RB kapitány (ahogy sokan hívták) hullócsillagként hasított végig a magyar könnyűzene egén. 1968-ban egy koncerten azzal lepte meg a hallgatóságot, hogy elkezdte a fogával pengetni a húrokat, szinte „beleharapott” hangszerébe. Ösztönös tehetség volt, aki még foggal is jobban játszott legendás Gibson gitárján, mint kortársai jelentős része. De nemcsak virtuóz gitáros volt, hanem a Sakk Matt, a Tűzkerék és a Taurus együttesek tagjaként egy népszerű figura, aki jól kommunikált a közönséggel, sokak szerint egy igazi showman volt. Idehaza nem akadt senki, aki letaszította volna trónjáról a gitárkirályt. Legalábbis ez illett volna hozzá, ehelyett azonban mellőzöttség jutott neki. De csak a hatalom részéről! Mert például 1969-ben kilencezer fiatal tombolt a Sakk-Matt koncertjén a gellérthegyi Jubileumi Parkban (ahol Demjén Ferenc volt az énekes). A sikerek ellenére lemezszerződésről mégsem eshetett szó, sőt az újságok is alig írtak róla, ahogy említettem, nem illett a kultúrkoncepcióba. Ennek ellenére 1970-ben az Ifjúsági Magazin szavazásán fölényesen Radics Béla nyerte az év szólógitárosa címet. Egy Johnny B. Goode felvétel, ahogy a gitárkirály játszotta:

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

A tehetség mellett keserűség és nehéz élet jutott neki. A külvárosban, Angyalföld félelmetes hírű lakótelepén, a Tripoliszban nőtt fel. A kemény élet, a nagy szegénység ellenére is végig kitartott a szoba-konyhás lakásban anyukája mellett. A kredenc mellett volt az ágya, és a kamra a könyvtárszobája. A legenda szerint egy jégtáncközvetítésen hallotta Bill Haley Rock Around the Clock című dalát, és eldöntötte, hogy zenész lesz. Jimi Hendrix, Eric Clapton lettek az igazi nagy kedvencek. Valószínűleg sokáig spórolt, hogy megvegye a méregdrága amerikai Gibsont, éppen olyat, amilyet a nagy ikonok használtak. Ahogy kezébe vette a hangszert, másik emberré változott: „Ha akarom sír, ha akarom nyerít, mindent tud, ha akarom, fél óráig is szól torzítóval” – mesélte. Ma már nehéz elképzelni, hogy éjjelekig a rádió előtt kuksoltak, csupán azért, hogy felvehessenek egy számot, majd a recsegő magnófelvétel alapján próbáltak játszani. RB is így kezdte, mindent tudott a gitárral, és a különbleges hangzásba magyaros ízt vitt. A többes szám indokolt, mert ő egy karizmatikus figura volt, szeretettel fogadta az apró, gyöngyös utcai lakásba barátait, rajongóit, hogy tanuljanak vagy csak kártyázzanak.

Ami a legszebb, idővel a külvárosi srác tudása előtt az elit is meghajolt. Csak az ORI (Országos Rendező Iroda) maradt „süket”. Az ő engedélyükkel léphetett valaki színpadra, ők döntötték el, ki a tehetséges, ki nem, de asztal mögött ülő bizottságok a zenéhez nem biztos, hogy értettek, csupán ahhoz, hogy ki a politikailag megbízható. Radics Béla nem hajolt meg, sőt ami azt illeti, keményen kiállt véleménye mellett, ami aggasztotta a diktatúra őreit. Csak két kislemezt rögzíthetett, köztük legismertebb szerzeményét, a Zöld csillagot. A Taurus 1973-as feloszlása nagyon letaglózta, 1974 volt a nagy leállás kezdete, az italba menekült. 1977. augusztus 7. fontos dátum a magyar rocktörténelemben, összeállt a nagy Radics Béla szuperkoncert a Budai Ifjúsági Parkban. A tervezett visszatérés azonban már nem jöhetett létre, a gitárkirály 1982 októberében meghalt.

„Radics Béla nélkül az a fajta rockzene, ami ma Magyarországon ismert, vagy nem így, vagy sokkal később honosodott volna meg. Ő zászlóvivője volt ennek a történetnek” – véli Bálint Csaba, a Rockmúzeum alapítója, aki életrajzi könyvet és filmes forgatókönyvet is írt róla (a forgatások jelenleg is zajlanak), majd hozzáteszi: „A fő dilemma RB életével kapcsolatban, hogy hős volt vagy vesztes.”

Emléke velünk él, időnként nagyszabású koncerteken idézik meg alakját. Emléktársaság is alakult, amely (minthogy életében mindössze két szerzői kislemeze jelent meg) folyamatosan gyűjti össze az országban fellelhető orsós és kazettás magnóval rögzített felvételeket. Egykori lakóházán 2000-ben emléktáblát avattak, majd 2005. október 22-én a XIII. kerületi lakóhelyénél (Gyöngyösi út Vőlegény u. sarok) leleplezték bronz szobrát is. Az egész alakos műalkotást Kovács Károly Los Angelesben élő erdélyi szobrász készítette, és nem közterületen, hanem a lakótelep házai által körbeölelt belső kertben áll, jelezve, hogy a rá való összeget a rajongók gyűjtötték össze. RB jobb kezével V betűt formál, ahogy annak idején a koncerteken is szokta.

A csepeli önkormányzat 2012-ben posztumusz díszpolgárrá fogadta. 2013-ban a Vőlegény utca és a Göncöl utca közötti közterület a Radics Béla utca nevet kapta. Jó barátja, zenésztársa, Miklós Tibor Ilyenek voltunk címmel zenés játékot készített megemlékezésül. A 36 évesen elhunyt zenészről Klacsán Gábor forgat filmet Szentesi Zöldi László és Bálint Csaba forgatókönyvéből. (Utóbbi 2012-ben jelentette meg a Radics Béla a beatkorszakban című könyvét). A Radics – A megátkozott ember című filmet 2022 októberében (halálának negyvenedik évfordulóján) láthatja a nagyérdemű.

SzaSzi

Források: rockcsarnok.hu, youtube.com, ujsagmuzeum.hu, magyar.film.hu, magyarhirlap.hu/kultura/

A képek a Wikimedia Commons, a Fortepan és a Köztérkép  gyűjteményeiből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép, 2. kép, 3. kép, 4. kép, 5. kép.

A YouTube-ra feltöltött videó beágyazása a nyilvános videómegosztó webhely API általános szerződési feltételeinek betartásával történt, a feltöltő/tulajdonos felhasználók felé történő általános engedélyét követve. A beágyazott videó ezen a linken található a feltöltő megnevezésével.