. „Igen, biztosan lesz olyan, hogy senki nem lesz bent a koncerteden, hacsak nem úgy érkezel, hogy van már egy virálisan terjedő dalod, de ez ritkább” – összegzi Kovács Ákos Dadan, hogy lelkileg is érdemes felkészülni egy-egy turnéra, és a közönségért meg kell dolgozni, de azt sem szabad elfelejteni, hogy mindenki így kezdte.

„Érdemes úgy felépíteni a setlistet, hogy a koncert első fele az lehet, hogy megy a lecsóba, de a második felében már jellemzően megérkezik a közönség, és lesznek, akik megnézik az előzenekart is, ezért fontos itt is a tudatosság” – tanácsolja Szalai Attila, aki emlékeztet mindenkit arra, hogy ez a nagy fellépőkkel is megtörténik, például fesztiválokon. Nem is kell olyan messzire menni, elég a 2019-es Szigetig, amikor a legendás Johnny Marr egy rakás Twenty One Pilots rajongóval találta magát szemben az első sorokban, akik unottan nyomogatták a telefonjukat a koncert alatt, ő pedig ennek ellenére adott kiváló koncertet.

„Nálunk is jellemző, hogy kapunyitáskor a színpad előtti legjobb helyek hamar elkelnek, és végig is nézik az előzenekart, így teljesen üres nézőtér nem fogadja a zenekarokat. Ráadásul pontosan tudják, hogy ha mi valakit odahívunk fellépni, nem ok nélkül hívjuk oda” – meséli Szalai Attila, hogyan működik ez a Bagossy Brothers Company koncertjein, ahova az első években nagyon tudatosan, a zenekarhoz köthető, gyergyói vonatkozású előzenekarokat hívtak.

„Hajlamos a közönség a kapunyitás időpontjából kiszámolni, hogy mikor is kezdhet a kedvence, és figyelmen kívül hagyni, hogy előtte még van produkció, aminek érdemes lenne adni egy esélyt. Ismerős az igyunk, mielőtt inni megyünk elgondolás, és annak az előzenekar issza meg a levét, hogy a közönség máshol iszogatja a levét” – mondja Kovács Ákos Dadan a minden műfajnál jól ismert problémát, ám a kisebb zenekaroknál ez az elején még adott esetben nem furcsa, de joggal reménykedhet abban, hogy az adott estén annak a tömegnek legalább egy része megnézze az ő produkcióját, akik később a főzenekarra buliznak majd.

Építkezés a színpad mögött is

Egy turné, de akár egy koncert is rengeteg lehetőséget ad, ha azt a zenekar jól használja ki. Tanulni biztosan lehet belőle, de olyan kapcsolati tőkére is szert lehet tenni, ami kifejezetten hasznos lesz a későbbiekben.

„Hogy egy utazó, turnézó zenekar hogyan viselkedik, hogy gondolkodik előre, a busz szervezés, szállás intézés, kaja, megállók, technikai problémák áthidalása, az mind olyan dolog, amit csak így lehet megtapasztalni, arról nem is beszélve, hogy a zenekar az egészet hogyan bírja mentálisan, fizikálisan és anyagilag. Egy ilyen turné kiváló lehetőség, a kapcsolatok építése a helyekkel, és nem utolsósorban a főzenekar közönségének felkelteni a figyelmét” – sorolja Molnár Máté, hogy mennyi olyan aprónak tűnő részlet van, amire oda kell figyelni, hogy valóban maximálisan ki lehessen használni azt a lehetőséget, amit egy előzenekar kap azzal, ha a turnéra mehet egy nagyobb előadóval.

„Bárhol is léptünk fel, a koncertek kezdete előtt megérkeztünk, és a legvégéig maradtunk. Végignéztük a többieket, hogy ki hogyan dolgozik. Kíváncsiak voltunk, hogy dolgozik a crew, milyen erősítőket használnak, hogy néz ki náluk egy soundcheck, hogy oldják meg az átszerelést, és a kapcsolatépítés szempontjából sem volt ez utolsó” – meséli Molnár, hogyan használt ki a Road minden lehetőséget a tanulásra.

