És nem csupán azért, mert akkor éppen az amerikai polgárháborúról szóló előadásra készültem – és a borítón egy amerikai zászlóba burkolózó cowboy szemez az égő prérivel ‒, hanem azért, mert a fülszöveg alapján olyan témákat boncolgat, amelyek aktualitásuk mellett érdekesek is a számomra. A kötet 13 novellát tartalmaz – jelentős részben disztópikusakat ‒, amelyek a jelenlegi amerikai társadalom problémáira reflektálnak, egy nagy „Mi lenne, ha?” kérdésre felfűzve. Egy Philip K. Dick utánérzés a kötet első pillantásra is (ezért választottam), ahol az író igyekszik kifordított szemmel nézni mindent, szélsőséges megfigyelőket állítva a novellák narrátorának. Nézzük sorjában a novellákat!

Szópárbaj

A novella a szeretet és bántalmazás ördögi körét pörgeti, ahol meglehetősen különös narrátor szemével nézhetünk végig egy fiatalkori zaklatási sztorit. A jók és rosszak halmaza elmosódik, ahogy a valóságban is sokszor nehéz eldönteni, ki bánt kicsodát és miért. Ráadásul nem csak a fizikai bántalmazás okozhat tartós sérüléseket az emberben... Érdekes volt az egész, bár nem mondanám, hogy nagyon erős vagy jó. (6/10)

Rítus

Az egyik legjobb novella a kötetben. Az itt elmesélt világban az emberek bizonyos korban fogják magukat, és ünnepélyes keretek között végeznek az életükkel, mivel így adnak teret a jövő generációinak, nem élik fel az erőforrásokat, mikor már kevésbé hasznosak gazdaságilag. Elképzelhetetlen? Hát... Amilyen irányú szélsőségek terjednek időnként, hajlok rá, hogy egyszer ezt is komolyan felvetik. A novella főszereplője Orson bácsi, aki viszont nem akarja magát sem felgyújtani, sem elaltatni. Élvezi az életet öregen is, jóízűen sétál a parkban, nézi a gyerekeket, mesél a régi időkről fényképeket mutogatva. A társadalom elvárásai nem zavarják, és nem érdekli, mikor elmondják, hogy életben maradásával pazarolja az energiát, növeli az éhezést és az elsivatagosodást. Elgondolkodtató írás. (8/10)

Átalakulás

Adva egy magát a bőrében rosszul érző fiatal nerd srác, a hozzá tartozó aggódó édesanya és egy technológia, amely alapján az emberi tudatot digitalizálni lehet. Barátokkal beszélgetve kávézáskor is jött már szóba ez a téma, s van, aki szerint tényleg az a megoldás a halhatatlanságra, hogy az emberi agy adatait számítógépbe költöztetjük digitalizálva. A lehetőség persze számos kérdést vet fel. Nos, Baker ezekkel nem igazán foglalkozik, a novella inkább az átalakulás érzelmi vetületére koncentrál. A fiúra, aki nem jó fizikailag semmiben, és megszabadulna a testétől, és az anyára, aki imádja szerencsétlenke fiát. Ez sem rossz megközelítés, de kicsit több filozofálgatást vártam volna az erős kezdés után, és kevésbé pátoszos lezárást. (7/10)

Életfogytiglan

Sci-fikben sokszor eljátszott alaptörténet: múltbeli bűnügyért kiszabott emlékezettörlés után főhősünk nem igazán tudja, kicsoda-micsoda, és nyomasztja a teher, hogy mit követhetett el. Bűnözőnk / áldozatunk minden alapvető képességét, készségét megtartotta, de családja emlékét is kiradírozták a fejéből, így rájuk nem emlékszik, s újra kell tanulnia, ki kicsoda a környezetében. Végül Wash rájön, miként lehet kinyomozni, ki is volt ő a múltban, de vajon akarja-e tudni? A novella egyfajta krimi (nem az egyetlen ilyen a válogatásban), amely sejtetésekből próbál történetet felépíteni, közepes sikerrel. (6/10)

