Egy város története az ott élők életéről, hétköznapjairól, ünnepeiről szóló történetektől, adomáktól válik érdekessé, színessé. Sajnos a régmúlt idők eseményei sokszor elszürkülnek, a feledés homályába vesznek. Ám a XX. század elejének történései jól dokumentáltak, s még élnek köztük olyanok, akik a családi legendárium, vagy saját gyermekkori élményeik révén tudnak érdekességet mesélni – a kiskúti kegyképről és a kápolnáról is.

1928-ban a kiskúti liget egyik fájára báró Kruchina Rezső nyugalmazott őrnagy egy Máriát és a gyermek Jézust ábrázoló képet helyezett el – ez előtt a régi festmény előtt kérte a Szűzanya közbenjárását tífuszban szenvedő fia gyógyulásáért. A fiatalember felépült. Az apa hálából a kép alá egy olajmécsest és egy „Mária segített” feliratú márványtáblát helyezett el.

A kép tisztelete gyorsan elterjedt, sokan azt tapasztalták, hogy imájuk meghallgatásra talál. 1931-től a két gyárvárosi női kongregáció gondozta a festményt és környékét, hamarosan a májusi litániákat is itt tartották. 1935. május 6-án már 800 hívőből álló körmenet indult a templomtól a kápolnáig és vissza.

A kép elhelyezésének 10. évében, 1938-ban a gyárvárosi hívek adományából Schutzbach Antal iparművész terve alapján Wellanschitz Alajos építész kápolnafülkét készíttetett a Valker Ágnes tanárnő által restaurált és a Schima Bandi iparművész által készített keretbe foglalt kép számára. A festmény 1938. november 27-én került új helyére.

1947 nyarán a Mária képet meggyalázták. Az elkövető a merénylet elvégzésére egy, a Baross utcában mellette megálló, bécsi autóban ülő ismeretlentől kapott megbízást 30 forintért. A vagongyári munkás keretéből kivette, megtaposta és fejszével összekaszabolta a Szűzanya köztiszteletben álló kegyképét. Győr város hívői megdöbbenéssel vették tudomásul a történteket. A tettre válaszul egy templom építését határozták el, hogy az eset ne ismétlődhessen meg.

A város megadta a területfoglalási engedélyt. Schutzbach Antal és Schneider Sándor kapott megbízást a templom terveinek elkészítésére.

1947. október 12-én délután a megyéspüspök vezetésével tízezer ember vitte ki a restaurált képet a kiskúti ligetbe. A körmenet „téglás körmenetként” ismert, mert a hívek magukkal vitték az építőanyagot is. A kápolna alapkövét Szarvas Miklós jezsuita missziós püspök tette le 1948. május 23-án. Másnap megkezdődtek a munkálatok, amit javarészt önkéntesek végeztek. A templom felszentelésére 1948 októberében került sor. A közös célért való összefogás nagyszerű példája a kiskúti kápolna születése.

Az épületet és környékét azóta is a gyárvárosi egyházközség gondozza. A romlásnak indult kápolna teljes felújításához a Győri Egyházmegye nyújtott anyagi segítséget. A munkálatokat a megszokott módon az épület megáldása követi. Ezt az alkalmat kötötték össze egy, a „téglás körmenetre” emlékező gyalogos zarándoklattal.

A kegyképhez érkezve a megyéspüspök a hívők sokaságának jelenlétében felszentelte a kápolnát, és a misét felajánlotta az építők lelki üdvéért. Veres András szentbeszédében az emberi esendőségről, szükséghelyzetekről, az Istenbe és a Segítő Szűzanyába vetett hitről beszélt. A magyar keresztényekre – mint Magyarok Nagyasszonya gyermekeire – Szent István óta jellemző a Szűzanya segítsége iránti bizalom. Erre szükség is van, hiszen harcok sokaságát kell megvívnunk ebben a földi világban. A püspök Szent Páltól idézte az ismert sorokat: „Ha Isten velünk, ki ellenünk?” Majd a napi zsolozsmából Szent Bernát szavaira hivatkozott: „Veszélyben, szükségben, kétségeidben gondolj Máriára, hívd Máriát!” Emlékeztette a híveket a köpenyes Szűz Máriát ábrázoló templomi képekre is: oly hatalmas az a védelmező palást, hogy tömegek férnek alája. Buzdította a jelenlévőket, hogy bizalommal forduljanak a Segítő Szűzanyához, ha bajba kerültek, ha nehézségeik vannak, és kérjék, legyen erősségük a rossz elleni küzdelemben is. Végezetül Sík Sándor Magyarok Nagyasszonya című költeményéből idézett:

„… Már a régi hit is mozdul,
A meleg vér meg-megpozsdul.
Ami szégyenünkre válott,
Szemünkről már hull a hályog.

Látjuk már, hogy mi rossz, mi jó,
Tudjuk, mi félteni való.
Sereglünk a Krisztus elé,
De hogy álljunk szeme elé?
Mit mondjunk, ha reá kérdez?
Szólj helyettünk, anyánk édes,
Annyit mondj csak: rosszak vagyunk,
De mégis a tied vagyunk.”

A főpapi mise további részébe Máriáról szóló dalokkal kapcsolódtak be a hívek. Kiskút-liget maradéka megtelt a hívők énekével. Az ott álló öreg fák ifjú korukban hallottak utoljára ekkora tömeget, ilyen hangerőt.

Berente Erika
Fotók: Kiss Géza

Források: jezusszivegyor.wixsite.com; gyoriszalon.hu; Perger Gyula: „Mária segített.” A Győr-kiskúti kápolna története. Hitvallás XIX. évfolyam 5. szám 2018. május 18. p.; Székely Imre: Kiskút, Segítő Szűz Mária kápolna. A Győri Egyházmegye kincsei. Hitvallás XVII. évfolyam 11. szám, 2016 november 16. p.

Fotógaléria: A Kiskúti kápolna újraszentelése

Kiss Géza fotói

30 kép