Az előzenekaroskodás vége

Nehéz kérdésnek tűnhet, hogy mikortól érett meg egy zenekar arra, hogy önállóan is érdemes legyen útnak indulnia. Kovács Ákos Dadan szerint ez egy hosszabb folyamat is lehet, de mikor azt lehet látni, hogy már az előzenekarra is érkeznek saját jogon a látogatók, jó a hangulat, és ez több állomáson keresztül ismétlődik, akkor el lehet gondolkodni azon, hogy a következő szezonban már saját koncertet is lehetne adni.

Persze kivételek vannak, ilyen például a Carson Coma, vagy éppen a Bagossy Brothers Company, akik esetében elég rövid ideig tartott az előzenekaros állapot, igaz, azt Szalai Attila is hozzáteszi, hogy akkor már a zenekar Erdélyben telt házas koncerteket adott, így sejteni lehetett, hogy ami pár száz kilométerre működik, az máshol is fog, illetve hogy a közösségi oldalak miatt ma már ez is gyakran még inkább felgyorsul.

„Ma már rengeteg objektív mérőszám is van, a social media lájkok és a streaming adatok alapján, de közben azt is láttuk, hogy egy fesztiválon már nem olyan rossz; egy fél hetes időpontban játszottunk a nagyszínpadon, de az utánunk következő előadón fele annyian, a főzenekaron meg húsz százalékkal kevesebben voltak” – meséli Szalai Attila, hogyan áll össze egy pillanat alatt az, hogy most már ideje túllépni az előzenekaroskodáson, vagy éppen a kora esti idősávokon.

„Egy idő után egyre többen ismerték a dalokat, a közönség nem csak a főzenekarra jött, és volt olyan is, hogy már majdnem telt ház előtt kezdtünk, és volt már 2-3 olyan dal, amit már énekeltek” – emlékszik vissza Molnár Máté, hogyan volt ez náluk. A tudatos építkezés után az már inkább ösztönösen, az apró jelekből olvasva dőlt el, hogy mikor és hol kezdenek saját koncertekbe. „2006-ban volt az első önálló turnénk, és nem mondom, hogy magabiztosan legyűrtünk minden nagyvárost, de nem lógó orral jöttünk haza. Arra emlékszem, hogy az ország nyugati részéért jobban meg kellett dolgozni, mert lassabban ért be” – hogy ez miért alakult így, azt a zenekar sem tudja, de kitartottak, és ennek meg is lett az eredménye.

Aztán fordul a kocka

Ha beindul a zenekar, és már önállóan is turnéra indulnak, akkor eljön az az idő, mikor ők fogadnak előzenekarokat. Dadanék esetében például volt olyan, mikor a Margaret Island még a Honeybeast előzenekara volt, és hiába, hogy a két együttes nem teljesen ugyanaz a közeg, mégis nagyon jól működött együtt, ezért is fontos a már feljebb említett kémia, mert az egészen izgalmas párosításokat tud szuper közös koncertélménnyé tenni.

„Igyekszünk mindenkihez jófej módon hozzáállni, de voltak olyan zenekarok is, akik más mentalitás szerint működnek. Ma már tényleg csak röhögünk azon, mikor megérkeztünk egy helyre délután négykor, az előzenekar pedig addigra ott ült feltett lábakkal, és megitták a két főzenekarnak bekészített néhány doboz sört, és megették az összes szendvicset. Akkor ott el kellett magyaráznunk a másik zenekar vezetőjével nekik, hogy ez azért nem úgy működik, mint ahogy a 90-es évek Pantera-videóiban látták” – emlékszik vissza a Road frontembere.

„Aki végigjárta a legelejétől ezt a képzeletbeli popzenei ranglétrát, és megkapta azt a lehetőséget, amivel láthatóan tudott is élni, fontosnak érzi, hogy meglegyen a staféta továbbadás, mert pontosan tudják, milyen fontos lehetőséget jelent egy ilyen előzenekari státusz” – meséli Kovács Ákos Dadan, aki nem találkozott még a pályafutása alatt olyannal, hogy az egykoron előzenekari státuszban lévő előadó azt mondaná, hogy neki nem kell előzenekar. Ráadásul látjuk a világsztár zenekarok stadionkoncertjein is, hogy mindig van előzenekar, ez tudja kompletté és teljessé tenni az estét.