Egy nehéz nap utópiában

Egyértelműen a legjobb novella nálam a válogatásban. Az alapvetése egyszerű: hősnőnknek, Danielle-nek rossz napja volt. Hogy jobb legyen, elment a bordélyba. Igen ám, de ez egy különös világ. Már ott gyanús a dolog, hogy Danielle minden munkatársa nő. A bordélyba menet azt is megtudjuk, hogy itt „Amazóniába” kerültünk, ahol minden hatalom a nők kezében van, a férfiak pedig gyakorlatilag kihaltak, leszámítva a tenyésztésre tartottakat, a már említett bordélyszerű helyeken. Ez sem egy új felvetés, a legismertebb ilyen utópia talán Robert Merle-é, aki a Védett férfiakban igazi franciás csibészséggel értekezett a témáról. Magam is írtam már kritikát egy hasonló női utópiáról, amelyet a se nem csibészes, se nem francia Gioconda Belli, egy hardcore feminista írt Nők országa címmel, és elképesztően rossz könyv. Baker viszont meglépte, amire Belli – hitvallásából adódóan – nem lehetett képes: nála kiderül, hogy a nők világa egy fokkal sem lenne jobb, mint a férfiaké! Merész és jó novella, a végszó meg ütős. (9/10)

Őfelsége vallomása

Bevallom, erre a novellára emlékszem a legkevésbé, ami önmagában sem túl jó ómen. Valamit nagyon akart mondani az író, de nem igazán jött át az oldalakon, pedig oldalból sok volt, mivel a leghosszabb szösszenet a kötetben. Kissé zavaros történet társadalmi kreditekről, gyűjtési szenvedélyről és felnőtté válásról E/1-ben. Talán újraolvasva többet mondana, de nincs hozzá türelmem, és nem hiszem, hogy megéri a fáradozást és a perceket… (4/10)

A szponzor

Ebben a bakeri világban mindent szponzoráció által lehet megvalósítani, még egy esküvő sem képzelhető el a márkák támogatása nélkül. Főszereplőnk, Brock és barátnője, Jenna esküvőre készül, ám az esemény főszponzora éppen tönkrement az első oldalon. Brock barátai segítségével elindul, hogy kalandok során új szponzort kerítsen, mert enélkül nem házasodhat, hiszen ez lenne a Nagybetűs Nap. A kissé fausti történet egyértelműen szatíra, amelyben az elbeszélő mindent márkanevekkel ír le, meglehetősen humorossá téve az olvasást: „Ty megtörli a száját, leteszi a becsomagolt McMuffint az asztalra egy csésze Folgers mellé...” Az ötlet itt sem új, azon túl, hogy a 2000-es évek összes magyar romantikus komédiája ilyen reklámgyűjtemény. Olvastam egy nagyon hasonló novellát, már nem ugrik be, mi volt az pontosan, de úgy rémlik, Philip K. Dick követte el. A sztori végül elég érdekes végkifejletbe hajlik, egészen jó volt. (8/10)

Egy szép nagy család

Közepes írás az anyaságról – voltaképpen az abortuszról, csak álcázva. Ebben a disztópiában a szülők nem nevelhetik, tarthatják meg a gyermekeiket, hanem állami gondozásba kell, hogy adják, s a rendszer neveli fel őket. Így sokkal egyszerűbb mindenkinek, a szülők sokkal hasznosabb tagjai lehetnek a társadalomnak, és nem köti őket holmi eskü meg felelősség. A novella felépítése voltaképpen egy nyomozásra épül, többnyire a rendőrök szemén keresztül próbálunk fényt deríteni egy gyerekrablásra, miközben kihallgatják a tettes rokonságát és baráti körét. A történetet bonyolítja, hogy az egyik nyomozó még e rendszer bevezetése előtt született, és apja nem volt éppen egy mintaszülő. (6/10)

Megjelenés

Nyilván egy amerikai novellaválogatásból, amely ottani aktualitásokról szól, nem maradhatott ki a migráció témája sem. Nos, ez a történet erről szól, fantasztikus környezetbe helyezve, irracionalitásokkal fűszerezve. A földönkívüli migránsok itt lepottyannak az égből (vagyis csak megjelennek), mire a helyi önjelölt igazságosztó a fiával begyűjti, és kocsival elviszi őket az államhatárig, ahol a rendőrség félrenézése mellett kirakja őket, mivel a szomszéd államban már legális a jelenlétük. A történet feszült, lassan bontakozik ki, titkokkal övezett, de nem annyira kötött le. Viszont cserébe rövid. (6/10)

