A képekre hangolódást Bella Daniel zongoraművész briliáns játéka segítette, mely után Dallos István tatabányai fotóművész, esztéta, Fülöp Péter művészetének régi ismerője nyitotta meg a kiállítást, rendkívül érdekes módon elemezve a képek gondolati kisugárzását:

Gondolatmozaik Fülöp Péter fényképei kapcsán

A lehetséges extatikus állapota – Ez a kép nem a valóság képe, ezt a képet én vetítettem a valóságra. Ez a gondolat lehetne Fülöp Péter fényképezési intenciójának tömör megfogalmazása. A valóság igénye egyenlő az igazság utáni vággyal – a fényképezők nagy csapdája –, mintha az igazság egy élőlény lenne, nem pedig egy ítélet lehetséges tulajdonsága.

Önarckép – A fénykép, a mű nem egy adott dolog, újra kell alkotni. Egy műalkotás nem néma, amit elragadtatott ámulattal fogadunk be. Ellenkezőleg, a mű szavak, írások és tettek forrása, amelyek a mű megszámlálhatatlan befogadását, jelentését és értékét jelzik. Mindenkinek joga van egy műről beszélni és írni, hiszen a művet az jellemzi, hogy ahhoz tartozik, aki befogadja. Egy műalkotásnak az a „sorsa”, hogy végtelen számú mestere lehet, az ízlés, az élvezet és a kritika pillantásának mesterei, és nem dogmatikus, birtokló mesterek. Így egy fotográfiai mű örökösen újraértelmezhető azzal a kiegészítéssel, hogy a képek sorrendjét semmi sem kényszeríti, mint egy irodalmi alkotásban a szavak egymásutániságát. Egy egyedi fényképet aforizmaként, haikuként, pontosabban költeményként is felfoghatunk. Ezért, ha Fülöp Péter képeit nézzük, legjobb, ha poétikai módszerrel közelítünk hozzá, hiszen ő is ezt teszi a világgal, a valóságnak nevezett képpel. De ugyanazzal a nehézséggel találjuk szembe magunkat, mint egy haiku esetében: nehéz költővé válnunk.

Látását ne veszítse a lélek – Szó nélkül a fotografikus kép elillan előlünk, nem tudjuk megragadni. Ezért néha az irodalom lesz a fotográfia szolgálólánya, és a dialektika szerint az úrnője is; az írás, sőt az irodalom gazdagítja a fotográfiát, megmenti ontológiai gyengeségeitől, és így jöhet létre eredeti gazdag műalkotás: a fotó és az írás dialektikája.

Világidő – Poézis – „lassan tűnődve”, írja József Attila Reménytelenül című versében – nem más, mint a vágyak kifejeződése, kapcsolat a transzcendenssel, a létezés élményének megélése. A poézis szerepével Platon három nagy dialógusában is kiemelten foglalkozott, és arra a megállapításra jutott, hogy a költészet megismerés is egyben. A múzsák szent őrülete Istentől való, a maniké segítségével bele lehet látni a jövőbe. És Platon álláspontja szerint, ha egyáltalán nem lehetséges a dialektika, még a költészet is jobb a semminél, de az eksztatikus állapotokat nem lehet beengedni a filozófiába. Ugyanakkor lelkünk isteni részét képviselik a költők, a transzcendenciának ez a lelki képviselete érhető tetten a különböző költészeti felfogásokban. Ebből a feltételezésből származik az a felfogás, hogy bizonyos költészeti formáknak léthívó, felfedő revelatív lehetőségei vannak. Közvetlen létfeltárulkozás lehetősége ez, ahogyan József Attila fogalmazta (Alkalmi vers a szocializmus állásáról):

…S valami
furcsa
módon
nyitott szemmel
érzem,
hogy
folytatódom
külső
világban–
nem a fűben, a fákban, hanem az egészben

A hangsúly azon van, hogy érzem. Az érzelmi komplexus a világban a valóságnak a sajátos közvetítője, amelyet megkettőz a kép a folytatódásról. Mind a kettő – érzelem és képiség – a költészet tudati-ismeretelméleti dimenziójának nagy témája. Arisztotelész azt írja a Poétikában: „…nem az a költő feladata, hogy a valóban megtörtént eseményeket mondjon el, hanem olyanokat, amelyek megtörténhetnek, és lehetségesek a valószínűség vagy szükségszerűség alapján.”

Eljövetel – Egyik legmélyebb költészet-esztétánk, Nemes Nagy Ágnes a következő fenomenológiai leírást adta a tudat módosulásainak a költői képhasználat (hasonlat) függvényében: „A hasonlat az írott szöveg vágya a látványra, gyöngesége és ereje. Az irodalom érzékletessége csökkentett ugyan, de amit elveszít a réven, megnyeri a vámon, egyszerre szólhat a fizikumunkhoz és – mert a nyelven át – tudati rétegeinkhez; (…) A hasonlat olyan, amely összeköti a bal és jobb agyféltekét, a nyelvi-értelmit és a képi-érzékletest bennünk, szervezetünk kettősségének hídjaként.

A továbbiakban a vendégek megtekintették Fülöp Péter kiadványait, átadták magukat a manapság még mindig ritkán élvezhető beszélgetéseknek, együtt-fotózásnak, pogácsák, üdítők fogyasztásának.

Az esemény végén Fülöp Péter egyik, a kiállított képek hangulatához rendkívüli módon illő, 13 perces filmjének megtekintésére invitálta a tárlat látogatóit.

A kiállítás 2022. október 10-ig tekinthető meg, naponta 10-17 óra között (Szárnyaskerék épülete, 9021 Győr, Révai u. 5-10.).

Molnár György művészetbarát
a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja

Fotógaléria: A lehetséges extatikus állapota – Fülöp Péter kiállítása a VOKE-ban

Molnár György fotói

28 kép