Előzenekarnak lenni alázattal jár

Nem arról van szó, hogy bármelyik főzenekar azt várná el, hogy az előzenekar ne is szóljon hozzá, egészen egyszerűen tudni kell, hogy mikor minek van ideje. Ahogy az már fentebb kiderült, nem igazán jó belépő, ha lerabolják a vendéglátó cateringjét, de az sem túl jó, ha a turné végén az a vendéglátó zenekar benyomása, hogy ez egy összeszedetlen, egyik napról a másikra élő társaság, akik rendszeresen elfelejtik még azt is, hogy a hangszerüket magukkal vigyék a koncertekre.

„Az első Tankcsapda turnén ültünk a kis öltözőnkben, nem mentünk sehova, hogy ne is zavarjunk, és akkor átjött Fejes, bemutatkozott, ittunk egy pálinkát, beszélgettünk negyed órát. Aztán a következő állomáson már átjött Lukács is, a harmadik állomáson meg már mi mentünk át a pálinkákkal, és iszogattunk hajnalig. Szépen folyamatosan alakult ki, és azóta is tudom, hogy nagyon fontos az, hogy a közös turnét az ember hogyan indítja akár vendégként, akár vendéglátóként” – emlékszik vissza a Road és Tankcsapda első találkozására Molnár Máté. Pedig a képlet alapvetően egyszerű: mindig van egy idősebb zenekar és egy fiatalabb, aki szeretne valami hasonlót, mint az idősebb zenekar, ezért is mennek el velük turnézni.

„Illik jól viselkedni, pontosnak lenni, betartani azokat, amiket a fő zenekar kér.” Amiket Kovács Ákos Dadan sorol, azok alapvetésnek tűnnek, de nem mindig azok. Ő egyébként azt szokta tanácsolni a zenekaroknak, hogy a pimaszság jelenjenen meg a zenei attitűdben, tartogassák a színpadra, mert az oda való, nem a backstage-be. Ő arra emlékszik vissza, mikor a Supernem előzenekara a Run Over Dogs volt, akik egészen komolyan tudtak szórakozni, de mindig megvolt a tisztelet, és soha nem léptek át egy határt. Koncert után persze volt közös szórakozás, de a tisztelet végig megmaradt.

„A zenekarban van egy jól nevelt, alázatos, tisztelettudó attitűd, ami a mai napig megvan, nálunk senkinek eszébe sem jutott nagyképűsködni, vagy zavarni a másik zenekart” – meséli Szalai Attila, hogyan volt még az, amikor a Bagossy előzenekaroskodott olyan neveknek, mint a Kiscsillag vagy a Punnany Massif.

„Az tök jó, ha valaki magabiztosan odaáll és lejátszik egy koncertet, de ha az öltözőben, a technikusokkal, a menedzserekkel, a közönséggel szemben is úgy viselkedik, mintha egy gigasztár lenne, az nem vezet eredményre. Mikor lejössz a színpadról, Istenből halandóvá kell változni, és látni kell, hogy a színpadon túl is vannak olyan emberek, akiknek nem árt azt mondani, hogy köszönöd.” Molnár Máté a legutóbbi időszakból a Down For Whatever zenekart vagy Juhász Marcit emelte ki, akikről azt mondta, hogy baromi jófejek, szorgalmasak, alázatosak, és kicsit a régi önmagukat látta bennük, és persze voltak olyanok is, akik elhitték magukról, hogy sztárok, ők jellemzően ma már nem is zenélnek.

Ki kell használni a lehetőségeket!

Ez egy olyan lehetőség, ami aztán rengeteg pluszt jelent amellett, hogy jó élmény. „Mikor elkezdtünk turnézni, akkor mélyen a zsebbe kellett nyúlni, aztán mikor már nem volt senkinek olyan mély a zsebe, akkor egy barátunktól kértünk segítséget. Aztán eltelt néhány év, hívtak minket fellépni Debrecenbe, és akkor majdnem annyi pénzt mondott a szervező, mint amennyibe az egész tankcsapdás turné került nekünk, vagyis bebizonyosodott, hogy ez egy befektetés, ráadásul olyan, ami megtérül” – vallott őszintén az anyagi oldaláról a Road frontembere, ami szintén egy fontos kérdés.

Lehet persze azt mondani, hogy valaki a zene szeretetéért játszik, de egy bizonyos szint felett, mikor a zenekar a munkahely is, ez meglehetősen nehezen kivitelezhető, ráadásul furcsa is lenne azt mondani egy szervezőnek, hogy a beszedett jegyárat tartsa meg, a zenekarnak elég lesz a benzinköltség meg húsz szendvics.

