A tiszteletet ébresztő szobor márványból készült, és ülő helyzetben körülbelül 150 centiméter magas. Az istennő trónon ül, sajnos két karja hiányzik. Démétert az antikvitásban általában hosszú tógában ábrázolták. Jobbjában tartotta termést hozó botját, amellyel olykor végigsuhintott a termőföldek felett. Baljában sok esetben gyümölcskosár vagy búzakalász volt. Gyakran ábrázolták sarlóval a kezében. Fejét fonott kalászkoszorú díszítette. Néha fáklyát tartva is megjelenítették, utalva Perszephoné keresésére.

Vannak olyan klasszikus női portrészobrok, amelyek ennek az istenségnek (vagy római megfelelőjének, Ceresnek) az imádatához kapcsolódnak, és szintén rendelkeznek ezekkel az attribútumokkal; például Sabina császárnő szobra, amelyet az istennő papnőjeként ábrázoltak. A knidoszi szobor esetében azonban az arcvonások túlságosan idealizáltak ahhoz, hogy bármely személy portréját sugallják.

Az ovális arcot a félköríves homlok és a lekerekített, lágyan megformált áll és arc keretezi. Az ajkak teltek, de a száj az arc egészéhez képest kicsi. A szemöldök szabályos, töretlen ívet alkot a viszonylag mélyen ülő szem felett. Az arckifejezés végtelenül nyugodt, időtlen és derűs, kifejezve a lélek békéjét, és Déméter különleges szerepét a görög panteonban. Erről az eleusziszi misztériumok alapjául szolgáló egyik legjelentősebb mítosz ad számot.

Démétér és Perszephoné története az őszhöz, az évszakok ciklikus váltakozásához is kapcsolódik. Egy nap a fiatal Perszephonét elrabolta a Föld gyomrából előlépő Hádész, az alvilág ura. Anyja, a fájdalomtól és haragtól tébolyult Démétér attól fogva fáradhatatlanul kereste imádott lányát. Haragjában azzal fenyegetőzött, hogy az egész Földet terméketlenné teszi. Zeusz, aki már az emberiség kipusztulásától tartott, Hádészhoz fordult, hogy adja vissza Perszephonét. A két isten végül a következő egyezséget kötötte: az év három hónapját Perszephoné férjével, Hádésszal tölti a föld mélyén, ám az év maradék részére a lány visszatérhet a fényre, a halhatatlanok közé, anyjához. Mikor Perszephoné feljön az alvilágból, Démétér örömében virágba borítja a természetet: minden kisarjad, s idővel dús kalászok lengenek a földeken, a gyümölcsfák érett gyümölcsöket hoznak. Amikor Perszephoné elhagyja anyját, ő bánatában elhervasztja a növényeket.

A görögök Démétérben a ciklusok által megújuló természet erejét látták, és benne is megtestesült halhatatlanságról szóló tudásuk. Az istennő bölcsessége révén segíti az embert haladni a létezés útján, elfogadni és talán meghaladni a megnyilvánult világot átható kettősséget.

„Üdv, úrnőm, védd városomat, legyen itt egyetértés
és jólét, a mezőkön minden hasznot elárassz.
Barmot etess, hozz almát, búzát, bő aratást adj;
békét is, hogy más ne, hanem ki vetett, az arasson.
Legfőbb istennő, sokat áldott, légy kegyes úrnőm.”

Kallimakhosz: Déméterhez – részlet (Devecseri Gábor fordítása)

Szabados Éva

Forrás: wikipédia, literatura.hu, ujakropolisz.hu, mek.oszk.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Mozaik a Villa Hadrianából
2. rész: Cellini: Sótartó
3. rész: Caravaggio: Medúza-fő
4. rész: Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel
5. rész: Pierre Puget: A krotóni Milón halála
6. rész: Henri Rousseau: Az álom
7. rész: Ihachi sárkánya
8. rész: Nagy Károly talizmánja
9. rész: A Teknősbékák kútja (Fontana delle Tartarughe)
10. rész: Pablo Picasso: Guernica
11. rész: Benczúr Gyula: Budavár visszavétele
12. rész: Piero della Francesca: Szent Antal szárnyasoltár
13. rész: Alfons Mucha: Gismonda
14. rész: Emile Gallé: Váza írisszel
15. rész: Tádzs Mahal
16. rész: Edgar Degas: Balett – A csillag
17. rész: Bernini: A folyók kútja
18. rész: Gemma Augustea
19. rész: Bernini: Apolló és Daphné
20. rész: A Belém-torony
21. rész: Bocca della Verità (Az igazság szája)
22. rész: A sienai dóm
23. rész: Az Alhambra
24. rész: A chambord-i kastély
25. rész: A prágai Károly híd
26. rész: A chartres-i székesegyház
27. rész: Arany körgallér a bronzkorból
28. rész: A Fabergé-tojások
29. rész: Lechner Ödön: A pozsonyi kék templom
30. rész: Gulácsy Lajos: Varázslat
31. rész: Csontváry Kosztka Tivadar: Mandulavirágzás Taorminában
32. rész: Hadrianus síremléke, az Angyalvár
33. rész: A Prima Porta-i Augustus szobor
34. rész: Raffaele Monti: A menyasszony
35. rész: Munkácsy Mihály: Krisztus-trilógia
36. rész: Tiziano Vecellio: Pesaro Madonna
37. rész: Róth Miksa: Napfelkelte
38. rész: Gustav Klimt: Pallasz Athéné
39. rész: A Neuschwanstein kastély
40. rész: A pisai ferde torony
41. rész: Frida Kahlo: Önarckép tövises nyaklánccal
42. rész: Ara pacis Augustae (Az augustusi béke oltára)
43. rész: A capitoliumi nőstény farkas
44. rész: A prágai Szent Vitus-székesegyház
45. rész: A négy tetrarcha portrészobra
46. rész: Johannes Aquila: Szent László – A veleméri templom freskórészlete
47. rész: A Colosseum
48. rész: A conwyi vár
49. rész: Antoni Gaudí: Park Güell
50. rész: A maharadzsapalota
51. rész: Niobé-kratér
52. rész: Ponte Vecchio
53. rész: Az Aranyhajó
54. rész: A Szent István-terem
55. rész: Humayun császár síremléke
56. rész: A Big Ben
57. rész: A rábaszentmiklósi Szent Miklós templom
58. rész: A Mátyás-templom
59. rész: A Sándor-erőd
60. rész: A Hohenzollern-kastély
61. rész: Gustav Klimt: A csók
62. rész: Míg a halál el nem választ... ‒ Sten Sture jegygyűrűje
63. rész: A Lánchíd
64. rész: A Szamothrakéi Niké
65. rész: A Bostoni Operaház
66. rész: Sandro Botticelli: Tavasz
67. rész: A Gyugyi-gyűjtemény
68. rész: Claude Monet: Nő napernyővel – Madame Monet és fia
69. rész: Az agyaghadsereg
70. rész: San Gimignano tornyai
71. rész: A Las Lajas bazilika
72. rész: M. S. mester: Kálvária
73. rész: Bomarzo – A rejtélyes szent erdő
74. rész: Eugène Delacroix: Villámlástól megriadt ló
75. rész: Hohensalzburg vára
76. rész: Élisabeth Vigée Le Brun: Önarckép portréfestés közben