Hellbrunn és környezete az apróbb olasz kastélyok, a „villa suburbana”-k mintájára épült, amelyek általában a városon kívüli kisebb kirándulások, vigadozások úti céljaiul szolgáltak. 1612-ben, Markus Sittikus von Hohenems hivatalba lépése után néhány hónappal máris megbízást adott az új rezidencia létrehozására. A helyet a vizekben igen gazdag hellbrunni hegyek lábánál jelölte ki, az itáliai művészet és kultúra nagy rajongójaként pedig nem kisebb építészt, mint a salzburgi dóm építőjét, Santino Solari mestert kérte fel. Feltételként szabta meg, hogy az új palota sem eleganciájában, sem méreteiben nem maradhat el gyönyörű itáliai társaitól. Izgalomra nem volt oka, hiszen a mester alaposan kitett magáért. Ezt leginkább a vízi játszótér „leleményei” bizonyítják.

A hatalmas parkkal és páratlan vízi játékaival büszkélkedő, máig (az Alpoktól északra) a legpompásabbnak tartott manierista építmény 1615-re, viszonylag rövid idő alatt elkészült. Az elmúlt 400 évben igyekeztek mindent eredetiségében megőrizni, bár az is igaz, hogy a későbbi korok is mindig adtak valamit Hellbrunn-nak.

A világ minden tájáról érkező látogatók turnusokban fedezhetik fel Markus Sittikus örökségét. Az eligazodásban modern audio guide-ok segítenek, még magyar nyelven is. Míg várunk a bejutásra, addig a csodálatos Ziergartent vesszük célba szépen rendezett franciakertjével. A 60 hektáros kastélypark a kertépítészet művészi csúcsteljesítménye, a geometriai formákba rendezett kerti medencékkel, a gondozott növények festői összhangjával. Csak részben épített, egy részét természetes állapotában hagyták meg (biotop). 1730 körül Franz Anton Danreiter udvari kertfelügyelő tervei alapján átalakították a parkot az akkori ízlésnek megfelelően. Így kerültek oda a 17. század elejéről származó isten- és hősi alakokat ábrázoló szobrok. Később a parkban állították fel a Leopoldskron kastélynál filmezési céllal A muzsika hangja pavilont. Itt forgatták Franz és Liesl szerelmi jelenetét, itt hangzott el a I am 16 going on 17 kezdetű dal. A modern kor is alakított egy kicsit a környezeten, így ma már kalandjátszótér, fitnesszpályák, télen sífutópálya várja a kikapcsolódni vágyókat.

A park festői kulisszái a környékbeli hegyek. Az egyiken jól látható egy kis „ékszerdobozka”, a Waldems kastély, vagy ahogy a köznyelv emelgeti, Monatsschlösschen, vagyis a „hónapos kastély”. Becenevét annak köszönheti, hogy rendkívül rövid idő húzták fel 1615-ben Markus Sittikus érsek megrendelésére. Bár egyesek szerint ez csak szóbeszéd , valószínűbb, hogy egész évben csak egy hónapig használták, a vadászat idején, és innen az elnevezés. Ma a salzburgi Carolino Augusteum Néprajzi Múzeumnak ad otthont. A hegyoldal nyújtotta idilli környezetben ékszerdobozkaként díszelgő kis vadászkastélyban megismerkedhetünk a salzburgi népszokásoktól a népi lakáskultúrán át a környék jellegzetes népviseleteinek válogatott darabjaiig. A kastély mögött pedig elképesztően szép kilátás nyílik a környék hegyeire. Mellette a Steintheater-ben, azaz a kőszínházban tartották az első német nyelvű operaelőadásokat 1617-ben. Markus Sittikus a valamikori hellbrunni kőfejtőt alakíttatta át színházzá, így jött létre Európa első szabadtéri színpada, amelyet a természetes üregek, sziklaformációk tesznek igazán különlegessé.

Az igazi meglepetéseket tartogató, felejthetetlen élményt a kastélypark északi oldalán lévő Lustgarten Vízi játékai (Wasserspiele) kínálják, amelyet a közeli hegyekből érkező számtalan forrás vize tölt meg pezsgő élettel. A legmeghökkentőbb, hogy a 400 éves vizes tréfák, a víz erejével mozgatott figurák és mechanikus színház mind a mai napig képesek ámulatba ejteni a látogatót.