„Azt sem szabad elfelejteni, hogy ez egy soha véget nem érő tanulási folyamat. Mikor meglátom a Lordot, és hogy Pohl Misi 67 évesen mit össze ugrál és rohangál a színpadon, vagy hogy Nagy Feró végigénekli és végigtáncolja az egész műsort, majd odajön hozzánk, beszélget velünk, őszintén érdeklődik és kérdez, azok tök jóleső dolgok, és éppen ezért mi is nyitottak vagyunk és próbálunk ugyanígy viszonyulni a fiatal és feltörekvő kisebb zenekarokhoz, akiken látszik az a fajta tudatosság és tisztaság, ami ennek az egésznek a mozgatórugója” – összegzi Molnár Máté, és itt szóba kerül az AWS is mint példa, merthogy hiába, hogy nem ugyanaz volt a stílus, Siklósi Örsön is mindig azt látta, hogy érdeklődik, kérdez, kíváncsi a véleményekre, felfedezte azokat a sarokpontokat, amelyek számára is fontosak voltak, érdekelte, hogy a Road mit hogy old meg, és ez például nyilvánvalóvá tette, hogy az egész AWS zenekar is szintén tudatosan, okosan építkezett, figyelt és tanult másoktól.

Hogyan érdemes elindulni?

Mindenkinek az a vágya, hogy a Metallica előzenekara legyen, ez nem kérdés, de ez keveseknek jön össze, és nem is ezzel a célkitűzéssel érdemes nekivágni az egésznek. „Azon szerencsés zenekarok közé tartozunk, akikhez ilyen megkeresések befutnak, és ami eljut hozzám, és vannak benne linkek is, abba belehallgatok, belenézek a klipbe, kíváncsi vagyok a szövegvilágra” – mondja a Road frontembere, akinek a tapasztalatai szerint van nagyon sok olyan fiatal, agilis zenekar, akik jók lehetnek, de még nem állnak készen, de ezzel nincs is semmi gond.

„Mikor összeállt a zenekarnak egy 45-60 perces repertoárja, amiben lehet ugyan egy-két feldolgozás, de javarészt saját dalok szerepelnek, akkor érdemes az Öröm a Zene tehetségkutató több állomását végigjárni, ott kapcsolatokat építeni, ismerkedni zenekarokkal, a színtérrel és a szakmával, esetleg meg is nyerni. Aztán a zenekar stílusában milyen hasonló zenekarok vannak, és kisebb klubokban fellépni, főleg, ha a két zenekar két különböző városban működik, akkor lehet cserekoncerteket is tartani” – sorolja Kovács Ákos Dadan az induló zenekarok lehetőségeit, hogyan tudnak rutint szerezni, mielőtt országosan jobban ismert zenekarokat keresnének meg.

„Fontos a fokozatosság, elsőre biztosan nem a műfaj legerősebbjeit kell becélozni, hanem tanulni kell, és úgy lépegetni, illetve a produkciónak erősen önkritikusnak kell lenni, hogy tudja, mire érett már meg. Mindenképpen hasznos az is, ha valamelyik zeneipari iskolát elvégzi vagy valaki a zenekarból, vagy a menedzser, mert a kötelező protokollt, ami túlmutat azon, hogy nem isszuk meg a főzenekar piáját az öltözőben, hanem hogyan rakjuk össze a backline-t, mikor érünk oda, mit lehet használni, egyáltalán mi fér fel fizikailag a színpadra, ha a főzenekar cucca is fenn van már, jó, ha megtanulnak a kezdő zenekarok is” – sorolja Szalai Attila, aki arra is figyelmeztet, hogy sokan esnek abba a hibába, hogy elfelejtik, a kevesebb az sokszor több, legyen szó a repertoárról, de arról is, hogy milyen és hány dallal keresnek meg a zenekarok potenciális menedzsereket és előzenekarokat.

„Legyen 2-3 fotód, de azok tényleg legyenek jók, öt dalod, de azok tényleg jók, próbálj olyan helyeken koncertezni már eleve, ami profi, és ha komolyan gondolod, az első pillanattól legyen hangmérnököd, aki nem fél kézzel gyrost vacsorázik a koncerted közben, és legyenek jó hangszereid, amik meg tudnak szólalni a színpadon” – foglalja össze Szalai Attila a legfontosabb intelmeket.

Juhász Edina
Forrás: langolo.hu