Érdekes például, hogy mely hazai történelmi események, személyek és innovációk érték el a világsajtó ingerküszöbét olyannyira, hogy a legnevesebb nemzetközi periodikák legértékesebb felületüket, a címlapot szánják ennek bemutatására. Itthoni szemszögből pedig az lehet izgalmas, hogy a Nyugatnak milyen véleménye volt hazánk kiemelkedő történelmi eseményeiről és személyiségeiről az elmúlt másfél évszázadban. Ebben az egyedülálló kötetben a történészi narratíva mellett címlapokat, sajtófotókat és számos fontos cikk magyar nyelvű fordítását találhatja az olvasó.

A kötet szerzői neves szakemberek: Tölgyessy Péter, Romsics Ignác, Hermann Róbert, ifj. Bertényi Iván, Eörsi László, Valuch Tibor és Szalay-Berzeviczy András. A könyvben az adott korszak hozzáértői mutatják be a sajtó vonatkozó írásait.

A reformkort követő negyvennyolcas forradalmak hazánkat a sajtó fókuszába állították, rokonszenvvel követték nyomon szabadságharcos erőfeszítéseinket. A nagypolitika ugyanakor az osztrák császárság egységével számolt, s ennek megfelelően kezelte külpolitikailag a történéseket, melyek függetlenségünk elismerése ellenében hatottak. A szabadságharc bukása után az ausztriai vonatkozások kerültek előtérbe, például a porosz szövetségben vívott osztrák háború a dánok ellen. Ausztria helyzetének megrendülése ismét a magyar kérdésre fókuszálta a figyelmet, kihangsúlyozva Deák Ferenc szerepét. (Korábban Kossuth angliai és amerikai útja szerepelt a címlapokon, ecsetelve a lakosság rokonszenvét, valamint a politikai ellenérdeket.) Megállapítható, hogy a nemegyszer torz, elfogult magyarellenes információk a bécsi kútfőkből magyarázhatók, tekintve, hogy magyar nyelvet ismerő riporter kevés volt jelen a magyar fővárosban.

A kiegyezés pozitív felhangot kapott, jelentős hangsúllyal jelent meg Ferenc József magyar királlyá koronázása, majd a magyar térség dinamikus fejlődése. A századfordulón az árnyoldalak, a válságjelek kerültek előtérbe. Ferenc József halála, Kossuth temetése, Deák Ferenc halála említhető a kiemelt jelentőségű események sorában, az ezeréves magyar állam fennállásának ünnepe volt a hírlapok számára az egyik sláger. A Nagy Háború jelentette Európa történetében a vízválasztót, majd a közép-európai forradalmak.

A magyar politika megítélése drámaian megváltozott – a szabadságszerető és érte harcoló magyarság helyét a nemzetiségeket elnyomó magyar uralkodó osztály megbélyegzése vette át. Ebben nagy szerepet játszott Scotus Viator. A trianoni békeszerződést a sajtó mintegy elégtételként nyugtázta: az egykori Monarchia, benne Magyarország úgymond elnyerte büntetését, s egyben reményét fejezte ki, hogy a magyarság jobb belátásra tér. Jelentős szerepet kapott a bethleni konszolidáció, a válság, valamint az országgyarapítás. Ezt követte a második világháborúba való bekapcsolódásunk, a hadiállapot beállta Nagy-Britannia, valamint az USA és magyarország között. A lapok kiemelten foglalkoztak a magyar államforma, a trónfosztás, valamint a kormányzó személyével. A német megszállás, a sikertelen kiugrási kísérlet is témája volt a nyugati sajtónak.

Az egyes vonatkozásokról saját olvasóközönségük szemlélete szerint írtak. Elmondható, hogy a nagyhatalmakhoz képest csupán kivételes alkalmakkor kerültünk a sajtó érdeklődésének homlokterébe. A szovjet korszak bemutatása árnyaltan történt, kezdetben nem szántak rá kiemelt figyelmet, csupán a totális diktatúra tényét emelték ki, a Sztálin halála utáni mérsékelt enyhülésről, Nagy Imre miniszterelnökségéről lehetett olvasni, majd a forradalom ismét dicső lapokat nyitott történelmünkben, s ezt visszatükrözték a lapok is. A forradalom bukása után figyelemre méltó volt a Kádár-kép változása: a kezdeti hóhér a nép jótevőjévé szelídült, s a hatvanas évek második felére kialakult a legvidámabb barakk képe a magyar valóságról, hogy a válságos évek aztán ismét módosítsák Kádár, s benne a Pártról kialakult benyomást.

Végezetül a rendszerváltás cikcakkjairól, reményekről-csalódásokról, nyertesekről-vesztesekről, valamint az EU-ba jutásról is olvashatunk egészen napjaink történéseiig.

Csiszár Antal