A főszereplő tüsszent egyet, és azonnal a COVID jut eszünkbe, új szövegkörnyezetbe helyezve Moliére komédiáját, amely Zakariás Zalán rendező tolmácsolásában abszurd színezetet kapott, még inkább kiemelve az őszinteség és igazságosság értékét.

A hipochonder klasszikus vígjátéki figura. Argan Csankó Zoltán megformálásában önző, önféltésében teljesen elvakult, gyenge ember, aki egész életét hazugságokra építi. Ennek legfőbb „támogatója” a hátborzongató plázacica feleség és mostoha (Szina Kinga), aki velejéig hazug, számára ez a kapcsolat egyértelműen érdekházasság. Könnyedén vezeti a férjét az orránál fogva. És úgy tűnik, ez nem is fog megváltozni soha. E két ember kapcsolata – a pénzéhes Purgáló „doktor” (Nagy Balázs) és Szimat „gyógyszerész” (Sárközi József) közreműködésével – egy nyomasztó, abszurditásba hajló világot teremt körülöttük, amelynek legnagyobb elszenvedői Argan saját leányai, Angélique (Foltányi Edina eh.) és Louisette (Haszonics Anett sh.). Mellettük Toinette (Mózes Anita) és Béralde (Fejszés Attila) képviseli a normális értékrendet, amelyet a szolgálólány bohócos, őszinte szókimondással, a fivér pedig a visszásságokra történő rámutatással igyekszik helyrebillenteni – legfőképpen Arganban. Hiszen ő a főszereplő, aki körül minden és mindenki forog.

Ami egy komédiánál nélkülözhetetlen: a megfelelő ritmus. Ez az egyik erénye az előadásnak. A másik különleges értéke, hogy – mélyebb dimenziót nyitva a puszta szórakozásnál – Molière szinte teljes gondolati univerzumát elénk vetíti más darabjainak megidézésével. Méltó tisztelgés a 400 éve született zseni, Jean-Baptiste Poquelin előtt. Döbbenetesen érvényes társadalomkritikái és az emberi gyarlóság miatti felháborodása minden tekintetben aktuális. Ettől élő a darab humora és fájdalma.

Csak két példa az idézetekből, amelyek egy-egy újabb távlatot adó gondolati kaput nyithatnak ki bennünk:

„A képmutatás divatos bűn, és a bűn, ha divatos, erénynek számít." (Don Juan, fordította: Petri György)

„Nehéz annak, aki szeretetre éhesen mindenkit és mindent gyűlölni igyekszik.” (Embergyűlölő)

Ahogy annyi más klasszikus drámánál, itt is a fiatalok szerelme hozza el azt a konfliktushelyzetet, amelyben kialakul a két térfél: a hazugság és az igazság szembenállása.

A nézők számára ez nyilvánvaló a kezdettől fogva. A kérdés, hogyan jutunk el az igazság érvényesüléséig? Ez a mindig aktuális probléma ma, amikor minden elbizonytalanodik körülöttünk, különösen szíven ütő. Zakariás Zalán rendezésében és a győri színészek nagyszerű előadásában megteremtődik a katarzis lehetősége. Ezért érdemes megnézni A képzelt beteget, amelynek végén még maga a szerző is tiszteletét teszi – hogy egy újabb nézőpontváltásra inspiráljon bennünket. A színház szimbolikusan maga az élet, amelyben mindannyian színészek vagyunk. Kérdés, hogy ismerjük-e, értjük-e a szerepünket, és hamisan vagy igazul játszunk-e a nagy közös színdarabban?

A képzelt beteg teljes színlapja a Győri Nemzeti Színház honlapján olvasható.

Szabados Éva
Fotók: O. Jakócs Péter

Fotógaléria: A képzelt beteg bemutatója a Győri Nemzeti Színházban

O. Jakócs Péter fotói

57 kép