Varga Domokos Kunszentmiklóson látta meg a napvilágot Vargha Tamás református lelkész és Magay Mária negyedik gyermekeként. Az elemi iskolát és a gimnáziumot szülőhelyén végezte, itt is érettségizett 1940-ben. Érdeklődése a pedagógia iránt igen korán megmutatkozott, de a család féltette a TBC-től a vékony testalkatú fiatalembert. Szülei ösztönzésére inkább a soproni egyetemre iratkozott be erdőmérnök hallgatónak, gondolván, hogy a szabad levegőn végzett munka jót tesz majd az egészségének. Műszaki tanulmányai mellett szakított időt a szépírói tevékenységre is: első publikációi itt, az egyetem lapjában, a Bástyánkban jelentek meg. 1944-ben szerezte meg a diplomát, majd 1945-1946-ban Debrecenben kataszteri mérnökként dolgozott. Itt indult el egy másik, az újságírói pálya irányába: a debreceni Néplap munkatársa lett. Egy év elteltével Pestre költözött, ahol 1947 nyarán Karácsony Sándor rábízta a Cserkészfiúk című lap szerkesztését. Ezt követően különböző sajtóorgánumoknál dolgozott, majd 1949-1952 között a Magyar Rádió munkatársa volt.

Az ötvenes évek sok nehézséget hoztak a számára. 1950-ben kizárták a pártból, ami nehezítette az újságírói tevékenységét, családos emberként két évig szabadfoglalkozású íróként élt. Kivette a részét az 1956-os forradalom eseményeiből. Rádióműsorokat, szovjetellenes röplapot készített, részt vett a Nagy-budapesti Központi Munkástanács ülésén. 1957. január 20-án letartóztatták, az év október 9-én a Legfelsőbb Bíróság 2 év börtönbüntetésre ítélte. 1958-ban szabadult. Talán épp ezek az élmények érlelték igazi íróvá. Az Íróiskola című kötetében írja a művész-létről: „Minden »dudásnak« (művésznek) meg kell szenvednie a magáét, poklok tüzén pirulnia, parazsán perzselődnie, hogy ráleljen a saját igazi hangjára, a mások lelkéig, sőt zsigeriig hatolóra, őket elragadtatóra.” Így lehet az, hogy a korai írásokat követő ismeretterjesztő könyvek sokasága mellett gyermekregények, olvasmányos családi történetek és verseskötetek is kikerültek a tolla alól.

Ismerik a Képes Történelem sorozat képekkel gazdagon illusztrált köteteit? Az egyetemes és a magyar történelem legfontosabb fejezeteit taglaló könyvek közül ötöt Varga Domokos állított össze. Széleskörű műveltségének köszönhetően számtalan egyéb kultúrtörténeti, életrajzi, honismereti és tankönyv került ki a tollából: írt a magyarok korai történelméről, a népek kenyeréről, Herman Ottóról, Budapestről, a nyelvek történetéről, Magyarország vízrajzáról, csillagászati kérdésekről, játékos fizikai kísérletekről, a magyar népmesékről, az írói mesterségről. Állított össze tanulást segítő szöveggyűjteményt, és szerkesztett folyóiratot.

Életművének kiemelkedő fontosságú darabjait talán „pedagógiai szépprózának” nevezhetnénk. Ezek a könyvek nem mostanában íródtak, nem az Y és a Z generáció problémáit vetik fel, de olyan örök érvényű jelenségekkel foglalkoznak, amelyekkel minden szülő találkozik. A nagycsaládok felbomlásával sok fiatal anyának és apának hiányzik a követhető minták sora. Ezek az írások pedig éppen a szülői szerephez nyújtanak segítő kezet. Varga Domokos és felesége, Stolte Magdolna hét gyermeket nevelt. A népes família ügyes-bajos dolgait bemutató, nagy sikerű Kutyafülűek volt az első a pedagógiai kötetek sorában. Ezen és a többi hasonló tárgyú könyvön (Kamaszkrónika; Tisztelt családom, -od -ja; Nem születtünk szülőnek stb.) is átsüt Varga Domokos derűje, játékos kedve, kíváncsisága, a gyermeki lélekkel való azonosulása. Olyannyira igaz ez, hogy egy helyütt maga is ezt állítja: „Valóban tanár szerettem volna lenni, de rossz tanár lettem volna, a tanterv ellen folyton lázadó, a szabadon szárnyaló gyermekkíváncsiságnak könnyen engedő, elkalandozó. Ezért jobb is tán, hogy könyvekkel nyitogatom a gyerekek eszét, szemét, s így élem ki a belém rekedt pedagógiai ambíciókat.”

Első sor (balról jobbra): Gergő, Anyja, Apja, Dombi; hátsó sor (balról jobbra): Julcsi, Panni, Andris, Magdus, Petyó

Hogy mit akart átadni családapaként gyermekeinek, íróként pedig az ifjú olvasóknak? „Valami mást akartam… a nagy egészről adni nekik némi fogalmat: a Föld helyéről (és kicsiségéről) a világmindenségben, Magyarország helyéről (és kicsiségéről) a Földön, az ő mindennapi világuk helyéről (és kicsiségéről) Magyarországon, a világtörténelem kontúrjairól, azon belül a magyar történelem helyéről (és viszonylagos jelentéktelenségéről), a civilizáció születéséről és elterjedéséről, a társadalmi formák fejlődéséről, a nagy felfedezésekről és a szegény felfedezettekről, a földkerekség népeinek sokféleségéről és sokféle fájdalmáról, törekvéséről, arról, hogy nemcsak magyar szemmel lehet nézni a világot, hanem románnal és szlovákkal, angollal és orosszal, franciával és hinduval, még hottentottával és polinézzel is, s bár mindenünnen másmilyennek látszik, mégiscsak egy világ ez…”

Tiszteletre méltó vállalás ez! Elismerések sora mutatja munkája sikerét: József Attila-díj (1973); Év Gyermekkönyve-díj (1986); A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1992); Arany János-díj (1997); Károli Gáspár-díj (1998); Kossuth-díj (2002); Magyar Örökség-díj (Balázs és Tamás testvérével megosztva) (2015).

Keressék Varga Domokos köteteit! Forgassák, használják, okuljanak belőlük, hiszen ezért születtek.

Berente Erika
Fotók: Varga Domokos György

Felhasznált irodalom:
Balogh Mihály: Varga Domokos, az abszolút pedagógus
Gazda István: A Varga/Vargha-család három neves tudós tagja. Laudáció. 2015
Varga Domokos: Kutyafülűek. Budapest, 1967
Varga Domokos: Íróiskola. Tollforgatás mesterfokon. Budapest, 2018
Varga Domokos: Víg játék – végjáték! Budapest, 2002.
Wikipédia