Elveszett lelkek

Természetesen van egy másik slágertéma, ami kellett, hogy legyen a kötetben. A vírus. Ebben a történetben egy különös vírus kaszál, amely az éppen születő gyerekeket tizedeli. Úgy tűnik, a világ elérte azt a lélekmennyiséget, amennyinél többet nem képes „eltartani”, így egy gyerek születéséhez valaki halála szükségeltetik. Főszereplőnk egy szülészeti osztályon dolgozik, mikor elharapózik a titokzatos kór, s hamarosan maga is teherbe esik. A pokoli eseménysorozatra aztán – elvégre gyarló emberek vagyunk – azonnal ráharapnak az ebben is üzleti lehetőséget szimatoló cégek, és speciális szülészeteket hoznak létre, ahol különféle szertartásokkal és a születendők mellé beosztott haldoklókkal igyekeznek biztosítani a sok pénzt kicsengető anyukák sikeres szülését. Az apokaliptikus novella elég sötét és kemény írás, jó alapötlettel. (8/10)

A menet

Hosszú menet volt, ráadásul egy bordélyban (igen, másodszor is ez a tett színhelye Bakernél). A történések egy misztikus szexistennő körül pörögnek (a „Mester”), aki legendák forrása, s akinek titkos tudásáról senki nem beszélhet, különben a „szakma” kiveti magából. Protagonistánk Kaveh, egy kamionsofőr, aki évek óta reménykedik abban, hogy kisorsolják, és végre személyesen találkozhat a Mesterrel. Végül bejut a szobájába, ágyába. Lássuk be, ez így nem túl erős, ráadásul nyúlik, miközben alig mond valamit. A csattanó azért elég jó és elgondolkodtató. (7/10)

Amerikai útikalauz

Ebben a különös történetben az Egyesült Államok egyik kis települése megunja, hogy levegőbe veszik, és kikiáltja magát független államnak egy helyi népszavazás után, amit mindössze egy régi veterán katona ellenez. A roppant fantáziadús módon Amerikának elkeresztelt ország létéről persze senki nem vesz tudomást a nagyvilágban jó ideig, és inkább az egy szem ellenzéki megregulázása viszi el az energiákat, aki képes az USA zászlaját felhúzni a háza előtt provokáció gyanánt. A történet leginkább szatirikus, s az amerikai törésvonalakat mutatja be a szövetségi kormányzat és a kisemberek között. (6/10)

Akit visszafelé olvasnak

Ebben az alternatív földi világban az emberek idősen születnek meg, fokozatosan fiatalodnak, míg végül eltűnnek egy anya méhében. Ismerős? Ha igen, bizonyára Ön is olvasta Philip K. Dick Visszafelé világ című regényét, vagy látta a Benjamin Button különös életét (ami pedig egyébként F. Scott Fitzgerald azonos című könyvén alapul). Az alapötlet tehát lopott, de hát miféle új idea lehetne 5000 évnyi irodalom után? Szerzőnk nyomozással és némi romantikával igyekezett izgalmasabbá tenni ezt a különös, de már párszor azért ellőt alapvetést, közepes sikerrel. (6/10)

Összefoglalva nem rossz kötet ez, bár kicsit többre számítottam. Baker prózája a fülszöveggel ellentétben – ahol „sajátosan egyedi és lenyűgöző” ‒ egyáltalán nem meggyőző, sorjázik benne a felsorolás, többször unalomba hajlóan. Inkább az ötletei jók, mintsem az, ahogy a történetet leadja. Többször is úgy éreztem, hogy erős kezdést kissé lekonyuló folytatás követ, mivel az író olyan megközelítést alkalmaz, ami a komoly témának nem a legérdekesebb oldalát mutatja be. A novellák minőségileg ingadozóak, bár ez normális válogatásköteteknél. Az Agave szép kiadásról gondoskodott, a borító kifejező, érdeklődést felkeltő és passzol a tartalomhoz.

Horváth Gábor