Kálmán Imre első operettjét Tatárjárás címmel 1908. február 22-én óriási sikerrel mutatta be a Vígszínház. A mű azonban nemcsak Budapestet hódította meg, hanem Bécset is. A magyar származású Wilhelm Karczag (1857-1923), a Theater an der Wien direktora 1909-ben tűzte műsorra császárvárosi színházában Ein Herbstmanöver címmel a fiatal magyar komponista sikerdarabját.

Az Ausztriában is népszerűvé vált Kálmán Imre 1909-ben költözött Bécsbe. Harmadik operettjének, A cigányprímásnak ősbemutatóját pedig már az osztrák fővárosban tartották meg. A librettisták, Grünbaum és Wilhelm választása direkt esett magyaros témára, ők keresték meg a zeneszerzőt, és ajánlották fel szövegkönyvüket. Kálmán Imre ráadásul néhány hét alatt megkomponálta új operettjének zenéjét.

A címszerepet, Rácz Palit a korabeli bécsi közönség egyik kedvence, Alexander Girardi (1850-1918, a képen) alakította. Kálmán Imre a jeles énekes-komikus „hangjára és habitusára szabta” a szerepet. Girardinak nagyon tetszett ez, valamint az operett története és zenéje is, és mind a próbákon, mind az előadásokon „lubickolt a szerepben”. A próbákon részt vevő komponista napról napra szó nélkül figyelte a színész jeleneteit. Girardit annyira zavarta ez, hogy megkérdezte Kálmántól: „Miért van az, hogy egy szóra sem méltat, talán nem tetszik, amit csinálok?” A zeneszerző így válaszolt a kérdésre: „Annyira lenyűgöz, ahogy játszik, hogy a szavam is elakad.” Rácz Lacit Willy Strehl (1881-1941), Rácz Sárit Grete Holm (1884-1941), a kor egyik legjelentősebb operettdívája, Gastont pedig Max Brod (1880-1959) alakította.

Kálmán Imre és alkotótársainak új operettje az ősbemutatón az előzetes várakozásokat igazolva óriási sikert aratott, mind a közönség tagjai, mind a kritikusok „elismeréssel fogadták”. A kritikusok kiemelték, hogy habár a történet „magyar közegben játszódik, a dallamok többsége ¾-ben szól”, ezzel utalva arra, hogy „az operett legnemesebb zenei hagyományai keltek életre a színpadon”.

Egy bécsi kritikus pedig így fogalmazott: „Kálmán Imrének, ennek a fiatal, nagyon tehetséges muzsikusnak eddig – nem teljesen igazságtalanul – azt vetették a szemére, hogy túlságosan paprikás, kizárólag magyaros zenét komponál. Ez alkalommal sikerült a cigánymiliő csábításának ellenállva örvendetes módon elkerülnie. Olyan drámaian karakterizáló, a modern Spieloperhez közelítő zenét írt, mely művészi érzékenységet és jelentős technikai készséget mutat.”

Kálmán Imre jelentőségét és népszerűségét mutatja, hogy a korabeli magyar lapok szinte mindegyike beszámolt a bécsi ősbemutatóról, ismertették az operett tartalmát. Magyarországon végül 1913. január 24-én mutatta be a budapesti Király Színház Nádor Jenő, Fedák Sári, Perczel Sári, Rátkai Márton és Latabár Árpád szereplésével.

oszem

Felhasznált irodalom: Winkler Gábor: Operett I. kötet; Gajdó Tamás: A bajadér Kossuth. K., wikipedia; musiklexikon.ac.at; Magyar színháztörténet 2. kötet 1873-1920.

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.