Az biztos, hogy Markus Sittikus ókor iránti lelkesedése határtalan. Míg a természetbe simuló, a görög-római művészet inspirálta mozaikok, szobrok, szökőkutak misztikus látványában gyönyörködtünk, a legváratlanabb irányból és időben kaptunk ízelítőt a források friss vizéből. Világossá válik, hogy Marcus Aurelius gyönyörű kútja csak figyelemelterelő! A házigazda hatalmas márványasztalát látva sem fantáziálhatunk sokáig valamiféle pazar római lakomán, mert az ülőkékből, az asztalból és még ki tudja, honnan hirtelen vízsugár tör fel. Ez már csak azért is vicces, mert az ő idejében még nem illett felállni az asztaltól a vacsora vége előtt. Áztak is a rizsporos parókák, fodros kézelők, köpenyek, ruhák! Vajon Markus Sittikus viccnek szánta ezt? Vegy ez egy fricska volt az ellenségeinek? Talán ez is, az is. Mi mindenesetre jól szórakozunk, próbáljuk menteni az irhánkat. Bár a vendéglátó erre is gondolhatott, mert újabb irányból újabb „fröccsöt” kapunk.

A szökőkutak alattomosak, a szobrok mitológiaiak, Neptun, Vénusz, Orfeusz és társaik eldugott fúvókákat rejtenek, a grottatermek, a félig-meddig épített barlangok misztikusak, a víz erejével mozgatott figurák az érzékeinkkel játszanak, a meglepetéseknek se vége, se hossza. A kastélyhoz érve, a különleges csillag alakú medencénél már azt hisszük, megmenekültünk, amikor a falakra „aggatott” szarvasfejek agancsaiból újabb vizes meglepetés érkezik. Itt már senki nem marad szárazon. A kastélyban a Madárdalok barlangja varázsol el csodálatos énekkel, vízköpőkkel, de a padló gyanúsan nedves!

A korabeli modern technika csúcsa, határtalan fantáziájú, a hidraulika törvényszerűségeit ötletesen kihasználó, vagyis a víz ereje által mozgatott korabeli mesterségeket bemutató „örökmozgók”. Fantasztikus, hogy 400 éve működőképesek! Ugyancsak a víz energiáját használja a „ház” egyik legnépszerűbb és legkülönlegesebb látványossága, a Mechanikus Színház, amely egy barokk kisváros mestereit, „hétköznapi nyüzsgését” mutatja be. A fából készült fogaskerekek zaját a Don Giovanni operából ismert muzsikával nyomják el. Igazi kuriózum, fantasztikus mérnöki teljesítmény!

Markus Sittikus nemcsak megvicceli, ámulatba ejti vendégeit, hanem el is gondolkodtatja őket. Vajon hogyan képes a szökőkút „megtáncoltatni” a labdát? Hogyan képes a magasba emelni a koronát? Melyik teknős köpi és melyik nyeli a vizet? És sorolhatnám. Vizes attrakciói rendkívül változatosak, a Wasserspiele egyszerűen semmi máshoz nem fogható! Egyedülálló és felejthetetlen szórakozást nyújtó, késő reneszánsz manierista wellness élménypark – talán ez a legpontosabb jellemzés. Egy biztos, minden ízében a mulatságot szolgálja. A nyári melegben pedig jól is esett az innen-onnan meglepetésszerűen érkező „frissítő”.

Markus Sittikus legendás „nyolcpatkós” lova

Ezek után nem csoda, hogy a kastély emeletén található állandó kiállítás Hellbrunn története mellett Markus Sittikus különc, sárkányokkal, egyszarvúakkal, fura lényekkel teli világát kívánja bemutatni, a címe SchauLust (vagyis LátványÖröm, vagy valami ilyesmi). Sajnos az eredeti berendezésből nem sok őrződött meg, de van néhány figyelemre méltó különlegesség. A kastély dísztermei között a legértékesebb az aranytapétával díszített Antecamera, illetve a mellette nyíló hálószoba, az ún. tapétaszoba, melynek falait XVIII. századi kínai papírtapéta borítja. Az ebédlőben egy pompás díszítésű cserépkályhát láthatunk, majd a fantasztikus térhatású freskókkal borított díszterembe jutunk. Nagyon egyedi a Mascagni falfestményeivel ékesített nyolcszögletű zeneterem, az Oktogon.

A kétemeletes épület főhomlokzata és a gazdasági épületek egy díszudvart zárnak körül. Ez és mesés parkja vonzó az életük legszebb napját megélni vágyó házasulandó szerelmeseknek. Markus Sittikus rezidenciája ma is eleven és nyüzsgő, az életöröm jelképe. Erdős parkrészén, a hegy túloldalán a Salzburg Zoo állatainak otthona található.

Élmények, írás: SzaSzi
Fotók: Horváth Csaba

A cikksorozat korábbi részei:
1. Az osztrák szakasz
2. Az olasz szakasz
3. Megérkezni Salzburgba